Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-47

169 Az országgyűlés 47. ülése 1948, lemaradnia. Lemaradtunk eddig is tudásban, az elmúlt rendszer bűnös mulasztásai következtéiben. Tudásban tehát nem vag-yunk elég" erősek,, de annál inkább erősek vag-yunk akaraterőben. A magyar parasztság akaratereje mérhetetlen, szívóssága példanélküli. Ha ösztönei révén megérzi, hogy mindaz, ami történik, az ő boldogulását segíti elő, munkásságát még hallatlanul fokozni is tudja. Gondolok főleg a Duna—Tisza közére és a tiszántúli ré" székre, ahol a községek rendkívüli messzeségben vannak egymástól. Többször jártam a Dunántúlon is és láttam, hogy ott a községek közelebb esnek egymáshoz és útjaik is többékevésbé rendezettek. Az előbb említett vidékeken azonban hallatlan területek élnek tanyarendszerben ós éppen ezek a területek azok, amelyek a korszerűsítésnek sem az eszközeit, sem a lélektani feltételeit nem képesek megszerezni. Éppen az a kérésünk, hogy a. miniszter úrnak elsősorban ezekre a területekre legyen figyelme mind a hároméves terv, mind a költségvetés végrehajtásának keretein belül. A tanyavilág és a nagybirtokrendszer helyén kisbirtokrendszer alakult ki. Figyelemmel kisérhettük, hogy a legtöbb helyen megvolt az az előrelátás, hogy középületek, közigazgatási kirendeltségeik számára meghagytak épületieket. Fontos, hogy ezek a területek, különösképpen ahol a csoportosítás könnyen megoldható, jó bekötőutakkal legyenek ellátva. Fel kell hívnom a miniszter úr figyelmét arra: a vármegyékkel kapcsolatban is tegye meg azt, amit megtett a vasútnál, amikor a pályaőrtől kezdve felfelé felhívta az odatartozó érdekelteket; ugyanúgy tegye meg ezt a vármegyéknél is felhívás alakjában, vagy pedig a térképen vizsgálják meg minden vármegyében, vájjon a vármegye vezetőinek kezében lévő eszközök megfelelően nyulnak-e ki mindenfelé. Hosszú századokon keresztül szerzett tapasztalataink mindig azt bizonyították, hogy a vármegyei dzsentrik és a körülöttük sündörgő sógorok és jóbarátok működése következtében a vármegyének csak egy szűk körzetét igyekeztek mindig kiépíteni. A perifériáikon lévő, a vármegyei központtól távoleső községek, mint az előbb szólott képviselőtársam is rámutatott, majdnem mindenhol utak és vasutak nélkül maradtak^ Miután most már a közterheket vármegyónkint egyformán viseljük, éppen azért, szeretnénk, ha most legelsősorban ott fognák meg a kérdést, ahol azok megoldása a legégetőbben fontos. A közelmúltban! is jártam a tanyavilágot, alanyai egyesületeket. Csodálatos, milyen akarás va,n a népben. Meglátogattainii az egyik, új földtulajdonosokból alakult kis egyesületet. Ez az egyesület egy nagybirtokból alakult kisbirtdkrendszer keretében csoportosult. Nézem az egyik kérésüket. Bekötőutat kérnek. Azok a kisemberek, akiknek még csak egy lovuk van vagy talán csak két lovuk vagy két tehenük, képesek voltaik — hogy az út minél előbb megvalósulj om — olyan (kérvénnyel előállni,] hogy ők maguk önként vállalják; egy-két vagon kő kihordását, csakhogy elősegítsék az út megépítését. Csodálatos az az akarás, ami buzog ebben a népben. Nézem a, másik helyen, ahol kérvényt adnak elém arról, hogv tejszövetkezetet akarnak létesíteni. Apró kisemberek voltak, akik szétszórtan éltek a tanyavilágban, csak egy kis központi egyesületük van. Kétszáz tehenet lát_ évi február hó 17-én, kedden. 