Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-47

18? * Az országgyűlés 47. ülésé 1948. évi 'február hó 17-én, kedden. 188 helyezzük el a nagyobb gondozási dli révén, mint pár száz gyermeknél, bár ^hangsúlyozom, igen jelentékeny pedagógiai kísérletet kezde ményezni iákkor, amikor a 24—25.000 gyermeknek a megélhetése is alig van biztosítva. , A társadalmi gyermekvédelmi alakulatok támogatása megoldódnék akkor, ha a gondozási díj akkora lieinne, amiért a társadalmi intézmények is szívesen felvállalnák a gyermekek nevelését, és ezzel is meglenne a biztosíték arra nézve, hogy csak olyaia társadalmi alakulat kapjon támogatást, amely valóban a gyermekek, nevelése. nem pedig a gyakran fölös számban levő alkalmazottak fizetése érdekében kéri a minisztérium táimogatását, amire nézve a letűnt közelmúltban számos káros példát láthattunk. (Ugv van! Ugy van!) Az új utat kereső pedagógiai kísérlet a szűkebb arányok mellett bevárhatja akibontakozásboz azt az időt, amikor már minden elhagyottá nyilvánított gyermeknek biztosítajni lehet a betevő falatot és a* legszükségesebb ruházatot. Ez a megállapításom nem akar okvetetlenkedés lenni, csupán a feladatok sorrendjében akar valami észszerűséget keresni. Szervezeti vonatkozásban pedig sürgősen elintézendő kérdésnek tekintem azt, hogy a nevelőszülőket ellenőrző telep felügyelőn ők a szociális szakszolgálattal és ne az egészségügyi szakszolgálattal álljanak kapcsolatban. A gyermekvédelem ugyanis elsősorban szociális, nevelési és csak másodsorban egészségügyi, lilietve védelmi kérdés. Egyébként, megítélésünk szerint, a magyar gyermekvédelem az évtizedekkel ezelőtt tapasztaltkezdetisikerekkel szemben ma már elavult' gyökeres megreformálásához; tehát haladéktalanul hozzá kell kezdeniHasonló, de talán még nagyobb elmaradottság tapasztalható szegénygondozásunk terén? A szegénygondozás tudvalevőleg községi feladat és éppen ennek következtében korszerűtlen. Az egyébként is jobbmódú közületek családjai maguk képesek elaggott, maguktehetetlen szegényeiket részben az elaggottak kevés száma, részben az eltartók jobb anyagi helyzete mellett eltartani- Ezek a nagyobb és jobbmódú közületek arra is képesek,^ hogy kellő számban szeretetotthonokat is létesítsenek, mert elbírják az anyagi áldo'zat jkat. Ezzel szemben a szegény-vidékek családjai nem tudják eltartani a dolgozni nem-tudókat és ugyanakkor arra isem elég erősek, hogy szeretetfházakat létesíthesse" nek. Ennek következtében a munkaképtelen öregeknek bizony szomorú a sorsukA szegénygondozás legjobban szemlélteti a szociálpolitika kiegyenlítő jellegét. A kérdést megoldani tehát csak államosítással lehet. Az adóknak a szegénygondozásra szánt hányadát államosítás esetén ugyanis együttesen lehetne kezelni és az egész ország területén a szükségleteknek megfelelően lehetne felhasználnii Ilyen módon el lehetne érni azt, hogy a sok szegénnyel sújtott, őket eltartani képtelen közületek részesednének azoknak hozzájárulásából, akiknek akkora mértékben nincs anria szüksé" gük, e-mjellett könnyen több áldozatot is tudnak hozni. Ennél a pontnál, t. Országgyűlés, a legnagyobb elismerés hangján! kell megemlékeznem az egyházak áldásos karitatív munkájáról, amely egyik legékesebb bizonyítéka annak, hogy az egyházak minden időben megtették a maguk módján kötelességüket azok ifáat, akik saját hibájukon kívül szomorú és embertelen helyzetben kerültek- (Élénk taps a néppárton— Ellentmondások a kommunistapár tr ól. — SZEGEDI Albertné (kp): Tapasztaltuk! — Égy hang a néppártról: Talán nem igaz? — Folytonos zaj mindkét oldcdróU — Az elnök csenget') Az egyházi hatóságok felügyelete aiatt működő karitatív egyesületek munkájukkal és sok-sok keresztény lelkiséggel megtöltött tevékenységükkel sok könnyet töröltek le. (Zaj' a kommunistapárton és a néppárton- — Az elnök csenget.) T. Országgyűlés! A társadalombiztosítás kérdésében a népjóléti kormányzat elindult azon az utón, amely a korszerű társadalombiztosítás megvalósításához fog vezetni. A gyakorlati megvalósítás terén jelentkeznek kisebb*

