Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-56

lQöi Az országgyűlés 56. ülése 1948, Hogy mit jelent az, amerikai segítség- és a Marshall-terv ebben a tekintetben, arra élénk fényt vet a New-York Herald Tribüné című amerikai lap párisi kiadásának február 24-i száma, amely a következőket írja (olvassa): »Nyugat-Európa országai... tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy — amerikai segítség ide, vagy oda — négy esztendő multával is keve­sebbet fognak enni, mint a háború ©Iőtt.« (13.00) Nem csoda tehát, hogy míg a demokrati­kus haladó országokat a bizaloni, a lendüle­tes munka légköre jellemzi, addig a dollár­befolyási övezetben fekvő országokban tanács­talanság, bizonytalanság ós a holnaptól való félelem uralkodik. Magyarország a béke, a demokrácia, a szabadság és a gazdasági fel­emelkedés táborát választotta. A mi utunk felfelé visz. Mi jó úton haladunk és ezen az úton kell továbbmennünk előre. Eddig elért eredményeinket biztató kezdetnek tekintjük, ós aiz a célunk, hogy ezeiket aiz eredményeket további sikerek kövessék. Biztatást nyújt erre az a körülmény, hogy a Függetlenségi Front, pártjai közelebb van­nak m,a egymáshoz, mint valaha. Mindenki láthatja, hogy tavaly október óta a demokra­tikus pártok együttműködése zavartalanabb, mint bármikor ezelőtt volt és azt is látnia kell mindenkinek, hogy az utóbbi hónapok gyors és nagy eredményei ennek a jobb, szo­rosabb együttműködésnek következményei. További eredményeink legfőbb biztosíté­kát látom abban, hogy ennek az országnak minden valóban demokratikus és hazafias ereje még szorosabban összefog és biztosítja az építő munka végzéséhez szükséges békés ós nyugodt légkört ebben az országban. Dobi István, a Független Kisgazdapárt vezére, három héttel ezelőtt egy nyilatkozat­ban rámutatott arra, hogy meg kell teremteni az őszintébb és szorosabb barátságot a poli­tikai pártok között és csak a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megerősítése adhatja m«g a magyar nép fejődésének ezt az erőt, amely az országot további felemelkedéséhez segíti. És valóban úgy van, t. Országgyűlés, hogy a mai helyzetben szükséges a politikai életnek, az ország irányításának az eddiginél is na­gyobb kiegyensúlyozottsága. A demokratikus pártok szorosabb összefogásának új alapon való megszervezése a következő hónapok egyik legfontosabb feladata lesz, s ennek a feladat­nak megoldásával megteremtjük majd demo­kráciánk további politikai erősödésének félté teleit és előrehaladunk a gazdasági felemelke­dés útján. T. Országgyűlés! Külpolitikánk jövendő útjáról szólva, ismételten hangsúlyozni aka­rom, hogy a magyar külpolitika az egyetlen lehetséges utat járja: a belpolitikai és nemzeti függetlenségünk védelmének útját. Szövetségi szerződóst kötöttünk — amint már említettem — Jugoszláviával, Romániával és a Szovjet­unióval. Ezek a szerződések nem üres formák, hanem törvénybeiktatott megnyilvánulásai né­pünk megingathatatlan szándékának, hogy de­mokratikus szomszédaival együttműködésben építse gazdasági és nolitikiai fejlődósét, s vé­delmezze a z elért eredményeket és az országot minden esetleges, külföldről jövő támadással szemben. évi március hó 1-én, hétfőn. 1022 Ezt a külpolitikát kívánja folytatni a jö­vőben is a magyar kormány. Hasonló szerző­dést szeretnénk kötni Lengyelországgal ós Bul­gáriával is. Látjuk ' azt a határozottságot, amellyel a csehszlovák nép leszámolt a belső reakcióval ós kormányát szélesebb demokrati­kus alap óikra helyezte.. Én azt remélem, hogy nincs messze az az idő sem, amikor Csehszlo­vákiával problémáinkat nyugodt légkörben tárgyalhatjuk meg és baráti •kapcsolatainkat ugyanúgy kiépíthetjük, mint többi szomszé­dainkkal. Ez nemcsaík Magyarország és Cseh­szlovákia, hanem egész Európa fejlődésének és békéjének érdekét szolgálná. Ezeknek a szerződseknek kapcsán nyíltan szólni akarok arról az otromba, reakciós hír­verésről is, amely itt-ott még nálunk is fel­üti fejét és különösen polgárságunk körében igyekszik az »ismét rossz oldalra, ismét a jö­vendő vesztes oldalára álltunk« jelszóval ope­rálni. Ezek felé nyiltan meg akaróin mondani az V hogy mi a haladás, a béke és a nyugodt fejlődés oldalára, álltunk és külpolitikánk nagy eredményének éppen azt tartjük, hogy azok az országok, amelyek ezen az úton már komolyan előrejutottak, útitársnak fogadtak bennünket. Gondoljuk csak meg, mit jelent az a tény, hogy háborúvesztes kis országunk, amely há­rom évvel ezelőtt még a fasiszta Németország csatlósa volt, a világ leghatalmasabb államá­nak, a Szovjetunió népeinek szövetségese. Azoknak a hírveréséről van itt szó, akik a há­borúra, a magyar nép nyomorúságára speku­lálnak, akiik úgy vélik, hogy reakciós mester­kedéseiknek tág tere csak újabb háborúban nyílik s ezért vágyálmaik legfőbbje: imperia­lista támadás a demokratikus országok ellen. De minden becsületes és józan ember tudja már, hogy a haladó demokráciák eltökélt har­cosai a békének és képesek azt meg is védeni, ha kell. _ A mi külpolitikánk perspektívája nem a há­ború, hanem a béke, nem a nyomorúság ós a pusztulás, hanem népünk békés fejlődésének biztosításai. Bel- és külpolitikánk egyértelműen népi demo-kratikus mivolta nem jelent elszige­telődóst. Gazdasági, kulturális kapcsolatokat kívánunk fenntartani minden állammal, amely e kapcsolatokat nem akarja függetlenségünk aláásására kihasználni. A belügjd kormányzat — költségvetése ke­retében — továbbfolytatja egyrészt az új tiszti­viselők képzését, másrészt pedig a régi tiszt­viselők átképzését. A belügyminiszter úr a költ­ségvetési óv második részében — abból a célból, hogy a közigazgatásba minél több munkást, parasztot és dolgozó értelmiséget vonhasson be — újabb tanfolyamok létesítését határozta el. Ig3 r a jegyzőképzes céljára ez évben négyhó­napos rövidített közigazgatási tanfolyamok indulnak meg, és több tanfolyamon képezik ki a képesítés alól felmenteti közigazgatási tiszt­viselőket. A magyarországi német lakosság áttelepí­tése Németországba, újból megkezdődött, 1946 január 15-től 1948 február 27-ig összesen 143.456 főt. telepítettünk át. A most megindult áttele­pítés során havonta 6000 magyarországi sváb hagyja el az országot. A kitelepített személyek után 208.870 katasztrális hold és 31.160 ház maradt vissza. Eddig belső telepítés folytán erre a területre 118.958 magyar személyt telepi-

Next

/
Thumbnails
Contents