Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-55

909 Az országgyűlés 55. ülése 1948. évi február hó 27-én, pénteken. 910 jövendő karóikra is biztosítani alkarjuk s ahhoz, hogy biiztoisítlani tudijuk, föltétlenül a béke erőihez, a demokrácia erőihez, az emberi halaidásnak a demokráciában és a szoeiaiizr musban megtestesülő erőihez kellett és kell csatlakoznunk. (Úgy van! a kommunistapártonr) S ha azt mondloim, hogy nemcsak egy minisztérium vitte itt a külpolitikát Magyarországon, hattieon aiz egész magyar nép vitte a külpolitikát, akkor ezen ezt érteim T. Qrszáigígyűléis! Külső szerződések megkötése alkalmával mimdjLg azt mondták, hogy a népek barátkoztak, a népek kezet fontaik. Hányszor gyalázták meg ezt a! íogiajlinfat, miikor azt mondták, hogy a hitleri néniét néíp és a Horthy-féle anagyar nép kezet fogott eigymásrsail. Gyalázatos rágalom volt ez. Gyalázatos merénylet volt a magyar néppel szemben. Valóban benne volt a, imiaigyar nagybirtokososztály és a; nagytőkés?-osztály egész dölyfe és egész megvetése, amely birkának, vágóhídra hurcolt) ökörnek tekintette a népet és m akkor, amikor összefogtak iái magyar nép igyilkosaival, ezt jígy állították be, hogy ezek a népeik, izövétkeztek egymással. Nem! A népek ellen szövetkeztek a népek elnyomó UíraiLíEz volt a múltban mindem szerződés valódi értelme, (Taps a kormánypártok soraibem.) Döntően megváltozótit ez a helyzet. Most vált Maigyarország számára először valósággá, hogy a népek barátkoznak és a népek kapcsor lódniafc össze- Most. talmikor' olyan kormány áll a magyar nép léién s olyan kormányok áiilnak a szomszédos népek élén, amelyek elmondhatják^ hogy igazán kifejezői a népek (akaratának és érdekeinek, az ilyen kormányok szerződéskötése valóban a • népek szerződéskötését jelenti, í A szerződés realitását — világos — a közös érdek szabja meg. És soha, még ennyire nem találkozott a magyar érdek a szomszéd népek érdekeivel, mánt most. Gondoljuk el, hogy az elmúlt száz év alatt' hogyan viszonylott a magyar érdek és a szomszéd népek érdeke. Ez a viszony nem volt olyan, mint amivel dicsekedni lehet Ez, ia viszony az elnyomónak és az elnyomottnak a viszonya volt. Ez volt a szerepünk, egyszerre voltunk elnyomottak és elnyomók a Habsburgok jogara alatt. És ezt ja szer repet vágyták vissza sokan a hitleri Németország oldalán is itt, de most ez is megváltozott. A magtyiair érdek, a magyar jóllét kimunkár lásániaik az érdeke, a magyar tervgajzdiáilikodiáis sikeréinek az érdeke s a, magyar tervgaizdálkodiás sikere a külső gazdasági kapcsolatoktól is döntő mértékiben függ. S magától értetődik, hogy az ugtyianezen az úton járó szomszéd országokkal, amelyek talán valamivel előbb léptek a tervgazdálkodíás útjára, előbb szaki toltak az anarchikus kapitalista gazdálkodási móddal, érdekünk a tervszerű együttműködés. Egészen világos tehált. hogy a gazdasági kapcsolatok többé nem az imperializmus egyik döntő segédeszközét) jelentik, mint ahogy ez volt az osztrákoki mellett a sorsunk, amikor az iparosodó Ausztriát még eisak mezőgazdasági termékekkel láthattuk el s ez volt a nagy politika Bécsiben, és nem az a helyzet, mint amikor a hitleri Németország oldalán voltunk, ' amikor messze megelőzve a, tényleges német megszállást, a harmincas évek elejétől kezdve az 0gész. miagyar gazdasáígi életet a ránkterpeszkedő német gazdasági nyomás valósággal tolta, lökte abba az irányba, hogy iparunk tönkremenjen, hogy egy gabonaszállító _ félgyarmati 'Országgá süllyedjünk a hitleri Németország oldalán. Ez volt a hitleri új Európában a magyar perspektíva, és később a háború kitörése után teljes mértékben próbálták megvalósítani nálunk ezt a politikát. Most megváltozott a helyzet. Csak úgy tudunk gazdaságilag boldogulni, ha egymás erőire számítunk és építünk. Ennek^ jegyében kezdődött el például a Szovjetunióval való gazdasági kapcsolatunk; amikor még nem volt gyapotunk a nagyfejlettségű textilgyárak számára, akkor a kölcsönös érdek alapján a Szovjetuniótól kaptunk gyapotot, hogy működhessenek ezek a gyárak. Ettől a kezdettől elindulva a Jugoszláviával kötött gazdasági megállapodásunkig és a Szovjetunióval kifejlődött gazdasági kapcsolatunkig már a tervgazdálkodások össze'-' hamgolásfa folyik, egymás kisegítése, a kölcsönös hiányok pótlása és a kölcsönös érdekék legteljesebb figyelembevételével, ami például a Jugoszláviával kötött szerződésünkben olyan ideálisan megmutatkozik, mondjuk, a bauxittal kapcsolatban. Természetesen nem akarok itt részletekbe beleméjmi. így fest tehát a lehetőségünk és a perspektívánk gazdasági kapcsolatok terén. Amj ugyancsak a szomszédainkkal való kulturális kapcsolatainkat illeti, gondoljuk meg; mennyire megkönnyítette az elmúlt rendszerben Magyarország leigázását az a szemellenző, amelyet ia maígyar nép értelmes és világosan látó szeme elé raktak, hogy esak Kémetországra vagy tágabb értelemben csak nyugatra tekinthettünk. A Szovjetuniót egy emberöltőn keresztül a borzalmak földjének állították be, és mindenféle igazi, népi kulturális megmozdulásra tilalmat hirdettek. Nemcsak a Szovjetunió kultúrájára, hanem a szomszéd népek kultúrájára is egyszerűen csak egy megvető jelzőjük volt: Balkán. Ez az ellenséges érzés kiterjedt a magyar népi kultúrára i

