Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-71
421 Az országgyűlés 71. ülése 1948. évi május hó 14-én, pénteken. 422 kötrét. Én a jegybank hatáskörét olyan mértékben bővítenem, hogy 'amennyiben úgy találja, hogy a kormány pénzügyi és gazdasági politikája eltévesztett, hibás és kárhozatos, akkor joga van ezzel szemben tiltakozását bejelenteni, s ha etz eredménytelen, jogosult legyen a törvényhozás ©lé fordulni, hogy az tegye meg a döntő intézkedéseket, hogy valamely politikai vagy gazdasági irányzat helyes-e vagy sem. Mit konstatáltunk huszonöt év alatt? Azt, hogy a magyar korona abban az időiben auynyira tönkrement hogy 12.500 koronával cseréltünk egy pengőt, és soha a törvényhozás elé ez nem került, hogy ezen segíteni kellett volna. Mi történt másodízben! Másodízben az történt, hogy — amint a zárszámadásokból olvassuk — 400.000 milliárd pengőből alakult ki egyetenegy forint, pedig mi, akik már most második turnusban vagyunk a Ház tagjai, sohasem kaptunk semmi jelentést arról, hogy az infláció milyen értékekben és milyen arányban teszi tönkre a nemzeti vagyont Miért nem? Azért, mert nem volt szervesen kiépítve a Nemzeti Banknak, a jegybanknak iaz a jogai, hog^y amennyiben úgy találja, hogy a kormány politikája káros a gazdasági életre, vétót emelhessen az ellen és a törvényhozás éllé vigye: keressék meg azokat az eszközöket, amelyek segítségével az inflációs áradattal szemben, meg lehet menteni a pénz értékét Ha ma valaki orvos azt mondaná, hogy ha valakinek fertőzése van, nem lehet rajta segíteni, hát összecsapnánk a kezünket aiz ilyen, orvos nyilatkozatára., mert hiszen az orvosa tudomány már nagyszerű gyógyszereket talált a fertőzés kiküszöbölésére. Ugyanígy vagyunk az infláció kérdésével is. Akármelyik könyvtárba bemegyek, ott találom egyrakáson 'azokat a tudományos könyveket, amelyekbe bele vannak foglalva azok a sarkalatos tételek, amelyek alapján lehet és kell tartani a pénz értékét De bátorkodom utalni arra, hogy amikor Európa egyetemein kiváló, elmék tartottak az elmúlt évtizedekben előadásokat arról, hogy .a pénz értéke válságos időkben miként mentendő meg, a Nemzetközi Fizetések Bankja mindig elküldte az ilyen helyekre egy emberét, hogy az ott tanuljon- (11.00) (MŐNUS H~ lésné (szd) közbeszól) Ebből csak azt a következtetést kívánom levonni, hogy én a, Nemzeti Bankot, a jegybankot nem szívesen látom mint egy hivatalt, egy pónzügyigazgatóságot. mint a pénzügyminiisztéiniuinnak egy szervét. Én a nemzeti létnek önálló, legfőbb állami számvevőszéknél is sokkal nagyobb önállósággal bíró szervét tartanám szükségesnek benne kiépíteni. (MÓNUS Hlésné (szd): Ez természetes! Elhisszük!) Amikor válságos időkben mindig felettünk lebeghet az infláció réme* csak ilyen institúcióval lehet elejét venni az ilyen károknak. (Közbeszólás szociáldemokratapárton: Spirituálé! — DÉNES István (md): Hagyd a spirituszt!) T. Ház! Nem egészen elméleti, amit mondtam,, Bizonyos mértékig ismétléseikbe is bo~ csátkozom, mert egy esztendőn beiül vafemiikor ezt a gondolatmenetet már kifejezésre juttattam. r Arról van szó, hogy amikor 1925iben szanálták Magyarországot és ez a szanálás jól sikerült mert a pengő értékálló valutává fejlődött (Zaj a szociáldemokratapárton.), áltailámos jóiét uralkodott Magyarországon, a mezőgazdaság jó áron tudta eladni gabonáját