Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-73
m Áz országgyűlés 73. ülése 1948. évi június hó 16-án, szerdán. 474 félelmünk, amelyet eddig* senki el nem oszlatott, hogy Magyarországon — jóllehet az <oaszag- lakosságának nagyobbik többsége keresztény nevelest akar — aiz, állami iskoliamonopóiium bevezetése s főleg a hitvallásos iskolák es nevelőintézetek államosítása azzal fenyeget, nogy az oktatás és a nevelés vezető elvei közül a keresztény világnézet szempontjait kiküszöbölik, vagy másodsorba szorítják. (Taps a néppárt soraiban. — Zaj. — MÁKOSÁN György (a): A képviselő úr is tudja, hogy ez nem igaz!) ELNÖK: Barankovies képviselő urat rendreutasítom. BARANKOVIOS ISTVÁN (dm): Az egyház általános iskolaállítási jogának puszta elismerése azonban csak a minimális követelmény teljesülését jelentené. r Az az állam ugyanis amely & szülők nevelési természetjogát nemcsak az iskolaállítási Dog tekintetébein ismeri el, hanem a nevelés költségeit is igazsíáígosan osztja el polgárai között, maga tartja el a hitvallásos iskolákat azokból az adókból, amelyeket a, keresztény világnézetű szülőktől szed be, vagy pedig ezekkel a szülőkkel merni fizetteti meg a; világi iskolaadót, hanem külön egyházi iskolaadó formájában vagy maga szedi be, vagy behajtását az egyházra bízza. (ORTUTAY Gyula mmmeter: Ez érvényesül a katolikus Franciaországbum, ugye?) Ezt követeli az osztó igazságosság. Ennek megvalósítása az állam egyik feladata. (Taps a néppárt soraiban.) Az állam tehát nem gyakorol semmiféle kegyet, amikor valahol anyagilag is hozzájárul a bitvallásos iskolák fenntartásához, mivel ez >a;z államnak olyan kötelessége. amely^ keresztény állampo lg árainak természetjogából és az, osztó igazságosságból következik és mivel a z , iskolaadót a keresztény állampolgárok is arányosan befizetik. (MAEOSÁN György (d): Az osztó igazsiájggal mostanáig sok baj volt!) A szó szoros értelmében a nevetségesség határát súroló^ igazságtalanság tehát & nitvallásos iskolák államiosátásáimak jogát abból eredeztetni, hogy a hitvalliáisos iskolák fenntartási terheit az állam viseli. De ennél is súlyosabb igazságtalainság az, ha az, állam az egyháziskolaállítási jogát gyakorlatilag megsemmisíti és így a keresztény szülőket elüti attól a lehetőségtől, hogy gyermekeiket egyházi felügyelet alatt álló iskolákban és nevelőintézetekben neveltethessék, holott a katolikusokat — mint XI. Pius pápa mondja — »lelkiisme'reti súly ősi parainos« kötelezi keresztény iskolák felállítására* A^ vegyes^ világnézetű álliambam a szülők természetjogának, a% egyház jogának és az állam jogának egyedül az a megoldás felelhet meg, ha mindenütt és minden f okbasn van állami és hitvallásos iskola, aizj állam valamennyi világiakat nevelő iskola és nevelőintézet felett a közjóval indokolható felügyeleti jogot gyakorol, a költségeket pedig a tanulók számaránya szerint viseli. Mi ilyen megoldásra törekszünk! (ügy van! Ugy van! — Taps a néppárt soraiban.) T. Országgyűlés! Az iskolaállamosítáis igazolására többször történt hivatkozás a nyugati példára. Ez a; hivatkozás laziomban egyrészt helytelen, mert egy igazság tálam nyugati állapottal akarja egy magyar kezdeményezés igazságosságát bizonyítiaini, másrészt pedig alaptalan, mert az^ egyház tanítási és nevelési jogának csorbítását, illetve a szülők természeitjogának sérelmét az egyház és a katolikusok soha sehol a világon helyesnek el nem ismerték és mindenütt küzdöttek és küzdenek a sérelmek orvoslásaiért. A XX. század második évtizede óta, egyébként a tényleges helyzet még ezekben az országokban isi az egyház javára változott meg. Egész sor katolikus iskola és nevelőintézet létesült azokban az országokban is, ahol a liberális polgári radikalizmus a muitbain az oktatást igyekezett teljesen álla mii feladattá tenni. (KEVAI József (d): A mintakép Spanyolország!) Nem róla l)esz w szó! Helyesebb lesz azonban, ha nemi éri minősítem a tényeket, hanem a minősítést az országgyűlésre és. a közvéleményre bízva, csüpáin a tényeket ismertetem, azokat a franciaországi, északamieri kai és hollandi intézkedéseket és adatokat sorolván fel, amelyek egyébként az iskolaügy kezelése terén három típust jelentenek. (MAROSÁN György (d): A gyarmatokon, isi?) Franeiaországbam a század elején, amikor a francia parasztság az aposztázia karjába dőlt, iaz iskolákat államosították. Ma azonban az egyház számára is megvan a magániskolák állításának joga. A magániskolák növendékei állami'vizsgái tesznek és tudomásom szerint eddig komoly panasz nem hangzott el részrehajlás miatt az állam ellen. Franciaországban egyébként az egyház minden törvényes eszközzel törekedett és törekszik általános iskolajogárualk elismertetésére, függetlenül attól, hogy számtalan katolikus magániskola működik. A magániskolák csaknem száz százalékban katolikus jellegűek. Hogy pedig a francia katolikus nép milyen súlyos és hatalmas áldozatotkra képes iskoláiért és a francia ifjúság milyen hatalmas százaléka nyer ima katolikus nevelést és oktatást, azt az 1947/48-i iskolaév adatai beszédesen ábrázolják. Ebben az esztendőben Franciaországbaffi 4,100.000 gyermek állami, 1.100.000 gyermek pedig katolikus magán elemi iskolába járt; 395.000 gyermek az állami,, 311.000 gyermek pedig ji íkatolikug magán középiskolákban nyert oktatást és nevelést, .tehát a francia középiskolásoknak több mint 40 százaléka katolikus középiskolába jár. (Egy hang a magyar dolgozók pártja oidMán: Elég baj!) Az állami műszaki iskoláik tanulóinak létszáma 100.000-re» a katoiliíkus műszaki magániskoláké pedig 425.000-re rúgott. A francia katolikus szülőnek tehát gyakorlatilag igenis megvan iá lehetősége* hogy válasszon az Miami és hitvallásos iskola között. És jóllehet, Franciaországban sem bál az élet, a szülőik mégis olyan nagy áldozatot vállalnak, hogy ma a francia ifjúságnak olykor 20, máskor pedig 40, illetve 70 százaléka katolikus oktatást és nevelésű kap. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot nyilván senki sem (kívánja a francia állapottal igazolni, miután ezt az állapotot már ismeri. Az Északamerikai Egyesült Államokban sem ismerik az állami iskolamonopóliumot, sőt ott egyenesen alkotmányba ütköznék, ha a törvényhozás vagy a kormány az állami iskolamonopóliumot be akarná vezetni. (SZABÓ Piroska (d): Ott csialk a négerek üldözésé nemi ütiközük alkotmányba!) Az Északamerikai Egyesült Államok szövetségének legfőbb bírósága ugyanis, amelynek alkotmányjogi hatásköre van, 1925 június 1-én egy nagyfontosságú vitában a következő döntést; hozta: »Az államnak semmiféle általános jolga nincsen, hogy
