Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-56

1039 Az országgyűlés 56. ülése 1948. merül ki az egyházat igen közelről érintő és tisztázásra váró vagyonjogi vonatkozású kérdések iköre. Nyilván ezek mindegyike szerepel majd a tárgyalások napirendjén, én azonban most eltekintek a felsorolásuktól és körültekintő mérlegelésüktől. De hogy ezek a kérdések mégis milyen lényegesek lehetnek, erre nézve példakép felhozom azt a természetes követelményt, hogy az egyházat és az egyháznak népi intézményeit nem lehet olyan súlyos közteherrel sújtani, amely végső soron és gyakorlatilag az egyház számára olyan helyzetet idézne elő, amelyben már illuzóriussá válnék legalapvetőbb jogainak a gyakoriása is. (Ugy van! pyy van- a demokrata néppárton.) Elvárjuk és minden egyházához hű keresztény elvárja továbbá, hogy az állam ne egyoldalú akaratelhatározásátó] függően, hanem szerződésszerűen deklarált állami és állandó obiigóként biztosítsa az egyház számára a szükséges anyagi eszközöket. Mi az államnak erre irányuló készségét olvassuk ki abból a körülményből, hogy a költségvetés tételei között szerepelnek alá nem becsülhető összegek, amelyeik

1 az egyház anyagi, alátámasztását szolgaijaik. ; Semmi kétségünk v nincs afelől, hogy az egyház az elkövetkezendő tárgyalásokon mind a közjogi kiváltságok, mind a földvagyonért ígért kártérítés kérdésében hagyományos realitásérzékről fog bizonyságot tenni, és azt a méltányosságot fogja tanúsítani, amelynek' hiányát csak félreértő] tételezhetik fel róla. Bizonyosak vagyunk abban is. hogy az egyház eszerint maga tiltakoznék az ellen, hogy a kártérítés az új birtokosok föld vagyon át érintse. T. Országgyűlés! Az állam oldaláról tekintve, a probléma , elválaszthatatlan alkotórésze az egyháznak a demokráciához, vagy akár a népi demokráciához való viszonyulása. Errő] a kérdésről végre egyszer a jelentőségének kijáró teljes őszinteséggel fogok beszélni. (Hatiiuk! Halljuk.') A kérdés nem a szavukon, hanem elsősorban a fogalmak tartalmán

4 és gyakorlati alkalmazásain fordul meg. Ha demokrácián — ezt a fogalmat politikai, társadalmi, gazdasági és művelődési értelmében véve — olyan közösségi életformáit értünk, amelyben az egyenlő jogú és szabad emberek, akik a természetjogot tisztelik, csakis azoknak a törvényeknek, tartoznak engedelmeskedni, amelyek meghozatálaiban vala" miképpen, maguk is resztvettek, akkor ennek a demokráciának nemcsak elveire, hanem gyakorlatára is rímként csendül rá az evangélium. És ha a népi demokrácia lényegét nem abban látjuk, hogy a legszélesebb értelemben vett emberi kultúra- tehát a vallási, művelődési, politikai- gazdasági és társadalmi élet ta. materialista világnézet elvei szerint rendeztessék ái*'. hanem a népi demokrácia történeti értelmét és jelentőségét abban látjuk, hogy a negyedik rend vitathatatlanul jogos és esedékes felszabadításai, egyenlőséghez és szabadsághoz juittatása végbemen;Jen, akkor az' egyháznak semmi oka sincs ennek a közösségi életformának sem elvi. sem gyakorlati elutasítására. Azt viszont józaneszű és igazságos ember. Aki a lelkiismereiti szabadságot lábbal nem ta; podja, nem kívánhatja, hogy az

