Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

449 Az országgyűlés 73. ülése 1948. évi június hó 16-án, szerdán. 450 tettük azoknak a rétegeknek, amelyek gazdasági helyzetüknél fogva a anultham nem voltak képesek tanulmányokat folytatni, intézményesen a továbbképzést de köznevelésünk nemzeti demokratikus szellemű egységesítésié még nem történt meg ós így idáig nem lehettünk biztosak arról, hogy a felnövő magyar nemzedékek milyen kultúrát, milyen' társadalmi és politikai szemléletmódot sajátítanak el. A ma tárgyalásra kerülő és a nem állami iskolák fenntartásának az állam által valói átvételéről szóló törvényjavaslat célja éppen az, hogy pótolva az elmúlt idők mulasztásait, új utakon tudjuk elindítani a magyar közművelődés és köznevelés annyira fontos ügyét. Kétségtelen, hogy ennek a törvényjavaslatnak híre az elmúlt hetekiben mély hullámokat vetett a magyar közvéleményben éppen úgy, mint annak idején, mondjuk, az egyházpolitikai törvényjavaslat a polgiáiri háziasságról, amelynek tárgyalása öt esztendőn keresztül tartott és amelybe három kormánynak a pozíció ja rendült bele. De ezzel a híreszteléssel szemben, amely ezt a törvényjavaslatot valami ultraradikális intézkedésnek és ultraradikális szellemet visszatükröző törvényjavaslatnak akarja feltüntetni, 1© kell szögeznünk mégis' azt, hogy a r köznevelés demokratikus egységesítése polgári demokratikus célkitűzés volt ós, a legtöbb országban, ahol^ a feudális kiváltságok kevély tornyait a polgáiri f orraidiailmak az, elmúlt, másfél évszázad során megdöntötték már sor került hasonló törvények meghozatalára. Nem véletlen, hogy ez a kérdés éppen ebben az időszakiban vetődött fel, amikor az, országok a királyok és főurak hitbizományaiból új társadalmi rétegek megjelenésével ós modern sízemléletmódjávai nemzetekké kezdtek válni a szó azon érteimében, hogy a nemzet már nemcsak kevés kiváltságos réteget testesített meg, amely mellett vszázezrek ós milliók nemzetalatti rétegeknek számítottak, hanem az új nemzetfogalom ebben az időben már igyekezett magáiba foglalni minden társadalmi réteget. A XVIII. században megjelenő polgári demokratikus mozgalmak a nyugati államokban majdnem mindenütt összeütközésbe kerültek az egyházzal, amelynek egyes vezetői abban az időszakban nem tudták elválasztani az egyházat az egyház lényegéhez hozzá nem tartozó feudális politikai berendezkedéstől. Mert a kereszténység lényegéhez nem tartozott és nem is tartozhatott hozzá a feudalizmus, hiszen az egyházat a vezető társadalmi rétegek alatt élő réteg termelte ki és születésekor társadalmi fejlődést jelentett s az emberek Isten előtti egyenlőségének akkor forradalmi tanát hirdette, A későbbi fejlődés során a kereszténység nean a maga változhatatlan örök dogmáival, hanem egyes vezetőinek a világ dolgairól való felfogásával, szemléletmódjával, társadalmi és gazdasági elképzeléseivel mélyen beépült az akkor kialakuló hűbéri feudális társadalmi berendezkedésbe, ós évszázadok fejlődése során éppen úgy összenőtt vele, mint — mondjuk — a protestáns egyházak egy része a fejedelmi abszolutizmussal. Mégis hiba volt. ha voltak az egyháznak olyan papjai vagy püspökei, akik nem tudták elképzelni azt, hogy az egyház más társadalmi ós politikai heretndezkedésein belül is be tudja tölteni a maga hivatását és hiba volt a XVIII. század polgári demokratikus mozgalmai részéről is az a ténfy, hogy az egész vallást és az egész egyházat azonosították a feudális politiORSZÁGGYOLÉSI NAPLÓ IV. kai berendezkedéssel, amellyel ők élesen szembenálltak és így mozgalmaik vallásellenes ós egyhazellemee tendenciáikat öltöttek. Természetesem a liberalizmus későbbi fejlődése során ezek a tendenciák jól felhasználhatok voltak arra. hogy a dolgozó rétegek figyelmét eltereljék a nagytőke ós a monopolkapitalizmus egyre jobban ós egyre sziííárdabtban kiépülő hatalmi bástyáiról. E polgári demokratikus mozgalmaknak akkori fázisukban tanúsított egyház- ós vallásellenes' tendenciáival természetesen mi nem azonosítottuk és nem is azonosítjuk magunkat. Az iskolakérdés azonban, amiről jelenleg szó van, ugyanebben az időszakban merült fel, de nem az egyház és az állam között megindult nézetharc ós elvi harc következtében, hanem egyesegyedül a központi államhatalom megerősödése ós az egységes álamalkotás problémája dobta ezt a kórdóst felszínre. Mert az egységes közoktatás: feltétele a nemzetté válásnak. Hiszen egységes közműveltség nélkül nincsen nemzet, mert hasonlóan gondolkozni a múlt értékeiről^ a társadalom kérdéseiről, a hagyományokról, saját feladatainkról^ nem lehet másképpen, mint olyan egységes közműveltségen keresztül, amely egyforma ideálokat tud adni az egész nemzetnek'. Hogy mennyire nem állott összefüggésben az iskolakérdés a különféle egyházellenes tendenciákkal, sőt magával a polgári demokratikus mozgalmaknak hatalomrakerülésével sem., azt bizonyítji tény, hogy hazánkban, ahol a feudalizmus fellegvárai minden vonatkozásban érintetlenül állottak a XVIII. század elején, államférfiak, politikasok és kultúrpoliítikuS't-k (kezdtek gondolkozni az. állam és a közművelődés egymáshoz való viszonyáról és 1712-ben £ túlságosan progresszívnek igazán nern minőtítii'Ltő III. Károly az iskolák, a papneveldék es a szemináriumok, valamint a vallási a'apitványok feletti felügyeletet a maga jogKÖrébe sorolta. 1735-ben ugyancsak ő, a jezsuita befolyás visszaszorítására elrendelte a jezsuita iskolák tanrendszerének modernizálását, majd Mária Terézia megszervezte a bécsi egyetemet, megalapította a Theresianumot és mivel a községeik háromnegyed részében abban az időszakban népoktatásnak nyoma sem volt, szélesebbkörű reformra határozta el magát. A tanácsadói ezt meg is valósították a KatioEducationisban, amely már világosan kifejezi a közoktatásügy állampolitikai jellegiét és már kezdi visszaszorítani az, addig korlátlanul érvényesülő felekezeti szempontokat. Azt mondja a Batio Educationis bevezetése (olvassa): »Az állam boldogsága leginkább r a tanulmányok egyenlő formájától függ. Ezért szüfeéges, hogy a különböző iskolákban a doktriinák ugyanazon fejezetei tárgy altassanak', mindenütt azonos legyen a szabály, azonos az igazgatás módja, azonos a fegyelem azzal, amely az egész országot ós kapcsolt részeit kötelezi^ Még inkább erősödtek ezek a tendenciák II. József uralkodása alatt, amikor az ország jelentős' területein már a tanulók ós tanárok felekezetétől független, úgynevezett közös iskolákat állítottak fel, amelyekben — mint ahogyan azt aa 1848-as iskolatörvény vitájából tudjuk — felolvadtak a felekezeti különbségek. Később a reformkor, majd legjelentősebb megmozdulásunlk; a ciemokrácia felé, az la4ö-as