Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

521 Az országgyűlés 73. ülése 1948. lás'os iskoláról beszélnek, holott ami tanítás az egyházi iskolákban folyt, az talán csak nem tartozik a hitvallásos oktatás körébe? Nagyon nagyszámú tény van, amely arra mutat, hogy az egyházi iskolákban nem a hitvallásos oktatás, nem a kereszténység igazi eszméinek és elveinek oktatása játszotta a főszerepet, hanem a nagyosn is konkrét, nagyon is világi, nagyon is a (mindennapi kérdésekben való ellenkező állásfoglalás és uszítás a demokrácia ellem A dolog egészen világosan ós egyszerűen úgy áll, hogy mi a vallásoktatást a legteljesebb mértékben tiszteletben tairtjuk, ós ha ezt védi Baranko'vies képviselőtársam, akkor egyetértünk vele. De a hitvallás os iskola ajltalá;nio« • oktatása nem az, amiről Barankovies képviselőtársam beszél, nem az, amivel fedezni lehetne, vagy akárcsak eltűrni vagy igazolni is lehetne mindazt, ami iskoláinkban folyt- Másfelől pedig a hitvallásos oktatás címe nem lehet ok laariat, hogy ezzel megakadályozzuk iskolarendszerünk fejlődését, népünk oktatásának fejlődését, a felszabadulást, a magyar dolgozó rióp kulturális előrehaladását és kulturális felszabadulását. Ezt bizonyára nem akarhatják, ós én ismét szívesen és jóhiszeműen felteszem, ihogv nem akarják. Van azonban egy hiba: ha tényleg nem akarják és tényleg jóhiszeműek, akkor is tudniok kell. hogy viszont felelősség terhel minden olyan állásfoglalást, amely ellene beszól az iskolák államosításainak, teológiai és egyéb érvekkel véd egy olyan iskolarendszert, egy olyan közoktatási állapotot^ amelyet egy JÓ demokrata- a népi demokrácia olyan híve, aki valóban akarja a magyar nép felszabadulását, előbbrevitelét nem védhet. T. Országgyűlés! E politikai és világnézeti elvi kérdések után szeretnék néhány szót szólni a dolog igazi lényegéről, arról is, hogy mit jelent ez a törvényjavaslat, mit jelent kultúrpolitikánknak ez a lépése a magyar közoktatásügy előrehaladása és a magyar nép művelődési szintjének emelkedése szempontjából. A tények tükrében a történelmi fejlődés folyamatosságában ez a probléma is nagyon egyszerű. A dolog úgy áll. hogy ez a törvényjavaslat részben az egyházi iskolákról szól, részben mindazokról az egyéb nem állami iskolákról. amelyek parciális oktatási intézmények, különböző önállósággal, egymástól eltérő oktatási rendszerrel, tankönyvekkel stb. szétszórják. különböző irányokba terelik közoktatásügyünket. Mindezek a parciális iskolák, ezek az iskolatípusok a mi társadalmunkban!, a mi történeti fejlődésünkben a feudalizmus maradványai. Jól tudjuk* hogy maga az elv, a különböző iskolatípusok elve, az egyházak önkormányzata vagy ©kár magános társaiságok iskola felállítási jogának elve nem csupán á feudalizmus rendjének elve. Ezt az elvet a polgári társadalom is tartia és sok helyütt meg is valósította, ellenben állítom azt, hogy a tény. amely előttünk áll, a következő. Ezek a mi különböző iskolatípusaink, amelyeket legnagyobb részben vagy még az 1848 előtti feudális időkből örököltünk, vagy amelyek az 1848 utáni feudál-kapita lista időkben alakultak ki, bizony olyan iskolák, amelyek lényegükben a feudalizmus maradványait képviselik a magyar iskolaügy terén. És itt hadd nézzük meg közelebbről az ^egyházi iskolák szerepét A legtávolabb áll tőlem. hogy kótségbevon.iam az egyháznak a közművelődésben, az európai kultiírfejlődésben betöltött hatalmas és tiszteletreméltó szerepét. évi június hó 16-án, szerdán. 