Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-47
163 Az országgyűlés 47. ülése 1948. ban szinte el van zárva a világtól, ós így tnyo" morúságra van ítélve. Meg kell említenem, hogy ez a vidék természeti kincsekben is bővelkedik, ott van például a bükkszék! olaj és ott van Fedémes község olaj- és szántelepe, ott van Bátor község maingánérclelőhelye és így tovább. Ha ennek a természeti kincsekben gazdag pétervásári járásnak területén az évtizedek óta tervbe vett kisterenye—ózd—pétervásári vasútvonal minél előbb megépülne, akkor szinte azt mondhatnám — egyesapásra megszűnnék eoirnek a vidéknek évszázados szegénységeAz előbb elmondottak alapján tisztelettel leérem a miniszter urat és az egész kormányt? hogy a hároméves terv keretében találjanak lehetőséget az ezen a vidéken tervbe vett vasútvonalnak mielőbbi megépítésére, hogy ennek a szegény vidéknek lakossága ezen keresztül magasabb életszínvonalat elérve építhesse és szolgálhassa a demokráciát. T- Országgyűlés! Mi magyar parasztok nagyon jól tudjuk, hogy a közlekedésügyi minisztérium és különösen a közlekedésügyi miniszter úr nagy munkát végzett, és ezért elismerésünket is fejezzük ki, de egyúttal kérjük, hogy az újjáépítés nagy munkájában minden áldozatot meghozott parasztságnak a közlekedés kiépítésében legyen segítségére. A magyar demokrácia csak akkor lesz teljes, ha az ország népe teljes egészében élvezheti majd a fejlődés áldásait mind a közlekedés, mind a villamosság tekintetében és más tekintetben, T. Országgyűlés! Amikor! én mint falusi parasztember a közlekedés nagyfontosságú kérdéséhez hozzászólok, úgy látom, hogy a mai magyar demokrácia fejlődésébein minden lehetőség megvan arra, hogy a magyar nép legszélesebb rétegei, amelyek eddig valóban sok esetben kényszerből vagy szándékosságból voltak tétlenségre kárhoztatva, megtalálják a fejlődós lehetőségét éppen a közlekedésügyi tárca keretének kiszélesítésén és a közlekedéssel kapcsolatos kérdések megoldásán keresztülMivel bízom abban, hogy a [közlekedésügyi miniszter úr az elmondottakat fontolóra veszi, és bízom abban, hogy ezekben a kérdésekben a magyar falu megsegítésére fog sietni, a költségvetést mind a magam, mind pártom nevében elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban-) ELNÖK: Szólásra következik a címhez feliratkozott szónokok közüli POLÁNYI ISTVÁN jegyző: Belényesi Zsigmond! . BELÉN i T ESI ZSIGMOND (pp): T. Országgyűlés! A közlekedésügyi tárca költségvetésé; hez örömmel szólok hozzá, mivel köztudomású az a tény, hogy ez a tárca az, amely a legtöbbet tudja felmutatni a demokrácia előrehaladása tekintetében- Hiszen ha végignézünk azon a változáson, amelyet a háború roncsaiból, majdnem a semmiből három év alatt a közlekedésügyi tárca produkált, meg kell állapítanunk, hogy ez csak a magyar munkásság, haladó értelmiség és nem utolsó sorban á magyar parasztság öntudatos ós szorgalmas munkájának közös eredménye-. Elsősorban a közlekedésügyi minisztérium munkájában látom azt, hogy a munkásságot, az értelmiséget és a parasztságot pártállásra és társadalmi állásra, való tekintet nélkül nemcsak Össize tudta fogna, hanem munkába is tudta állítani. Amikor a magyar munkásság az utak, vasutak és hidak építésénél éjjel-nappal, bármilyen! időben, fáradságot nem ismerve, eleinte évi február hó 17-én, kedden. 164 pár deka kenyéren dolgozott, a munkásságnak és a haladó értelmiségnek ehhez az áldozatos munkájához legfontosabb segítőtársként jelentkezett a magyar parasztság, munkaeszközök és igavonó állat hiányában a maga verejtékes • munkájával azért, hogy az egész lakosság Jkenyerét és megélhetését biztosítsa. Ez a verejtékes munka azt is jelentette hogy a magyar paraszt, amikor csak egy igavonóállata volt földje megmunkálásához, segítségül magát is az eke elé fogta, közös munkájának ilyen rendkívüli mértékű, önként vállalt teljesítése hozta létre a hidak, vasutak és utak újjáépülését, helyreállítását, és ezáltal az ország vérkeringése a demokratikus szellemű országépítést eredményezte. Teljesein tisztában vagyok azzal, hogy ezt az emberfeletti munkát niemcsak az országgyűlés ismeri el, hanem az ország minden demokratikusan gondolkozó és hazáját szerető embere is. T. Országgyűlés! Rá kell mutatnom egy dologra, amely a vidéki parasztság termelését nagyon megnehezíti. Még ma is itt van ugyanis a múlt rendszer számos hiánya. Nagyszám. mak vannak községek, amelyek sem főútvonalhoz vezető bekötőúttal, sem pedig: vasútvonalhoz vezető úttal nem rendelkeznek. Ezek a világtól elzárt községek aikadályozya vannak abban, hogy gazdaságilag fejlődjenek és termelvényeilket a rendkívül gyenge igavonóállatok miatt a kivánt időben értékesíthessék. Bekötőutak hiányában ezek a községek arra kényszerülnék, hogy jórészt olyan termékeket termeljenek, amelyek a nemzeti gazdaság szempontjából nem éppen előnyösek. A közlekedésügyi miniszter úrhoz tehát az a kérésünk, ^hogy szíveskedjék ezeket az elhanyagolt bekötőutakat rendbehozni, és ahol ilyenek nincsenek, ott a szükséges utakat mielőbb kiépíteni. T. Országgyűlés! Hogy a miniszter úrhoz intézett ilyenirányú _ kérésem mennyire indokolt, azt a következőkkel kívánom alátámasztani. Bár nem egyenesen a közlekedésügyi miniszter úrhoz folynak be a közmunkaadópénzek, hanem a törvényhatóságokhoz, de rá kívánok mutatni arra, hogy az együttesen kezelt közmunkaadó egy 4000 lelket számláló községben évente körülbelül 30.000 forintot jelent, amiből a községnek 10%, azaz 3000 forint jutna, a vármegye azonban egy ilyen községre szintén 3000 forint útátkelési hozzájárulási díjat vet ki és hajt he, tehát a községre eső együttesen kezelt közmunkaösszeget teljes egészében elveszi a törvényhatóság. Én is szeretném azt, amit Hegyezi János képviselőtársam mondott, hogy ezeket az utakat vegyék teljesen állami kezelésbe, mert akkor sokkal több kilátásunk volna arra, hogy bekötőutunk vagy vasutunk rendbejöjjön. Még egy dolgot kell itt felemlítenem. Beszélni kívánok arról, hogy az ország keleti részén lévő csonka Bihar vármegye talán az egész országban a legmostohább közlekedési viszonyok közé került. Erdély elcsatolásával ugyanis elcsatolták az érmihályfalva—nagyvárad— nagyszalonta—aradi vasútvonalat és így csonka Bihar vármegye területén a vasúti közlekedés majdnem teljesen megbénult. Ha ugyanis Bihar vármegye déli részéről az északi részére kivan valaki utazni, (15.30) ami légvonalban 100 kilométer, aJklkor annak háirom vármegyét érintve, Szeghalom—Püspökladány—Debrecen városokon keresztül, körülbelül 200 kilométeres utat kell megtennie va»
