Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-57

1079 Az országgyűlés 57. ülése 1948. évi március hó 2-án, kedden. 1080 a felhatalmazás kérdése ez alkalommal több, marat a személyi bizalom, vagy pártbizalom kérdése, mert hiszen, ha végiggondoljuk azt, hogy mát jteflent konzeikVeueíáiban a kormánynak adandó felhatalmazás megtagadása akkor nyilvánvaló, hogy akik a felhatalmazást nem adják meg a kormánynak, íazdk akarva vagy akaratlanul, tudatosan vagy öntudatlanul: a magyar demokrácia építő munkájától akarnák megtagadni ezt a felhatalmazást, (MÉSZÁROS Ödön (dn): Ugyan ugyan! Rosszindulatú magyarázat! — BÜCHiNUER Manó (md): Csak potyára akarnak.beszélni 1 — Zaj.) A felhatalmazás megragadása, ezúttal demonstráció, de nem a kormánnyal szemben való bizalmatlanság demonstrálása, hanem a magyar demokrácia, a magyar nép erőfeszítóseánselk a tagadásai. (Élénk ellwdmondás'tík us ellenzéken. — MÉSZÁROS Ödön (dn): Mellébeszélés! Ön szerint ugyebár, a kormány és a demokrácia egy? — Zaj.) Nem tudom, hogy a képviselő urak, amikor nem adják meg a felhaltaim ázást a "kormánynak, mire gondolnak' hogy a képviselő urak alakítsanak egy másik kormányt, amely a kedvük szerint politizál. (MÉSZÁROS Ödön (dn): Ez a kormány nem kért szabadalmat arra,, hogy csak ő demokratikus! — SZKLADÁN Ágoston (kip)^ Negyven évig akarnak, újjáépíteni 1 — Zaj ) Végig kel" len te

1 goindülniok a problémát, a, felhatalmazás megadásának vagy megtagadásának problémáját, meg kellene gondolnioik ilyen helyzetben a felhatalmazás magadásának vagy meg nem adásának következményeit is- (BITCHINGER Manó (szd): Ha egyáltalán logikusak!) Amikor én pártom megbízásából a megelőző nemzetgyűlésen vagy itt az országgyűlé<sen _ elvi jelentőségű törvényjavaslatokhoz hozzászóltam, mindem alikalommal szükségesnek tartoíttani aláhúzni, hogy az a párt amelynek nevében besziélek, marxista párt. Ezt ,

a marxista világszemléletet vállaltéi az ellenforradalom alatt, holott akkor ez nem volt nagyon könnyű. Természetszerűen vállalta a felszabadulás óta isi, noha meg kelMit állapítanujük- hogy a túlsó oldalról, aa ellenzék oldaláról számtalanszor próbálták ijesztgetni a magyar népet a marxizr mus mumusával, számtalanszor kísérleteztek KEzal, hogy egy aaiitimarxista frontot hozzanak létre

