Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-54

819^ Az országgyűlés 54. ülése 1948- é A magyar reakciós nagytőkének nyitott ajtaja volt &z iparügyi minisztériumban, de a szakszervezetiekéit még kopogtatásra sem. engedték be. Magyarországon pedig szakszervezetellenes politikát folytatni egyeit jelent a tőkés érdekek védelmével! (Ugy van! Ugy van! a kommunistapárton.) Csak néhány példát legyen szabad feilihoznoiri az iparügyi minisztérium tő kostám ogaló politikájára. Itt van mindjárt az. elavult üzemi bizottsági rendelet- A munkásság is, mi magunk is jól érezzük, hogy elavult, korszerűtlen, éppen ezért megbeszélést tartottunk: aa iparügyi minisztérium illetékes szerveivel, hogy ők is és mi is, a Szakszervezeti Tanács, egymástól függetlenül készítünk egy-egy új rendelettervezetet ' az üzemi bizottságokról, amelyet azután összehangolunk- Mii közel egy esztendeje, 1947 áprilisában benyújtottuk tervezetünket, de eddig még egyetlen sor választ sem kaptunk rá! Kérdezem: miért szabotálta el az iparügyi minisztérium az új üzemi bizottsági rendeletet! Azért, mert az új bizottsági rendelet több jogot akart adni a dolgozóknak, szorítani akarta, ©Bökkenteni akarta a tőkések jogait és >az iparügyi minisztériumnak fontosiaibb volt a tőkések jogait védeni, mint a munkásság jogait kiterjeszteni. Vagy mondok e<gy másik esetet. Számtalanszor kifogásoltuk azt a. módszert, ahogyan a vállalati megbízottaikat, vállalati ellenőröket kinevezték. Mi számtalanszor tettünk javaslatot arra, hogy elhagyott vagy helytelenül vezetett vállalatok vezetőivé szakembereket nevezzenek ki, (VÉKTES István (md): Ugy van!) olyanokat, akik •rátermettségüket már az üzemekben bebizonyították. Ehelyett kineveztek szőnyegügynököt faipari vállalatokhoz, bukott könyvkereskedőt vegyészeti gyárba (VÉRTES István (md) tapsolva: Ugy van!) volt intézőket kőbányák vezetőivé, bankfíúkat pedig a vasipariba neveztek ki vállalatvezetőkké; csak egy volt a fontos, hogy a Kelemen- és Vajdai klikkhez tartozzék az illető. Ugyanez történt a vállalati igazgatóságok szétosztásakor is. Ebben az ügyben is számtalanszor felléptünk- Kértük, hogy becsületes munkásokiat, akik kitűntek a munkában,, értelmiségiekéi, akik a maguk nagy képzettségét, hozzáértését és tudását bocsátották demokratir kus rendünk rendelkezésére, vigyenek be az államosított vagy az állam érdekkörébe tartozó üzemek igazgatóságába. Figyelembe sem vették. Ellenkezőleg, az előbb felsoroltakhoz hasonlókkal telítették meg főleg az iparügyi minisztérium, érdekkörébe tartozó vállalatokat és ennek lett következménye az, hogy egyik-másik iparügyi tisztviselő, tanácsos, osztályfőnök 10—15 igazgatósági tagsággal is rendelkezik. (Egy hang a 'kommunista-párton; Talián még többel!) Vagy pedig beszéljek arró] a megengedhetetlen iparpolitikáról, amely a kéményseprő-reáljogok körül lejátszódott az elmúlt esztendők alatt! Mindenki ismeri az a feudális intézményt, amelynek alapján régi horthysta fasiszták birtokolják még ma is a kéményseprőkerületek reáljogait; (SOMOGYI Miklós (kp): Vitézek!) Vitézek és Horthy pribékjei! Számtalanszor követeltük, hogy hozzanak törvényt, amely elveszi a kéményseprőjogot ezektől és od-adja azoknak a kéményseprő munkásoknak, akik évtizedek óta segédeskednek a kéményseprőiparban. Ezzel szemben az történt, hogy még a megürült kerületeket sem demokratikus elemeknek, hanem fasisztáknak adták. (Égy hang a kommunistopárton: Szégyen!) vi február hó 26án, csütörtökön. 