522 Egykor, a középkor századaiban az egyház volt az iskolák megteremtőjle, fejlesztője, és ezt a világért sem akarja senkii sem fcétségbevonni. Amióta azonban a feudalizmus rendje aláhanyatlott és felszámolódott, azóta éppen olyan világos történeti tény, — mint amilyen korábbi nagyszerű érdeme az egyháznak — hogy bizonyos egyházi iskolák voltak elsősorban és főképpen a maradiság hajlókai. Ezek az iskolák nagyon sokszor azoknak a politikai törekvéseknek, szándékoknak és szellemi törekvéseknek is hajlékai voltak, amelyek a nép előrehaladását és fejlődósét akadályozták. Itt legyen szabad egészen szerényen ós nagyon röviden utalnom arra. mit mutat nekünk a protestáns iskolák ügye a reformáció korában. Azt, hogy éppen a protestáns iskolák a hitújítás szenvedélyében és a hitviták izgalmában a népi oktatás elvét képviselték a régi, a korábbi, a katolikus egyház által védett iskolákkal szemben. Az eg yház szerepe tehát az oktatás terén itt is tiszteletreméltó és nagyszerű. A magyar népokatásnak nagyon dicső fejezetei azokamelyeket a magyar protestáns egyházak írtak nagyhírű és jó iskoláikkal, amelyekben elsősorban éppen a pór nép fiai művelődtek ós nevelődtek. Ezt igazán nem akarjak kótségbevoínnL A községi és városi iskoláknál némileg más a helyzet. A mi községi és városi iskoláink már a modern idők szülöttei, legnagyobbrészt már az utóbbi száz esztendőben keletkeztek ós csak nagyon kevés az azt megelőző időben született; nagyon sok ezer közül kiváltkép az, elemi iskola, polgári iskola, de nagyon sok helyütt az alsó gimnáziumok, a tanítóképzők is nagyon tiszteletreméltó és nagyszerű népi kezdeményezéseknek, a nép törekvéseinek a következményei. Ha akár az elmúlt száz esztendőben is egyegy község vagy egy-egy város iskolát teremtett, az nagyon elismerésreméltó és nagyon helyes kezdeményezés volt, különösen azok, amelyek a reformkor haladottabb szellemében és nemesebb törekvései során támadtak, de ezek az iskolák^ ugyanakkor, amikor a kultúrszüksóglet kielégítésére irányultak, amikor szükségletet voltak hivatva fedezni, mégis nagyon sokszor, sőt általánosságban ezt a szükségletet nem. vagy nem jól töltötték be. Tudniillik ugyanaz a társadalom, ugyanaz a világ szülte őket, amely az egyházi iskolákat olyanná alakította, mint amilyenek és amilyenek nagyrészben az állami iskolák is voltak, tehát végeredményben nem azok az iskolatípusok lettek, amelyek _ a niagyar nép művelődését széles alapon s minél szélesebb és magasabb fokra emelhették volnaItt következik a döntő mozzanat. Igazán fejleszteni, igazán előrevinni, általános haladásukat biztosítani, ennek feltóteleit megteremteni még a rossz iskoláink periódusában, még az elmúlt korszak politikai rendszerében is sokkal inkább tudta az állam, mint ezek a parciális iskolák, mint ezek a többi iskolafenntartó testületek. Ha még közelebbről megnézzük azokat: a tényeket, amelyeket a magyar iskolák felmutattak és amelyeken most alapvetően, gyökeresen akarunk változtatni, akkor mi derül ki! Az, hogy a magyar demokrácia olyan iskolarendszert örökölt, amelyben ha vanniük is bizonyos árnyalati különbségek, de lényegben, alapjukban nem volt különbség állami, egyházi és községi iskolák közt abban, hogy egy-