Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-56

1055 Jat országgyűlés 56. ülése 1$48 T, Országgyűlés! Nem igen volt szavuk* a Barankovics párti képviselő uraknak ahhoz a hatalmas munkához, amelyet a kormány megszervezett és irányított, és neon igen volt elismerő szavuk ahhoz a munkához, amelyet a magyar munkások, parasztok és értelmiségiek milliói véghezvittek. Amellett, hogy semmi elismerésük sincs a demokrácia felé, a nép érdekeit célzó egyetlen komoly konstruktív javaslatot nem hallottunk a Barankovics-párt oldaláról. Reméljük, még a Barankovies-párti képviselő urak sem tekintik — mondjuk — a csendőrök nyugdíját sürgető javaslatot ilyennek. T. Országgyűlés! Nekünk kommunistáknak éppen mert országos és közérdekről van szó, komoly, figyelmeztető szavunk van Barankovics képviselő úrhoz és pártjához. (16.00.) Az, amit eddig tettek, még csak nem is hasonlít az építő ellenzék szerepéhez ellenben a Barankovics-párt a néppel sízemben ellenséges erők szolgálatára adtía oda magát. (Ugy van! ügy van! a kommunistapárton. — SEREGÉLYI József (kp): A harmadik út!) A mi demokráciánk rendszerével megfér és az ország számára yalóban hasznos szolgálatot tehet egy, a demokráciát ténylegesen elfogadó, építőjellegű kritikát gyakoroló ellenzék, de nincs szüksége sem a magyar demokráciának, sem a magyar népnek Nagy Ferenc, Sulyok, Pfeiffer áldatlan aknamunkájának folytatására. Ezt kell az ellenzéknek mérlegelnie ós megnyilatkozásának tekintetbe vennie. T. Országgyűlési! En itt ma nagy figyelemmel hallgattam Barankoyics képviselőtársam beszédét az egyház és a demokrácia kérdésével kapcsolatban. Barankovics képviselőtársam azt mondotta: két tökéletes közösség van, az állam és az egyház. Ami az államot illeti, én a magam részéről szívesen elistmerem, hogy tökéletes állam nincs és mi a mai demokratikus államunkat sem tekintjük ilyennek. Barankovics képviselőtársam hosszasan fejtegetett, részletezett és megmutatott egy ideális egyházat az elméleti kérdések tárgyalása során. Azt hiszem, a kérdéshez, az egyház és demokrácia megegyezéséhez közelebb vitt volna, ha egy képzeleti egyház helyett, amelyet ő itt tárgyalt, elővette volna «i tényleges egyházat* (Ügy van! Ugy van! a kommunistapárton) és az egyház cselekedetein keresztül kereste volna a közeledést. (Zaj.) Én hasznosabbn/ak véltem volna, ha az elméleti ideális egyház fejtegetése helyett a valódi történelmi egyházzal foglalkozott volna, azzal a történelmi, mondjuk gyakorlati egyházzal, amelyik annakidején a Habsburgok mellé állt a magyar nemzet függetlenségének érdekével szöges ellentétben, vagy arról a katolikus r egyházról beszélt volna, amely Franco népgyilkos rendszere mellé állt. (SEREGÉLYI József (kp): Ezek tények!) Ahogy az én felfogásom szerint nincs tökéletesi állam, éppen úgy nem lehet az életben létező tökéletes egyházról sem beszélni. Az egyház is esendő és földi intézmény,, és tekintetbe kell venni, hogy a demokráciának nem egy ideális _ és elképzelt egyházzal kell kiegyeznie. Sajnos, ezien az úton nem követhetjük Barankovics képviselőtársamat, nem fogadhatjuk el az indítványát, hogy a személyeket kapcsoljuk ki, mert sajnos, a személyek igen jelentékeny szerepet játszanak abban, hogy mindezideig a demokrácia és az egyház, különösen a katolikus egyház között, kielégítő megegyezés nem született meg. A helye* az, hogy nézzük meg a kérdést évi március hó lén, hétfőn. 