Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-56
997 Az országgyűlés 56. ülése 1948 szeszgyárakról beszélek, haaiem azoikról a kisömberékről, akiknek arra az Összegre, amelyet a pálinka után kapnlaik, igen nagy szükségük van — illetve az erre voeiatkozó rendeletet változtassák meg oly formában, hogy ne kény szentsek' azt a kistermelőt atrra, hogy még mielőtt a palánkat eladja, fizesse ki az adót, hiszen a szeszgyáraknak ás megadják ezt az engedményt. A szeszgyárak a kincstár részére tárolják a pálinkát továbfb egészein addig, míg a vissza váltási értéket meg nem fizieiik. de természetesen náluk könnyen megy a dolog, mert hiszen eladják a szeszt és a vevővel fizettetik meg az adót, de a kistermelőnél, sajnos, nem ez az eset. Most tehát az a megoldás lehetséges például, hogyadunk harmincnapi haiasztáíst ós eizen az időn belül kell {megfizetnie a termelőnek a szeszadóját; ez aizonbian igen nehédkes volna a pénzügyi naítóságok 'részére, mert nyilvántartást, adminisztrációt, stb. kívánna meg, másrészt pedig előfordulhatna még az is> hogy egy-két termelő nem fizeti meg az adót ós így a, kincstár nem volna biztosítva arról, hogy az adót megkapja. (GRÓH JÓZSEF (nt): Nem nagy szerencsétlenség!) Nem volna nagy szerencsétlenség, de mégis kívánatosnak tartom, hogy a kincstárnak ne okozzunk többletmunkát, (GRÓH Jóizsef (nt): Helyes!) és ne ártsunk nelki azzal, hogy esetleg néhány százezer forintot elveszít. Ezért azt javasolom, hogy vezessük be a vámfőzést. Éppen úgy, mint ahogyan van vámőrlés. csináljuk meg a vámfőzést. Ebben az esetben a kincstár birtokom beiül marad, marit hiszen a pálinkafőzésnél ott marad a vátm, mely a kincstár tulajdona, és bármikor értékesíthető. (Helyeslés o demokrata néppárt soraiban. — GRÓH József (nt): Nagyon jó!) Ezzel etérnők azt, hogy ezek a kisemberek nem dobnáík el ezt az értékes nyersanyagot, amelyet egyébként semmi másra nem lehet felhasználni, csak szeszfőzésre, pálinkafőzésre. De van ennek egy másik oldala is> éspedig az. hogy ezek a szőlősgazdák és gyümölcstermelők így érdem estnek tartanák felszedni a hulliásgyümölcsöf. Hogy mit jelgnt a hullásgyümölcs felszedése és pálinkává való kifőzése, azt szőlősgazda képviselőtársaim nagvon jól tudják. Hiszen a hullásgyümöles általában azért hulliik le. mert férges, tehát a féregnek, a kártevőnek legtökéletesebb elpusztítását jelenti, ha pálinkáivá kifőzik,* (GRÓH József (nt).: Nagyon jó!) ez a legtökéletesebb védekezés ellene, a kormánynak pedig ez nem kerülne egy fillérjébe sem- (GRÓH József (nt): U.gy van!) sőt ellenkezőleg, szeszadóbevételt is jelentene. Összegezve a dolgozat, meg kell még állapítanom valamit. Bár _ az egyik interpellációmra adott pénzügyminiszterig válasz szerint elegendő ikisüstünk és pálinkafőzdénk van, le kell szögeznem, hogy isajnos, nincs elegendő kisüstünk és pálinkaföizdénk. Az Alföldön például a homokos vidéken előfordul, hogy a pálinkafőzde a termelőtől körülbelül 10—12—13, sőt 15 kilométer távolságra is van. Az ilyen értéktelen és hitvány anyagnak 10 kilométerre szállítása fuvarköltségbein is olyan terhet jelent, hogy azt nemigem bírjálk ezek a kistermelők megfizetni. Ezzel kapcsolatban talán számításba jöhetne még egy dolog. Nagyon jól tudom, hogy a hegyközségek és a szövetkezetek minden alkaHommal és minden további nehézség nél" I évi március hó 1-én, hétfőn. 