s- Erről a földről, ahol a legjobb értelemben vett munkáskultúrát képviselte Derkovits, ahol a paraszti népi kultúrát képviselte a zeniében Bartók, a népi kultúra képviselőinek vagy el "kellett menekülniök, vagy nedig éhen kellett halniókEgyszerre voltak ellenségesek a haladó demokratikus kultúrával, a szociális kultúrával és a magyar népi kultúrával szemben. A szomszédainkkal való kulturális szerződések és kapcsolatok újra hallatlan lehetőséget nyújtanak arra. hogy megszabaduljunk azoktól a béklyóktól, amelyeket fa túlélt és már a halálsejtelinek hatókörébe került nyugati kultúra jelent. Ez a friss, most születő, most kialakuló kultúra, a szomszéd országokkal való összefogás kulturális téren s az ezzel kapcsolatos perspektíva is szakítást jelent a múlttal. Nem az említett gaizdasiáigi és kulturális kapcsolatok azonban a döntők, .hanem eigy olyan helyzetben, amikor^ kétségtelenül megvannak aiz imperialista és ia

/ demokratikus erők ellentétei, amtiikor a. háborús uszítás zabolátlanul folyik, akkor biztonságunk megóvása la. döntő, annak 'biztosítása). a döntő,, hogy itt eibberi az országiban niem hiába dolgozunk, inem azért építjük a műhelyeket, az üzemeket, a házakat, hogy egy, új háiború újra a földdel egyenlővé tegye ezeket. Ilyen helyzetiben j&íöu. számunkra igenis,; a szövetségi szerződée, • a szövetségi védelmi\szerződés, a kölcsönös meg!segítési szerződés az. amely nemcsak pillanat-