170 tam összeírva az egy-egy tehénes gazdák részéről, akiknjek napi teljesítményét ezerről kétezer literre lehetne fokozni. Nem képesek azonban szövetkezetet csinálni azérti, mert előttük áll az a nagy kérdőjel, vájjon mi less ebben az esetben a téli hónapokban"? így áll a mezőgazdaság különösképpen azokon a területeken, amely-eket most osztottak fel, és ott is, ahol régebb óta a kisbirtokosok tanyarendszerben éltek. Amint az előbb is mondtam már, a mezőgazdaságot korszerűsíteni kell. Nemcsak magáért az oitft, élő népért, mert annak igénye még nem magas. Ha azt elősegítik úgy, hogy szorgalmait kifejtheiti, akkor pillanatnyilag ki van elégítve. Nekünk azonban ezen a húron jól kell játszani a mezőgazdasággal foglalkozó embereknél, mert hiszen ezek között eddig ki volt fejlődve az egyéni önzés a magukrautaltság következtében. Most már azonban minden újat, mindent, ami nemes, ami a korszerűség követelménye, megértéssel fognak kezelni, és teljes mértékig meg lehet nyerni őket a korszerű termelés számára. Ezen a lelki húron játszani! pedig szerintünk csak így lehet. Nem gondolunk mi arra, hogy azonnal teljesedjék minden követelmény az egész vonalon, azonban szeretnénk és kívánjuk, hogy érvényesüljön ,a jelenben az osztó igazságnak ez a formája, mint ahogy a múltban nem érvényesült. Ha ez sikerül, akkor én teljes mértékben bízom abban, hogy a nép közé kijáró képviselők, községi, vármegyei vezetők nagyon szépen tudnak majd ezeken a húrokon játszani, zökkenőmentesen keresztül tudják vinni a mezőgazdaság korszerűsítését, és így bele tudunk állani az európai versenybe. Ha még szegények vagyunk technikai eszközökben, azt majd pótolni tudjuk munkaerőnkkel, és a mezőgazdaság korszerűsítése révén elérjük azt, amit most már az általános iskolák is próbálnak' megcsinálni, hogy általános műveltséggel bíró, számítani tudó és a köz szolgálatában álló földmívestársadalmunk legyen. Minthogy bízom Gerő miniszter úr igazságérzetében, s bízom abban, hogy mezőgazdasági téren a korszerűsítést ő maga tartja a legfontosabb eszköznek, azért a költségvetést mind pártom, mind a magam nevében elfogadom. (Taps a kormánypártokon.) . ELNÖK: A címhez több szónok nincs feliratkozva.^ A vitát bezárom. Az előadó úr- kíván szólni. GYÓCSI JENŐ (kp) előadó: T. Országgyűlés! Igen röviden kívánok válaszolni. Csodál a" ;tösan meghartó, hogy Bodnár képviselő úr mennyire szívén viseli a közutak építését, illetőleg rendbentartását. Bár a képviselő úr és pártja a hároméves tervnek ellensége. (Zajos felkiáltások a néppárton: Ez nem áll! Nem igaz! — MÉSZÁROS Ödön (dn): Micsoda hang ez? Elég volt ebből a hangból! — Felkiáltások a néppárton: Ne gyanúsítsanak! Folyton rágalmaznak! Mi lesz már itt?! — Zaj a kommunistapárton.) megnyugtathatom a képviselő urakat, hogy a hároméves terv meg fog valósulni, valóra fog válni és a bekötőutak önök nélkül is meg fognak épülni. (BARANKOVICS "István (dn) az előadóhoz: Ön nélkül ős! Ön sem útépítő! — Zaj a kommunistnvárton- — Az et -nők csenget. — MÉSZÁROS Ödön (dn): Mi ez? Egy pártot meggyanúsítani, , megtámadni! Idézze, hogy mit mondott! — Folytonos zaj.)

r Belényesi képviselő úrnak akarok még