998 kül megkapják az engedélyt kisüst felállttá" sára> azonban sem a hegyközségeik, sem pedig a most alakult új szövetkezetek nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy 15.000—20.000, sőt 30.000 forintot tudjanak áldozni egy kisüst felállítására a magánosok pedig a fennálló rendeletek értelmében nem kaphatnak kisüst felállítására engedélyt. Így tehát a magánkézben lévő kisüstök halálra vannak ítélve, a szövetkezetek és [hegyközségek viszont nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy fel t u dja*nak állítani kisüst ot. Ez tehát azt jelenti, hogy a kisüstök lassan, de égessem biztosan kihalnak, ezzel szemben a gyárak gyönyörűen fejlődnek. Miért kérem én a kormányzattól azt, hogy vezesse be a vámfőzést ezeknél a kisembereknél? Hangsúlyozom, nem a szeszgyárakról van szó, hanem csa|k a kicsikről, azokról, akik k'is" üstön főzetik a pálinkát. Azért kérem ezt, mert a múlt esztendőben — nagyon jól emlékszem rá, és taláaii képviselőtársaim közül is volt \ r alaki lent Kecskeméten a basrackidény elején — Kecskeméten valóságos kétségbeesett hangulat uralkodott, mert a kecskemétiek nem tudták, mr't csináljanak majd a barackkal. Máért! Azért, mert arra nem volt anyagi lehetőségük, hogy kifőzessék, így tehát belépett a szeszgyár, — mindegy, hogy szövetkezeti vagy magánkézben lévő szeszgyár — gyönyörűen megvásárolta igen alacsony áron a barackot és így a szeszfőzéssel kapcsolatos haszon természetesen nem a termelők közébe jutott, ha* nem a gyár zsebébe folyt be. Amint már beszédem elején is mondottam, én nem alkarok kritikát gyakorolni evvel a meglelietősien nagy összegű, csaknem 200 milliós, vagy talán még azon felüli bevétellel is kapcsolatban, mert hiszen az állam onnan szerzi a pénzt, ahonnan tudja, az államháztartásiiaki szüksége van pénzre s a pálinka- és szeszadó emelése — mondjuk — egyáltalán nem olyan veszedelmes, hiszen akinek nincsen pénze, az nem iszik pálinkát, erre nincs szükség, ez nem közszükségleti Cikk. Más kérdés azután az iparban felhasznált szesz. (Mozgás. — FILÓ Sámuel (kg): Jó, ha. van egy kicsi!) Jó, ha van, reggelire nem árt, (Derültség.) de nem fontos, nem közszükségleti cikk. Az a kis haszon azonban, ami a pálinkafőzésből a kistermelőknek jut, az bizony közszükségleti cikkekre fordíttutik. Éppen ezért én a magam részéről nem merném ajánlani, hogy ezeket a határban szerteszét felállított kis pálinkafőző üstöket halálra ítéljék, és ha rajtam múlnék, én megváltoztatnám ezt a rendelkezést, amely a^ magánosok kezébe! nem ad többé ilyen pálinkaüst felállítására engedélyt. Hivatkozhatom például Ceglédre, ahol van (így gyönyörűen működő hegyközség és az képtelen felállítani egy kisüstöt, — pedig szükség volna rá a városiban, — mert nincs rá anyagi lehetősége, annál kevésbbé, mert hiszen a rézgiállicot és az egyéb védekező anyagokat előre kell megfizetni a gyárnak, s csak azután osztják szét. Erre tehát aligha fog sor kerülni. Ugyancsak ez a helyzet a Cegléden működő legnagyobb földművesszövetkezetnél is; az sem tudja rendbehozni a konzervgyárat, hogy azt használhassák és a közönség rendelkezésére álljon s nem is fogja tudni a jövőben sem- legalábbis anyagi viszonyai ezt mutatják. 'Éppen ezért legyen szabad megegyezel" ^3*
