Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-68
323 Az országgyűlés 68. ülése 1948 a szempontból kel kiindulni, — mert hiszen ez az egész világion elismert tény — hogy a helyesen gyakorolt ügyvédi hivatás nélkülözhetetlen ia haladó társadalom számára és fontos eszköze a társadalom együttélésének. Ez azonban nem jelenti azt. hogy a hivatását nem helyesen betöltő ügyvéd esetleg a hivatásától való eltiltás árán is megrendszabáJlyoztassék. Visinszkij, a szovjet akadémia tagja szeriint a védelem ellátása nem kevésbbé felelősségteljes feladat, mint a vádlóé, mig Bolamszlki szovjetunióbeli egyetemi tanár ezt mondja: »Hia az ügyvéd nem lenne független, könnyen nyomást gyakorolhatnának rá a védelmére bízott vádlott jogos érdekeinek rovátára.« Minden állam ma már az ügyvédséget a jogi élet lényeges intézményének ismeri el. Ha pedig ez így van, akkor az igazságügyi kormányzatnak hivatásához tartozik, hogy az ügyvédségnek segítségére siessen atekmtetben, hogy a helyesen gyakorolt ügyvédi hivatás függetlensége biztosíttassék ós az ügyvédséggel szemben sok esetben indokolatlanul jelentkező ellenszenv eloszlattasisékEnnek, a gondolatnak helyes feliismerését jelenti ez a javaslat. A javaslat tárgyalásakor két megállapítást kell tennem. Az egyik az, hogy demokratikus társadalmi rendünknek szabad és független ügyvédségre van szüksége, (LUKACS Vilmos (md): Ugy van!) a másik pedig az, hogy ennek & szabadságnak és függetlenségnek olyan erkölcsi biztosítékot kell adnunk, hogy az szabadossággá és felelőtlenséggé még kivételes esetekben se válhassak. Éppen az ügyvédi hivatás szabadsága ós függetlensége legyen a garanciája annak, hogy az ügyvéd a hozzáfordulók jogos érdekeit, állampolgári jogait tudásának és erkölcsi tekintélyének teljes súlyával juttathassa érvényre (DÉNES István (md): Mindenütt és mindenkor!) és az ügyvédi kar erkölcsi emelkedettsége olyan legyen, hogy az biztosítékul szolgáljon arra, hogy az ügyvéd a jogos érdekeket, nem pedig a joggál való visszaélés lehetőségeit segítse elő. T. Országgyűlés! Éppen ezért örömmel üdvözöljük ezt a javaslatot, amelynek indokolásából is kitűnően az a főcélja, hogy a kamarai önkormjányzatot teljesebbé tegye ós fegyelmi bíráskodás megszorításával lehetővé tegye az ügyvédi karnak az erkölcsi szempontból kifogás alá eső elemektől való megtisztítását. Ez a. cél pedig elsősorban ügy közelíthető meg, ha az ügyvédi karnak olyan önvédelmi eszközt adunk a kezébe, amellyel az oda nem való elemeket kirekesztheti a kebeléből, mert hiszen egy-egy, hivatását eláruló ügyvéd többet árt az ügyvédség egyetemes tekintélyének, mint amennyit használhat száz, hivatása magaslatán álló olyan ügyvéd, aki a demokratikus korszellemnek megfetlelően foglalkozása magas etikai értékét tartja szem előtt. (Ugy^ van! a kisgazdapárton.) Kétségtelen, hogy még az az ügyvéd is, aki feladatát lelkiismeretesen látja el és az ügyvédi hivatásnak etikai és jogszabályai korlátain belül mindent megtesz ügyfele érdekében és küzdelmet folytat a perben, gyakran lesz a pervesztes fél érzelmi és -sokszor gyűlöletté fajuló, de indokolatlan szembehelyezkedésének tárgyává. T. Országgyűlés! Ezek a tények méltatlanul táplálják az ügyvéddel szemben: az ellenszenvet. De^ magasabb vonalon az ügyvédség helyes megítéléseinek nem ezeken a könnyen évi május hó 11-én, kedden. 