820 Beszélnem ,kell_ egy másik olyan vissraáaságról is, amelyet szintén számtalanszor szóvátettünik. A magyar ipar fejlődése szükségessé teszi azt^hogy most már előre gondjoslkodjnnk megfelelő szakmunkás-utánképzésrőt. A kisiparr nagyon érthető -okokból — a tanonetairtással járó terhek viselése miatt _• mindinkább vonakodik a tanonetartástól" így a «sza,km.unikás-utánképzés mindinkább nagyvállalatokra • hárul. Helytelen lenne 'azonban, hia nem biztosítanék a kisipar számára is a tan noűietartás lehetőségiét, hiszen ia minőségi szakmunkás elsősorban a kisiparból kerül ki. (Ugy van! Ugy van! a kommunistapárton és a néppárton-) Ezért hoztuk aztán létre mi. a szakszervezetek. — nem az iparügyi minisztériuim,, hanem a szakszervezeti ifjúság*, maguk a tanoncok — a TlOSz-t, a Tanoncai jósági Otthont Építő Szövetséget, amely a munkásság filléreiből az elmúlt bárom esztendőben 32 otthont állított fel 1416 tanonelaikóval Hogy ez milyen komoly és nagy teljesítmény volt, abhoz csak egy összehasonlító számot fűzök hozzá. A TIOSz tanoncotthonain kívül 42 más tanoncotthon van csak. f tehát a 32 TíOSz-otthonnal szemben 42 más, és && ezekben a TlOSz-otthomotkban lévő 1416 bennlakóval szemben azoktban 1559 tanonc van csak elhelyezve. Ugyanakkor építés alatt áll az ezer főnyi befogadóképességű timótuteai tanoneváros is, amelynek- befogadóképességét később esetleg kétezret is megh/aladóvá fogjuk fejleszteni. Azt kéruezenL imáiért nem támogatta az iparügyi minisztérium ezt a mozgalmat, noha. elsősorban neki tett volna kötelessége a szakmuinkásntánkópzésről idejében gond osfcodni ? Mert azt iá csekély néhányezer forintot, amelyet kegyeskedtek itt-ott leejteni a tanonootthomoknakx komoly támogatásnak nem nevezhetjük, annál is inkább nem, mert az a néV hámyezer forint is azoknak a tanoncotthonioknak jutott, amelyek jobboldali szociáldemokratáik vagy klerikálisok befolyása alatt állottiaík. így például Bán: miniszter úr igen nagy szeretettel támogatta a pécsi tanoncotthont, a jobboldali Tolnai József polgármester dédelgetett otthonát. Egy másik kérdésben Báni miniszter úr összehivatta! a mi tanoncafjainkiat. Mintegy 3000 tanoncifjú gyűlt össze a Vasmunkások Otthonában. Ott nagy dirrel-dürral jelentették be, hogy elkészült az iparügyi minisztériumban az új' tamonetörvény- A mi ifiaánk óriási lelkesedéssel, üdvrivalgással fogadták, hogy végre itt van a modern, az új korszellemnek ' megfelelő tanonctörvény.'Maga iái miniszter űr jelentette be. de azóta, nem jött létre, nem haladt előre ez ai kérdés. Miért? Amikor mi átnéztük a miniszter úr által előterjesztett

1 javaslatot, igen sok hiányosságot tapasztaltunk benne. Mi is és ifjúságunk is megtettük a mag-urak javaslatait és ezek a mócjosítások természetesen elsősorban a tanoncok jiayát szolgálták volna. Ez már aztán tüüsok volt iaz iparügyi minisztériumnak, mert sokallották a tőkéseik újabb terheit- Ugy gondolták, hogy akkor inkább maradjon a régi, az inkább szolgálja a tőkések érdekeit." Az előadó úr arról beszélt, hogy az iparügyi minisztérium az elkövetkezendő évben a munkaközvetítés rendszeresebbé tétele érdekében 120 xíj munkaközvetítő hivatalt alkar felállítani. (Egy hang a kommunistapárton: Miből?) Az elmúlt esztendőben az iparügyi minisztérium erre a célra 1,038-000 forintot iadott. Ebből 57 közvetítőt tartottunk, fenn. Mivel eb-