1

. (Ügy van! Ügy van! a kommmiistafiárton és a szociáldemokratapárton.) Ma már, igen t- Országgyűlés, nem nehézi megállapítani — amit egyébként történelmi példák hosszú sorával is lehet bizonyítani — hogy az antimarxizmus, mint politikán világnézeti jelszó, a jobbik esetben a tudatlanságot, a rossizabbik esetben az ellenforradalmi szándékot szokta leplezni. (Ügy van! Úgy van! a kommunistapárton. — MÉSZÁROS Ödön (dn): Már megint?) Mondom, marxista párt nevében beszélek és ebből következik, hogy számunkra nem meglepetés, amikor azt látjuk, bogy éppen az ország gazdasági és társadalmi szerkezetét érintő javaslatok körül milyen szenvedélyek lobbannak fel, hogy olyanok, akik egyébként, legalább ? szavaikban, a magyar demokrácia hívei, ilyenkor milyen szenvedélyesen, milyen lendülettel, milyen leplezetlenül, illetőeg önmagukat leleplező módon támadják a kérdéses javaslatokat. Ez nem meglepő számunkra, hiszen akár tudják .a kérdéses javaslatokkal szembeforduló képviselők, akár nem. itt minden esetben nagyon nagy anyagi érdekről van *7Ó. Ennek a világnézeti alapnak, amelyről beszélek, miáftik következménye az. hogy mi marxisták minden politikai határkőnél megállunk és nemcsak a pillanatnyilag adott állapotot vizsgáljuk, hanem azt a folyamatot is, amelyben az adott helyzet kialakul, megnézzük, honnan indult el ez a folyamat és merrefelé tart, merre mutat. Végül harmadszol': tndjuk és nem vagyunk hajlandók semilyen javaslat tárgyalásánál figyelmen kivül hagyni, hogy a társadalmi átalakulások végső fokon mindig gazdasági erőkre vezethetők vissza, amivel nem ellenkezik azt a másik megállapítás,, hogy a gazdásági reformoknak — amelyeknek mi döntő jelentőséget tulajdonítunk — mindig, minden esetben politikai előfeltételei vannak. Ezért a felhatalmazási javaslat vitája, — amely mintegy mérleget készít nemcsak a legutóbbi félesztendő és a következő félesztendő, hanem a felszabadulás óta, eltelt egész! idő gazídasági és társadalmi fejlődéséről — különösen alkalmas .arra, hogy a magunk elvi szempontjait leszögezzük. Amikor a szociáldemokratapárt a. m felszabadulás .után elkezdte a maga munkáját, ezt egy szilárd elhatározással tette. Mi szocialisták megfogadtuk, hogy minden ( erőfes'ziíté" sünk arra fog irányulni, hogy soha többé semilyen formában viseiaa ne térjen ide az, ami elmúlt: a magyar ellenforradalom, amely irtózatos vér- és anyagi veszteségeket okozott a magyar népnek és különösen nekünk szocialistáknak. Csak ebből az egy tételből, hogy mi elsőrangú feladatunknak tartottuk a magyar ellenforradalom bármilyen formában való visszatérésének intézményes megakadályozását, magától értetődően és logikusan következett mindaz, amit programmba vettünk és aminek egy része ayj elmúlt három esztendő alatt megvalósult. Mi nagyon jól tudtuk és tudjuk, hogy a magyar ellenforradalom — mint, ezt szintén elmondottuk a Házban — nem 1944 októberében, nem 1944 márciusában, hanem 1919 augusztusában kezdődött el és töretlen vonalban a maga belső logikájával haladt végig (Ügy van! Úgy van! a kommunistapárt so

m raiban.) internáló tábortól internáló táborig. gyilkolástól gyilkolásig, Dunaparttól Dunapartig. (KOZMA József (kp): Keresztény-jelszó alatt!) Ez a magyar ellenforradalom nemcsak a különítmények és a különítmények irányítóinak az egyéni gaztette volt, hanem nagy gazdasági és társadalmi erőkre is épült, a nagybirtok és a nagytőke uralmára. Ezért nekünk szocialistáknak, akik a társadalmi változásokat mindig gazdasági okokra vezettük vissza, természetszerűleg fel kellett tennünk a kérdést, vájjon lehet-e ugyanarra a társadalmi és gazdasági alapra, amelyre ez az ellenforradalom épült fel, ma és holnap tartós és biztos demokráciát építeni? Nyilvánvalóan nem lehet. Ezért nekünk fel kellett vennünk a harcot, a nem könnyű harcot nemcsak az ellenforradalom személyi és szellemi maradványainak a kitakarításáért, hanem annak a társadalmi szerkezetnek a gyökeres megváltoztatásáért is. amelyből ellenforradalom lett tegnapelőtt és ellenforradalom lehetne'esetleg a jövőben is. Ismétlem, az ellenforradalom alapja a nagytőke és a nagybirtok szövetsége volt, kiegészítve a megfelelő ellenforradalmi bürokráciával, csemdőitségge], dzsentrivel, ka-tornatisztekkel g az egészet -— eajnos, ez így van-