324 i megcáfolható okokon kell alapulnia, hanem | abból a szemszögből kell kialakulnia, hogy az ügyvédi hiviafás lényege az arra rászorulók részére segítség nyújtása és az ügyvéd a védelem során nem -a bűnt, hanem a bűnöst védi. Ezt a jelenleg is érvényben lévő törvények egyenesen nélkülözhetetlenné és kötelezővé is teszik. Helyes meglátással el kell ismerni azt is, hogy amikor a bíró könnyen hajlik arra, hogy ai jogszabályt az élet kívánalmaitól függetlenül a maga elvi merevségében alkalmazza,, akkor a jogvitáiban mindig az ügyvéd az, aki megszólaltatja azokat az indokokat is, amelyeket az élet helyes felfogásai szerint az ítélkezésben figyelembe kell venni. El kell; ismerni azt is, hogy az ügyvéd valósítja meg a bíróság és más hatóságok előtt a jogban járatlan felek^ érdekében az ügyfél ismereti hiányainak pótlásával az ügyfélegyenlőség és annak végső elemzésében a inagasabbreindű jogegyenlőség elvét* szolgálja a gyengék ós tehetetlenek védelmét, és az önmagában esetleg érvényesülni képtelen jogot segíti, érvényre juttatja. El nem vitatható az ügyvédségtől az sem, hogy a jog fejlesztése körül fontos szerepet tölt be, de nem utolsósorban vett részt a már hivatásában rejlő szabadság és jogegyenlőség után való törekvésével a szabadságmozgalmakban is. (DÉNES István (md): Ugy van!) T. Országgyűlés! A magyar történelem az ügyvédek sorából nemcsak Kossuth Lajost, Eötvös Károlyt vagy a vértanú Martinovicsok védőit tudja felmutatni mint az ügyvédség nemes hagyományainak mintaképeit, hanem a szürke kis esetekben végtelen isorát lehetne kimutatni azoknak a tényeknek, amikor a múltban aíz ügyvéd hivatásának szabadságára támaszkodva, .egyes, emberek érdekében személyes bátorságával % fellépett a hatalmon lévők jog" fcalanságával és erőszakoskodásával szemben. (DÉNES : István (md): így van!) Helyeselnünk kell tehát a javaslatnak elsősorban azt az elvi aliapját, amely a szabad ügyvédségben, és a. kamarai öinfoormányzatbni áll- Különösen helyes lenünk kell a javaslatnak azt a rendelkezését, amely az ügyvédi önkormányzat továbbfejlesztés eként jelentkezik és az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottságának nagyobb hatáskört ad s egyúttal a Kúria ügyvédi tanácsának hatáskörét megszünteti. Amint az előbb már rámutattam, önvédelmi eszközt kell az ügyvédség kezébe adni, és ez az eszköz a szigorú bíráskodási jLehieítőisége, De ez az eszköz csak akkor válik az önvédelem fegyverévé, ha ezt a bíráskodásit maga az önkormányzat, maga az. ügyvédség gyakorolja az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottsága útján a felső ífokon. Az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottságának tekintélyét ós súlyát qsak emeli az, ha tagjait nemcsak az, ügyvédi önkormányzati szervek választják a maguk kebeléből, hanem részben maga az igazságügyminiszter nevezi ki a demokratikus társadalom kiválóságainak köréből. A bizottsági tagok részbeni kinevezésének jelentősége van abból a szempontból áis* hogy az ügyvédség az ügyvédi önkormányzat demokratikus fejlesztései ellenére sem szeparálódik, ahogyan az igazságügymkiiszter úr az igazság" ügyi j bizottságban mondta,: nemoialkot mintegy zárt testületet a dolgozó magyar néptől elkülönítve, hanem mint dolgozó értelmiség, a maga L legmagasabb testületéiben helyet ad álmagyar
