Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-70

399 Az országgyűlés 70. ülése IMS. miadrósz és ros-'iz volt benne kéthaxinadrész, A bizottságnak és a plénumnak azzal kellett eltöl­tenie az idejét, hogy végig átvegye az egészet éa rámutasson arra. hogv törvényt így .alkotni Magyarországon ebben a parlamentben nem szabad többé. Ez a törvényjavaslat is annak a gyors munkának a folyománya, amelyet akkor vé­geztünk. Én, mint , a szövetkezeti eszme híve, természetesen magát a törvényjaslatot elfoga­dom, de mint régi parlamenti embernek kö­telességem rámutatni arra: kormányunk a jö­vőben óvakodjék attól, hogy ilyen 'nagyfontos­ságú, nagyhorderejű ós — mint Pál t. képvi­selőtársaimtól hallottuk — döntő jelentőségű kérdésiben így alkossunk törvényt. A hét ele­jén kaptuk meg ugyanis a javaslatot, tegnap, előtt délben letárgyalta a bizottság; ma már itt tárgyaljuk. (BALOGH István (md): Gyors­forraló-parlament!) Ez «i törvényalkotás ko­molyságának rovására megy, mert higyjék el nekem azt, amit a múltban is mondottam, a törvényszerkesztés, törvényalkotás valóságos művészet a gondolatok megforniulázásában. a nyelvben, mindemben. Nem tanácsolom tehát, hogy a jövőben kövessük ezt a szokást és el­fuseráljunk törvényjavaslatokat. Nincs értelme ennek, mert láthatjuk az eredménvt. (Zaj és közbeszólás a parasztpárton.) T. Képviselőtár­sam, önnek igaza van, Én a múltban a reakció­val szemben álltam, tehát, ha valakivel szem­ben ön ezt felhozhatja épnen velem szemben nem teheti. (Közbeszólás a szociáldemokrata­párton: Most átkerült oda! — RUDAS László (kp): És honnan jobb ®' kilátás? — Zaji) Mint mondottam, magam a törvényjavas­latot elfogadom. (LUKACS Vilmos l(md): Ez csak nem baj? — Derültség.) Kénytelen va­gyok azonban foglalkozni a felszólalóknaJk néhány kardinális kérdésével. Amint hallot­tam, Kisházi képvisel őt ár sam azt kifogásolja a földmívesszövetkeizeteknél, hogy nem a spiri­tualizmus, nem'a sízeHem érvényesül azokban, a másik oldalon pedig azt hallottam, hogy a matéria, a materializmus a fontos. Úgy látom, a\ vitai ebben a pari a mentben a bal- és aiz ellen­kező oldal között akörül mozog, hogy a szieü­lem, vagy pedig a matéria érvényesülj ön" e. (Zaj.) t Az én megítélésem szerint tévednek azok. akik a szellemért! állítják oda mindennek a for­rásául. De tévednek azok m, akik mindenben a maitériát állítják oda. (Zaj.) Az anyag és a szellem ugyaniig nem kettő, hanem egy, az anyag elválaszthatatlan a, szellemtől. (RUDAS László /(kp): Látszik, hogy maga nemcsak íszö" vetkezeti ember, hanem filozófus is.) Micsoda-? ÍRUD.A S László (kp): A világ legnagyobb filozófusa! Megoldott egy kérdést,, amelyeit már háromezer év óta nem tudnak megoldani! — Derültség-) T. képviselőtársam, engedje meg, én ezt azért mondom el, mert eiz a meg­győződésem. (RUDAS László j (kp): Milyen har mar megoldotta!) De figyelmezitetem önt, ho<?-v például Sztáliinniatk is ez az álláspontja. (RU­DAS László (kp) tagadólag int.) Képviselő úr ne rázza a fejét, először olvassa el, azután, ha elolvasta, beszélhet vele. (Derültség.) Sztálin azt írja a történelmi mateoalizmussial kap­csolatosan, hogy az anyag legtökéletesebb ki­fejlődése, legmagasabb megnyilvánulási for­mája a szellem. (RUDAS László (kp): Ne ha" évi május hó 13-án, csütörtökön. 