és marháját (Közbekiáltás a szociáldemokratapárton: Hogyne! Hét pengőért! — Egy másik ha n g ugyanott: Mi volt 1931-benf — DÉNES István (md): Még csak 1925-nél tart), az ipar bőségesen foglalkoztatva volt, munkanélküliek száma egészen csekély volt. (Közbekiáltások a szociáldemokratapárton: Katasztrofális volt! A munikainélküliek száma nőtt! így szanálták az ország gazdaságig és pénzügyi helyzetét!) A közvélemény úgy ítélte meg ezt a helyzetei, — ismétlem, az 1925 utáni évekről, 1927-ről és 1928-ról beszélek —> hogy Magyarországon minden fenékig tejfel. Egyetlen tényező volt, aki az ellenkezőjét hangoztatta. A Nemzeti Bank főtanácsának 1927-től kezdve egészen 1931-ig erre vonatkozóan tett jelentései, ^melyeket a kormányhoz küldött ós amelyeket szűk körben ,a magyar társadalom is. legalább a közgazdasággal foglalkozók megismerhettek, egyrészről rendkívül éles és értékes tanulmányok ta kor gazdasági helyzetéről, másrészről gyönyörűen kifejezésre juttatják, milyen nagyszerűen töltötte be a Nemzeti Bank abban az időben a hivatását. Amikor mindenki íminidient nagyon szépnek látott, akkor a Nemzeti Bank főtanácsa éppen az ellenkezőjét mutatta ki. Nincs semmi öröm és gyönyörűség aibban, — mutatott rá a főtaraiács — hogy Budi miniszter úr kijelentette: a költségvetésben 360 millió pengő megtakarítás jelentkezik. A Nemzeti Bank rámutatott, hogy ez kóros, beteges állapot. iaa adók túl" zottak, az adóviselők nem tudják saját gazdasági életüket kiképezni a rendkívül nagy adók miatt. Kárhoztatta, a Nemzeti Bank, hogy a kormány nem tud takarékoskodni, hogy túlméretezett az ország közigazgatása. (SCHIFFER Pál (szd): Mégis támogatta azt a kormányt!) Rámutatott arra, hogy nem masrvobb adókat kellene szedni, hanem a kormánynak minden erejével azt kellene megcselekednie, hogy a takarékosságot növelje és előidézze *a betétek szaporodását. Rámutatott arra. hogy egészen kóros, beteges állapot és csak pillanatnyi javulást előidéző állapotot teremt az a politika, hogy tömegével engedik be a külföldi kölcsönöket. A külföldi kölcsönöket kifejezet en kárhoztatta a Nemzeti Bank, rámuta ván arra, hogy kamatban sokkal többet kell ér ük kifizetni, mint amennyit számunkra értékben képviselnek. , Azt kívánta, a Nemzeti Bank, hogy a kor; mány változtassa meg pénzügyi és gazdasági politikáját, mert súlyos bajok fognak^ előállni. Ez az egyik része ennek a dolognak, ós ez nagyon értékes abból a szempontból, hogy a Nemzeti Bank ilyen missziót fejtett ki. A második értékes tanulság aiz. hogy a kormány a figyelmeztetéssel nem törődött és ez a nemtő" rőd'ömség, a bölcsek meghallgatásának mellőzése teremtette meg azt a gazdasági válságot amely 1931-ben bekövetkezett (Zaj a szowar demókratapárton.), amelynek rettenetes következményei voltak (MALASITS Géza (szd): A kapitalista gazdálkodás volt az oka! —Zaj. — SCHIFFER Pál (szd): Kérdezze meg Denesu — Az elnök csenget) és amelyből végeredményben csak az a káros infláció húzta ki az ország 'szekerét. T. Ház! Nekem az a velmenyem, hogy a Nemzeti Banknak ezt az elsőrangú, ezt a nagyszerű missziót kell betölteni. r Véleményem az, hogy mi,, a magyar törvényhozás, nagymértékben hozzájárulhatnánk a poiiUKao tudomány fejlődéséhez azáltal, ha a ^©mzei] Bankban egészen és tökéletesen kiepitenerds azt a fentebb említett negyedik organizmust, 27*
