Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-73
ööf Az országgyűlés 73. ülése 1948. magyar munkásság- és a magyar parasztság végzete Nemcsak a romokat és a temetetlen bullákat takarították el, ueimiesak az infláció észbontó zuhanását fékezték meg, de megbirkóztak a régi világ ellenállásával, megküzdöttek belső ellenségeinkkel és józanul ellenálltak a külső dollárokban kifejezhető kísértételeknek is. Az országot a politikai kalandorság útjáról békeszerető demokráciák biztonságos szövetsé" góbé vezérelték és munkájuk a tervgazdálkodás bevezetésiével, a munkaverseny lendületével olyan belső biztonságot, olyan külső békét ós olyan gazdasági helyzetet teremtettek, amely lehetővé tette, hogy a köznevelés felé fordítsuk figyelmünket. Az áliamoBítás a köznevelés terén olyan szükségesség volt, hogy mindenáron rá kei-lett volna szánni m)agun~ kati. De mennyivel nagyobb biztoságban teszszük gazdasági helyzetünk ilyen megszilárdulása esetién, mintha' valóban egy új, derűlátóbb szemlélet fénye fogná be világunkat, a jó munka örömét, a nép sorsának felvirágzását érezzük e javaslat tükörében fel'fényleni. Ebben a teremben olyan hagyománya vían a köldöknéző mélabúnak, a tebetetllen csüggetegségnek, a borongó, szakállsimogató honfibúnak, hogy aliig' merem e gótikus germán terem ri~ degségében elmondani, hogy a munkásság és parasztság hatalmas erőfeszítése mellett meg az idei terméskilátások is, a tűző napnak és az áldo'Jt esőcseppeknek kedvező vállalkozása is ennek a javaslatnak valósággá válásán munkálkodik,' Nem a tétlenség délibábja káprázik szemünkbe, hanem a munkásember valósággal számoló egészséges optimizmusa. Végül azt iis eli kell mondanom, hogy ezt a javaslatot úgy fogadták a demokrácia ellenzői, mintha valami hallaitlan ós képtelen újdonságot javasolna benne a közoktatásügyi mtndszí-er. Mondjuk ki nyíltan: a reakció gyűl" déiben megint egyszer vaWaüníi kommunista cselszövést orrontottak az urak. Azt az egyszerű tényt, hogy Magyarországon régóta rendszeres és törvényes állami iskolázás fő; lyuk, hogy tehát az állami oktatás nem valami ujdonság, hanem ellenőrizhető és jól kipróbált formája a köznevelésnek, sőt, hogy ez az állami oktatás nemcsak alkalmas a nevelésre, hanem jól megfér a hitoktatással is, sőt mindezeken túl, hogy az állanni iskolákban sokkal rendszeresebben és következetesebben folyik + az egyházi szellemű erkölcsi nevelés és hitoktatás, mint magukban az egyházi iskolákban, ahol legtöbb helyütt a plébános úrnak, vagy a nagytiszteletű úrnak nobeli officiuina, azaz ingyen kötelessége a hitoktatás — erről hallgat a" reakciós hírverés. Annyira hallgat, hogy megeshetett az a híres esanádfií eset, amikor addig tiltakoztak egyesek iskoláik államosítása ellen, amíg a tanító úr rá nem bökö'lt az iskola homlokzatára, ahol az áírt: á'llami elemi iskola. (Derültség a kormányvártokon,) És különösképpen el látszianak feledni azt a tényt, hogy a magyar szabadságév százados fordulóján élünk, az e-ső magyar forradalomnak, Kossuth, Petőfi, Táncsics forradalmának üljük ünnepét, hogy az ő- világukban- nem ismereitr len ez az eszme: az állami oktatás eszméje. Ámbár a reakció egyfélekép azzal iis megpróbálkozott, hogy ebben a kérdésben magát, mint. a negyvennyolcas hagyományok örökösét tüntesse fel. Ám éppen ezt a kancsal érvelést, amellyel az 1848: XX. tc.