; egyház az ő világnézetét tag'adó. vagy azzal ellentétes vilag~ oézetekr

e áment- mondjon, Nyilván vaJJó, képt'& lenség volna azt kívánni hogy iae. egyház helyeselje azt. aTOÍ't tjeinek tuv^' ég Jejnotidjón évi március hó 1-én, hétfőn. 1040 annak a képvíseleitéről. amit igaznak hisz. Ez elsősorban, sőt csaknem kizárólag a természetjogra, vagyis tafc eirkölcs természetes alapjára, a hitre és az erkölcsre, vialamint ezeknek szoros konzekvenciájára, vonatkozik. Az egyház ugyanis a politikai, a társadalmi, a gazdasági és a kulturális élet alakításéra taz állampolgároknak teljes szabadságát elismeri. A gyakorlati reformokban számtalan érintkező ponrf; lehetséges a különböző világnézetűek között is- amint ezt például a keresztény világnézeti alapon álló néppártnak az államfonnávair a földosztással, az államosítással, a művelődés demokratizálásával kapcsolatos pozitív állásfoglalása is megnxuit-'atta. hogy a népi demokráciának éppen néhány központi kérdését említsem. Mivel pedig Magyarországom jelenleg a materialista világnézet ereje, raözéleti vonatkozásban is, kétségkívül hatalmasan megerősödött, ezért m&g kell keresnünk a' módját annak, hogy >m államban a különböző világnézetek egymás mellett élhessenek (HHyesléö.) S minthogy a lelkiismereiti szabad|ág= legsúlyosabb sérelme nélkül a keresztény világnézettől * nem lehetne megtagadni mindazokat a jogokat, ^amely eket a materialista vüágnéiefcr magának;igényel, ezért gyakorlatilag nincs, más mödrfeivivendi. csak az. hogy az állanitebben • a kérdésben egyfelől maradjon pártatlan, másfelől ?

pe>dig legyem tudatában annak- hogy a' katolikus egyház és álitálábam a keresztény egyházak, a vallások nem csupán liturgikus egyházak, hanem belső •természetüknél és lényegüknél fogva kultúreigyházak is- amelyek egy vallási gettó keretei közé be nem szoríthattok, ott meg nem férnek, hanem szellemükkel a [legtágabb értelemben vett kultúránk mindem terüleítére ki akarnak áradni, amennyiben áz a kultúra emberi tevékenységet jelent A kérdés boncolása során iitt érünk ahhoz a ponthoz, ahol a kés a probléma központi idegét érinti. Annak az igazságnak a jegyében, hogy helyes elméiét nélkül nincs jó gyakorlat, szeretnék nyíltan rám-utaJthi néhány olyan főelfvre. amelynek tiszteletben tartásia az egyház, de,általában minden vallás részéről elalkudhaitatlan követelmény. Ezeket az el veket, min tégy magában tömöríti az. hogy a katolikus egyház nem cstfpáu iiiíűrgikus. hanem belső természete és lényege szerint kultúregyház is. Népszerűbb szóval ez azt jelenti, hogy a vallásszabadság joga nem merül ki az istentisztelet, elvégzésének a jogában. Természetesen a legszorosabb értelemben vett vallásszabadság lényegéhez tartozik, hogy az egyház igehirdetései, megszentelő, tanítási és belső kormányzati szabadsága, valamint híveivel való szabad érintkezési joga tiszteletben íanítassék és a római világegyház egységéből folyóan, hogy a hívek és á papok & római Szentszékkel szabadon és közvetlenül érintkezhessenek. A katolikus egyház sohasem adta hozzájárulását ahhoz- hogy a vallást mintegy internálják a templomokba vágy a vallásos társulatokba és ott védőőrizeiíbe vegyék, ahogyan ezií: a hitíerizmms elképzelte. Igaz. h-pgy a vallásszabadság elsősorban azt jelenti, hpgy senkit sem lehet valamely hit megvallása vágy követés© m|atit valaminő joghátránnyaí! sujttni' bacsók ézájtal az erkölcsi törvények ©Bent a# jllet-Ő nem vét. Ennyiben a vallás csakugyan magánügy- de már maga a kültnsj: is közügy. XmvfA & kulit^sz l-er^e valaine^y vallási szer-