1056 alapjaiban. Talán nem is kell megismételnem, hogy mi magyar kommunisták mindenekelőtt kívánjuk az egyház és a demokrácia megegyezését ós békés viszonyát. Ahol a megegyezésnek és a békés viszonynak a kívánsága kétoldaliról fennáll,, ott a megegyezés nem lehet hosszú idő kérdése. A helyes az, ha két alapvető tényt veszünk kiindulópontnak. Az egyik az, hogy a magyar demokrácia maradandó rendszer, a régi világ ide többé nem jön vissza soha. A másik alapvető tény, amelyből ki kell indulni, az, hogy az egyház is maradandó. Mi tudjuk, hogy egyház és demokrácia nemzedékeken keresztül fog élni egymás mellett, (Úgy van! Ügy van! a néppárton- — PARRAGI György (ind): Helyes!) következésképpen fnem kétséges, hogy megegyezés fog létrejötaind. (Helyeslés-) A mi felfogásunk szerint azonban nem közömbös, hogy mikor jön létre ez a megegyezés, mert a magyar nép érdeke és éppen a bókéje és nyugalma azt kívánja* hogy minél előbb jöjjön létre ez a megegyezés. (Ugy van! a néppárton-) A megegyezés azonban véleményünk szerint csak köztársaságunk, demokráciánk, demokratikus intézményeink elfogajdásánafc elvi alapján jöhet létre- (Úgy van! Úgy van! — Élénk taps a kommunisüipárton. — Taps a néppárton-) T. Országgyűlés! Mindazoknak, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, számításba kell ve!niniök, hogy a (katolikus vallású magyarok milliói és a lelkészek túlnyomó többsége nem fogják magukat sem a passzivitás reakciós rögesz" méjéhez sem a legitimizmus kísértetéhie'z kötni, (Ügy van! Ügy van!) bármeinyire is akarják ezt egyesek, (Úgy van! Ügy van! g 'kommunistaés a magyar demokratapárton.) annál kevósbbé inert a katolikus* vallású dolgozók és a papság jelentékeny része is elfogadják és nem kívánják ellenségként keTzelni a demokráciát. (Ügy van! Ügy van! a néppárton-) A katolikus tömegek maguk is részesei a demokráciának, részesei a demokrácia vívmányainak, a földosztásnak, a demokratikus jogoknak, nem utolsó sorban a teljes vallásszabadságnak és a zavartalan hitéletnekDe' én ennél tovább megyek: a katolikus tömegek tevékeny részegéi ós előmozdítói a -magyar demokrácia győzelmeinek, az építés és a realkició elleni harc terén egyformáin, és ezeket a győzelmeket a katolikus tömegek örömmel és büszkén saját győzelmeiknek telkintik. Mi reméljük, hogy a Viszonyok; ilyen felmérése után a demokrácia és aa egyház között még vitás kérdések rendezése nem késik sokáig. A megegyezés a nép számára valóban óriási megkönnyebbülést jelentene (Ügy van! a magyar demokaratapárton-) és a megegyezés a demokráciáin vagy rajtunlk, kommunistákon nem fog múlni. (Ügy van! a kommunistapárton-) T. Országgyűlés! A magyar demokrácia továbi fejlődésének belső feltételéi állandóan javulnak. Eközben a, magyar demokrácia belső sikereivell összefüggően sikerült, hazánk nemzetközi helyzetében is kedvező fordulatot és javulást elérnünk. Horthy és fasisztái, a nagytőkések ós nagybirtokosok bűnei következtébieta , Magyarország, mint a Hitler-fasizmus utolsó csatlósat szörnyű pusztulás után velsziteskéntkerül ki a háborúibót a demokrácia segítségével azonban az urak háboirúvesztése után a magyar nép jó úton van ahhoz, hogy megnyerje a maga számára a békétKevesen merték remélni ebben az országban három esztendővel ezte&őtít, hogy a magyar