1 nagyobb hibák ezen a téren, melyekről majd a részletes vita során szólunk- Pártunk álláspoiita ebben a kérdésben ismeretes. Megvalósítandó feladatnak tartjuk a társadalombiztosí" tás teljes reformját, mégpedig minden társadalmi réteget ós minden foglalkozási ágat felölelő egyetemes jellegű népbiztosítás bevezetésévelA szorosan vett szociálpolitikai feladatok rovatánál kevésnek tartom a szociális célú Jtevékenység támogatására előirányzott összeget, amelynek felemelése mindenképpen indokolt, mert ebben az esztendőben már számolnunk kell az UNRRA és egyéb külföldi segélyező szervek tevékenységének megszűnésével, vagy legalábbis csökkenésével- Ezen a helyein is leghálá

u sabb köszönetünket kell tolmácsolnunk azok felé a külföldi segélyszervezetek felé, így az UNRRA, az Actio Oatholicával karöltve dolgozó NCWC nemzetközi katolikus segélyszervezet, a dán, svéd, svájci és a többi külföldi segélyszervezet felé, amelyek a legsúlyosabb és a legnehezebb időkben igazi humanitással és keresztény felebaráti szeretettel segítették a kegyetlen háború következtében megpróbált magyar népet. T. Országgyűlés! Egy-íkét szóval meg kell említeni a menekültek ügyét is. Az idevonatkozó címben szerepel — de csak a címben — a menekült-kérdés. A költségvetés rovataiban azonban nem találok sehol semmiféle összeget erre a célra. Szeretném felhívni a népjóléti miniszter úr figyelmét ezzel kapcsolatban arra, hogy az Erdélyből és a Felvidékről menekültek több alkalommal ígéretet kaptak arravonatkozólag, hogy ottmaradt meglévő ingóságaikat alkalmas időben hazaszállíthatják. Mivel ez az ügy igen sok embert érint, tájékoztatást szeretnék kérni a miniszter úrtól e tekintetben és egyben arra kérni, hogy foglalkozzék, ezzel a kérdéssel. Most, amikor helyreállt a jóbaráti viszony a szomszédos államokkal, könnyű lesz módot találni arra, hogy ezt a kérdést, kölcsönös tárgyalások révén, kedvezően megoldhassuk. Helyesléssel vesszük a vak-ügy államosításának előkészítését. T. Országgyűlés! A hadigondozás egyik legfájdalmasabb és politikailag is egyik legnagyobb horderejű kérdése szociálpolitikániknak. Még mindig igen tekintélyes azoknak a száma, akiknek eltartói hadifogságban vanr nak és ennek következtében az államnak kell gondosfkodnia az itthonmaradottak támogatásáról. ' Szándékosan használom a támogatás kifejezést az eltartás helyett, mert az az öszszeg, amelyet 'hadisegély címén juttatnak, ezeknek eltartására távolról sem elég. De ugyanúgy meg kell állapítanom, nogy a hadigondozottak pénzellátásának megáliapí-