-re szoktak hivatkozni, ezt a sandia érvet maga e törvény atyja, évi június hó 16-án, szerdán. 508 Eötvös József hervasztja le szájukról, rámutatva arra, hogy — idézem — (olvassa): »otit nem nevelési elvekről van szó, melyek iránt a hitfelekezetek kihallgatása kívántatik, hanem az egyházi ós iskolai szükségekről*, azaz magyarán monciva arról, hogy ott és akkor a fiatal felelős magyar kormány nem kötötte le magát az egyházi iskoláztatás mellett, hantem csupán áldozatot hozott az akkor még csaknem teljességgel egyházi kézben lévő köznevelésért addig is, amíg betöltheti azt, amit helyesnek és kívánatosnak tart, »a népiskoláik teljes közössiégét«. 9 A negyvennyolcas hagyomány letéteményeisei igazán nem az úri attentisták, fekete reakciósok, hanem az, a magyar demokrácia, mely a köznevelés feladatának korlátlan vállalásával! tartalommal kívánja megtölteni az ünnepi emlékezést, véghezvive ezen a téren is a száz év előtti nagy magyar forradalmárok) kezdeményét. A törvényjavaslat indokolása idézi Kossuth Lajos nyilatkozatát e kérdésben és idézi a magyar tanítók 1848 július 20-án megtartott első egyetemes gyűlésének javaslatát. De idézhetnek Eötvös József kilenc felszólalását az elemi oktatásról, melyek során határozottan kijelenti, hogy »a népneveiésről gondoskodni a státus kötelességei közé ta,rtozik«. Leszögezi, hogy a »nevelés nélkül az egyenlőség semmi, nem egyéb, mint puszta szó, a nevelés az, miáltal az alsó nép osztálybeliek az állam által nekik adott jogok élveize téré képesekké tétetnek. Elhalasztani a nevelési intézkedéseket nem más, mint azon időpontot elhalasztani, melyben a nép azon jogot, melyet <az állam adott, valósággal élvezhetk. Idézhetnők Kossuth nézeteit, aki leszögezte magát amellett, hogy »Verbőczy nemzete helyébe faj-, nyelvés valláskülönbség nélkül a nép flépjen«, aki egyenest az államtest egészségét tette attól függővé, hogy az államinak legyen kötelessége« miniden valllásfelekezeti színezet mellőzésével közös nemzeti tanodákat állítani«. Idézhetnők azt a Kossuthot, aki nem úgy fordult a klérus felé, mint köztársaságunlk kormánya, hanem a parancs szavával szándékozta — szószerint idézem — (olvassa): »megparaineso!lni a klérusnak, -melytől elvárom, hogy a jövendőre nézve jobban teljesítse^ kötelességét, mely a népnek lelkesítésében áll — hogy tegye ezt mindenütt a bazában«. (MÁKOSÁN György: Ezért nem szereti Pehm József!) Azt a Kossuthot, aki kötelességéivé merte tenni az, egyháznak azt is, hogy necsak üdvösségre' vezéreljie hívelit, hanem — »de vezetni őket e földön a szabadság felé, mert az Isten a siziabald L ságnalk istene és kii a népet a szabadságra hevíti, az őt az üdvösségre vezeti. Kívánom, hegy e szép hivatást a klérus teljesítse, s emlékezzék meg, hogy a nemzet háláját a jövőre magának kivívni fogja,, de a múltra nézve a nemzettől kapott anyagi jótéteményekért hálával viseltetni kötelesK. Kossuth így állította fel aa egyház és az állam tartozik-követel rovatának mórlegét 1848-ban s ettől a felfogásától a későbbi években nem távolodott, sőt kimondotta (olvassa): »Hlszen hazánkban a népnevelés, a közoktatás ügye; mindekkorig majdnem kirakesztőleg az oly gazdagon dotált katolikus egyház a