400 misítson) Nem voltam elkészülve képviselő úr arra, hogy ön tájékozatlanul jön ide és veiLem szemben próbál vitatkozni. (Taps és derültség a magyar demokrabapárton és a néppárton.) Ha ezt tudom, akkor elhozom Sztálinnak a füze­tét ide. Tehát én is ezen az állásponton vagyok. (SCHIFFERJ Pál (szd): Rosszul idézett! — Közbeszólás a szociáldemokratapárt soraiban: Olyan füzet nincs amelyben eiz benne van! — Zaj. — Az elnök csenget.) Káosz és zürzfavar uralkodik tebben a kér­désben, (Közbeszólás a kommunistapártról: Csak önnél!) még a képzett embereknél 3is. El akarják választani az anyagot a szellemtől és a széllemet a z anyagtól. Mindez zűrzavart és káoszt teremt a .szellemi életben éppúgy, mint a materiiáilis életben. (RUDAS Láisizlió (íksp): Beszéljen a szövetkezeitekről!) A kettőt az én meggyőződésem sízerliinit, elválasztani nem lehelt. (Zaj, — Rudas László (kp) felé:) Önnek pedig ajánlóim,, vegye tSzitálin könyvét a ke­zébe. (Derültség-) T. Országgyűlés! Pál t. képviselőtársam nak tökéletesen igaza van abban, hogy a szö­vetkezeti eszme elterjedése, ,a szövetkezetek felállítása valóban haladást, fejődést jo'eut, a társulás folyamatát jdenti az embereK: között. Nem lehet elvitatni, hogy ennek ebben az or­szágban tényleg azon az alapon kell megtör­ténnie, hogy maga a nép tartja kezében a tár­sulás, az egyesülés folyamatát, a termelés fokozása érdekében és mindenféle szempont­ból. Amilyen nagy nevelő hatása van ennek és amilyen gyarapodást, feljődést, hala­dást jelent kétségtelenül a szövetkezeti tagok szempontjából, éppen olyan hiba azt állítani, amit ma mint panaceát, orvosszert, megvál­tás^ általában szoktak állítani- hogy a szövet­kezetek általános elterjedése meg fogja oldani a központi problémát. Nem fogja megoldani. Mert mi a központi probléma? A munkabér emelése' a munkás kizsákmányolásának meg­gátlása, az egyre általánosabbá váló szegény­ség megszüntetése. (VÁGVÖLGYI Tibor (szd): Az elszegényesedés problémájában benne van a szövetkezeti probléma!) Én is azt mondom, hogy a szövet­kezetek terjedése jó hatással lesz és ha­ladást jelent. Kétségtelen dolog, hogy a szövetkezetek (keretébe tartozó tagok anya­gilag, fejlődni, gyarapodni főárnak. De t. kép viselő társam, őn mint szocialiífta tudja, hogy a szövetkezetekbe nem tartozhatik bele az egész nép. (RUDAS László (kp): Dehogy nem! Mondjon egy újabb Sztálin idézetet!) T. képviselőtársam, ne vegye rossznéven, ha például veszek égy földmíves szövetkezetet. A földmívesszöveíkezetben a társuló íöldml­ves tagok fogják elvégezni a munkát, ők fog­nak dolgozni. De t. képviselőtársam, a földdel rendelkező földmíveseken kívül Osonikama­gyarországon van még 700.000 nincstelen föld­munkás család, akiknek egy talpata'tnvi földi­jük sincs. Ezekkel mi fog történni? (MŐNUS Illésné (szd) közbeszól. — Zaj.) Azok is fog­nak részben alkalmazást találni a javuló- fej­lődő, többet termelő szövetkezetek keretén belül. Ez kétségtelen dolog, de a szövetkezetek nem tudják őket állandóan felszívni. (RUDAS László (kp): Mi aiz, hogy Csonkamagyarof* szag?) mert nem szívhatják fel az egyre sza­porodó nincsteleneket. Már pedig t. Ország­gyués, mi a földeket el daraboltuk Magyaror­szágon. r Leheti ugyan még földosztás^ mond­1 juk, egészen az öt holdig, (Zaj a kommunista-

Next

/
Thumbnails
Contents