Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-73
453 Az országgyűlés 73. ülése 1948. évi június hó 16-án, szerdán. 454 a magyar irodalomtörténet tanítása, során azt a különbséget, amely a különben dunántúli származású Beöthy Zsolt tiszántúli iskoláikban tanított könyve éisi a katolikus iskolák szeiitistvántársulatos szemléletmódba között fennáll? Ilyenformán természetesein nem formálód" hatott a közművelődésen keresztül egysége® nemzet, mert egész történelmünkről, nemzeti hagyományainkról kiskorunktól fogva kótféleképpen gondolkoztunk. És ha ez, a 'kétféle gondolkodásmód magivolt, mint ahogy megvolt a vallással egyáltaláji ösLsze nem függő történelmi kérdések" ben, ^ akkor mennyivel inkább meg- kellett lennie azokban a kérdésekben, amelyeknek MzonyoB vonatkozása volt az egyes vallásfelekezetek történetéve 1 !! Ki ne tudná, hogy milyen másképpen tanították a protestáns is" kólákban az első reformátorokait, mint a katolikus iskolákban, vagy milyen másképpen tanították katolikus iskolákban Pázmány Pé" tért, mint — mondjuk — a proteistáns iskolákban ! Ezek a megállapítások természetesen egyik felekezet számára sem akarnak deho" nesztálló megállapítások lenni, de bizonyítják azt a tényt, hogy egy egységes nemzeti közművelődés, egységes nemzeti szemléletmód feltételei nem voltak biztosítva az ilyen jel" ifegű közoktatásban. Ennek a törvényjavaislatnafc a benyújtását azonban természetesen nemcsak a múlt" beiii s.zjemponto|k, nemctsfak egy ho/sszú ideje fo'lyó küzdelem és nemcsak Í848 vezetőinek hagyományai írják elő számunkra, hanem elsősorban a mai helyzet és a mai magyar művelődés eminens érdekei. A t. Országgyűlés előtt bizonyára ismeretes az a tény, hogy a felszabadulási után új iskolafajt szerveztünk, az általános iskolát, amely hatéves kortól tizennégyéves korig egyforma nemzeti műveltséget kíván adni mindenkinek ós a felső osztályokban kötelezően előírja a szakosítást. _ Az is ismerete^ azonban, hogy azt ország igen sok vidékén még ma is úgynevezett törpeiskolák működnek, katolikus, protestáns vagy községi iskolák egymásmellett egy faluban, mindegyik egy-egy tanítóval és egy tanteremmel ós en~ nek következtében mindegyikben az a régi tanítási mód folyik, ame'yen belül az első elemitől a hatodik osztályig egy teremben ülnek a tanulók. Ennek természetes következménye az, hogy az értelmesebb és élénkebb eszű második elemista már sokszor tisztában van a hatodik elemi anyagával, viszont & lomhább és lustábbeszű hatodik elemista még a második elteini ismereteit sem sajátította el. Ez az iskolarendszer mérhetetlen károkat okozott elsősorban azoknak a társadalmi rétegeknek, amelyek számára az iskoláztatás a hat elemivel befejeződött: tehát a magyar parasztság és munkásság gyermekeinek. A felszabadulás előtti 2200 népiskolának 45 százaléka volt egytanítós rendszerű, tehát a magyar parasztgyermekeknek majdnem a fele ilyen mostoha körülmények között ismerkedett meg a tudomány és a művelődés elemeivel. így érthető, hogy kezében nem lehetett ott fegyverként a műveltség, hanem sok helyen ott volt kerékkötőként az elmaradottság. így érthető az isi, hogy az országnak jelentős százaiéiba analfabéta maradt ebben az iskoláztatási rendszerben. Mi sem volt természetesebb, mint hogy az állam a felszabadulás után felszólítsa a felekezeteket arra, hogy. a törpeiskolák egyesítsék a maguk erőit, hogy egy faluban esetleg csak egy iskola legyen, de azon belül több tanterem. több tanító, hogy a szakosítás problémáit is meg lehessen oldani. Eza a felszólítás azonban nem járt eredménnyel, mert a törpeiskolák összevonására irányuló kísérletek során a felekezetek továbbra is partikulári® érdekeket tartottak szem előtt sí az egyesítés feltételekén megszabták, hogy az igazgató, a magyar nyelv ép történelem tanára csak egyik vagy másik felekezethez tartozó lehet. Ennek az áldatlan versengésnek következménye volt az, hogy 2600 népiskolánk a tanító- és tanteremhiány folytán még ma sem tudott általános iskolává válni és hogy 200.000 magyar parasztgyermek a népiskolák legelmaradottabb fajtájában, mostoha körülmények között, agyongyötört tanítók interpretálásában ismerkedett meg a tudás elemeivel. Az azonban, hogy az iskoláztatást a 6 éves kortól a 14 éves korig szép iskolában, jó tantermekben, jó tanítók vezetése mellett szakosítsuk és erőteljessé tegyük, elsősorban a magyar parasztság érdeke, azé a magyar parasztságé, amelynek számára nem jelentenek a magyar demokrácia vívmányai magukban sokat, ha nem társul hozzájuk az a műveltség, amely egyedül képes az embert elmaradott, állapotából kiemelni- Mi senkinek ós semminek a kedvéért nem hagyhatjuk a magyar falu és város' gyermekeit a régi isko'arendszer keretei között felnőni és aki ezzel a törekvéssel szembeszegül az — úgylátszik — szintén tisztában van azzal, amivel mi, hogy milyen hatalom és milyen fegyver ia tudás és éppen ezért nemi akarja ké^ibeadni. (Ügy van! Úgy van!— Helyeslés és taps a kormánypártokon) Előttem fekszik egy magyar folyóiratnak - a címét most nem akarom megmondani (Bajijuk! Halljuk! a dolgozók vártján.) — 1900-as évfolyamból egy cikk, amely arról szól, hogy vannak nálunk, akik nem helyeslik az általános iskolakötelezettséget, mert az iskolakényszernek, ennek következtében a szülők jogába ütköző reformnak könyvelik el. (ORTITTAY Gyula miniszter: A természetjogba ütköző reform! — Derültség a kormány'pártokon.) A tovláSbbiak során ugyanez a cikk utal az angol felsőház egyik tárgyalására, ahol # az iskolakötelezettség kiterjesztéséről szóló vitában az- egyik angol lord ezt mondta: »Ha a ló annyit tud, mint egy ember, akkor én nem szeretek lovas lenni.« (Derültség a kormánypártokon-) Hogy milyen érvekkel hadakoztak ez elleti a kötelező oktatás ellen, arranézve jellemzésül felolvasom a cikk egyik részét (olvassa): »Az iskolakényszer túllő a célon ós a népisikólának előírt tanbárgyhaimaza még inkább. Fennforog-e annak a szükségessége, hogy az a jövendő munkás, párasat, szolga hat-hét éven keresztül télen-nyáron naponta öt-hat óráig az (iskola porát nyelje«, (Derültség. — Tovább olvassa): »botanikai, teológiai, fizikai, történeti kotyvasztékkal töltsék el a fejét csak azért, hogy ismét elfelejtsen mindent.« Nem megvetendő az az aggály sem, hogy az alsóbb néposztályok gyermekei nem találják bele magukat helyzetükbe és elégedetlenek lesznek. (Derültség és felkiáltások a dolgozók pártján: E*z az!) »Mi csodálni való van azon, hogy a gyermekek, akiket 12—13 éves korukig *29