Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-54

819^ Az országgyűlés 54. ülése 1948- é A magyar reakciós nagytőkének nyitott aj­taja volt &z iparügyi minisztériumban, de a szakszervezetiekéit még kopogtatásra sem. en­gedték be. Magyarországon pedig szakszerve­zetellenes politikát folytatni egyeit jelent a tő­kés érdekek védelmével! (Ugy van! Ugy van! a kommunistapárton.) Csak néhány példát legyen szabad feilihoz­noiri az iparügyi minisztérium tő kostám ogaló politikájára. Itt van mindjárt az. elavult üzemi bizottsági rendelet- A munkásság is, mi magunk is jól érezzük, hogy elavult, korszerűtlen, éppen ezért megbeszélést tartottunk: aa iparügyi mi­nisztérium illetékes szerveivel, hogy ők is és mi is, a Szakszervezeti Tanács, egymástól függet­lenül készítünk egy-egy új rendelettervezetet ' az üzemi bizottságokról, amelyet azután össze­hangolunk- Mii közel egy esztendeje, 1947 áprili­sában benyújtottuk tervezetünket, de eddig még egyetlen sor választ sem kaptunk rá! Kérdezem: miért szabotálta el az iparügyi minisztérium az új üzemi bizottsági rendeletet! Azért, mert az új bizottsági rendelet több jogot akart adni a dolgozóknak, szorítani akarta, ©Bökkenteni akarta a tőkések jogait és >az iparügyi miniszté­riumnak fontosiaibb volt a tőkések jogait védeni, mint a munkásság jogait kiterjeszteni. Vagy mondok e<gy másik esetet. Számtalan­szor kifogásoltuk azt a. módszert, ahogyan a vállalati megbízottaikat, vállalati ellenőröket kinevezték. Mi számtalanszor tettünk javasla­tot arra, hogy elhagyott vagy helytelenül veze­tett vállalatok vezetőivé szakembereket nevez­zenek ki, (VÉKTES István (md): Ugy van!) olyanokat, akik •rátermettségüket már az üze­mekben bebizonyították. Ehelyett kineveztek szőnyegügynököt faipari vállalatokhoz, bukott könyvkereskedőt vegyészeti gyárba (VÉRTES István (md) tapsolva: Ugy van!) volt intézőket kőbányák vezetőivé, bankfíúkat pedig a vas­ipariba neveztek ki vállalatvezetőkké; csak egy volt a fontos, hogy a Kelemen- és Vajdai klikk­hez tartozzék az illető. Ugyanez történt a vállalati igazgatóságok szétosztásakor is. Ebben az ügyben is számta­lanszor felléptünk- Kértük, hogy becsületes munkásokiat, akik kitűntek a munkában,, értel­miségiekéi, akik a maguk nagy képzettségét, hozzáértését és tudását bocsátották demokratir kus rendünk rendelkezésére, vigyenek be az álla­mosított vagy az állam érdekkörébe tartozó üze­mek igazgatóságába. Figyelembe sem vették. Ellenkezőleg, az előbb felsoroltakhoz hasonlók­kal telítették meg főleg az iparügyi miniszté­rium, érdekkörébe tartozó vállalatokat és ennek lett következménye az, hogy egyik-másik ipar­ügyi tisztviselő, tanácsos, osztályfőnök 10—15 igazgatósági tagsággal is rendelkezik. (Egy hang a 'kommunista-párton; Talián még többel!) Vagy pedig beszéljek arró] a megengedhe­tetlen iparpolitikáról, amely a kéményseprő-reál­jogok körül lejátszódott az elmúlt esztendők alatt! Mindenki ismeri az a feudális intézményt, amelynek alapján régi horthysta fasiszták bir­tokolják még ma is a kéményseprőkerületek reáljogait; (SOMOGYI Miklós (kp): Vitézek!) Vitézek és Horthy pribékjei! Számtalanszor kö­veteltük, hogy hozzanak törvényt, amely elveszi a kéményseprőjogot ezektől és od-adja azoknak a kéményseprő munkásoknak, akik évtizedek óta segédeskednek a kéményseprőiparban. Ez­zel szemben az történt, hogy még a megürült kerületeket sem demokratikus elemeknek, ha­nem fasisztáknak adták. (Égy hang a kommu­nistopárton: Szégyen!) vi február hó 26án, csütörtökön. 820 Beszélnem ,kell_ egy másik olyan vissraáaság­ról is, amelyet szintén számtalanszor szóvá­tettünik. A magyar ipar fejlődése szükségessé teszi azt^hogy most már előre gondjoslkodjnnk megfelelő szakmunkás-utánképzésrőt. A kis­iparr nagyon érthető -okokból — a tanonetair­tással járó terhek viselése miatt _• mind­inkább vonakodik a tanonetartástól" így a «sza,km.unikás-utánképzés mindinkább nagyvál­lalatokra • hárul. Helytelen lenne 'azonban, hia nem biztosítanék a kisipar számára is a tan noűietartás lehetőségiét, hiszen ia minőségi szak­munkás elsősorban a kisiparból kerül ki. (Ugy van! Ugy van! a kommunistapárton és a nép­párton-) Ezért hoztuk aztán létre mi. a szakszerve­zetek. — nem az iparügyi minisztériuim,, ha­nem a szakszervezeti ifjúság*, maguk a tanon­cok — a TlOSz-t, a Tanoncai jósági Otthont Építő Szövetséget, amely a munkásság fillé­reiből az elmúlt bárom esztendőben 32 otthont állított fel 1416 tanonelaikóval Hogy ez milyen komoly és nagy teljesítmény volt, abhoz csak egy összehasonlító számot fűzök hozzá. A TIOSz tanoncotthonain kívül 42 más tanonc­otthon van csak. f tehát a 32 TíOSz-otthonnal szemben 42 más, és && ezekben a TlOSz-ottho­motkban lévő 1416 bennlakóval szemben azokt­ban 1559 tanonc van csak elhelyezve. Ugyan­akkor építés alatt áll az ezer főnyi befogadó­képességű timótuteai tanoneváros is, amely­nek- befogadóképességét később esetleg két­ezret is megh/aladóvá fogjuk fejleszteni. Azt kéruezenL imáiért nem támogatta az iparügyi minisztérium ezt a mozgalmat, noha. elsősorban neki tett volna kötelessége a szak­muinkásntánkópzésről idejében gond osfcodni ? Mert azt iá csekély néhányezer forintot, ame­lyet kegyeskedtek itt-ott leejteni a tanonoott­homoknakx komoly támogatásnak nem nevez­hetjük, annál is inkább nem, mert az a néV hámyezer forint is azoknak a tanoncotthoniok­nak jutott, amelyek jobboldali szociáldemo­kratáik vagy klerikálisok befolyása alatt állot­tiaík. így például Bán: miniszter úr igen nagy szeretettel támogatta a pécsi tanoncotthont, a jobboldali Tolnai József polgármester dédelge­tett otthonát. Egy másik kérdésben Báni miniszter úr összehivatta! a mi tanoncafjainkiat. Mintegy 3000 tanoncifjú gyűlt össze a Vasmunkások Otthonában. Ott nagy dirrel-dürral jelentették be, hogy elkészült az iparügyi minisztérium­ban az új' tamonetörvény- A mi ifiaánk óriási lelkesedéssel, üdvrivalgással fogadták, hogy végre itt van a modern, az új korszellemnek ' megfelelő tanonctörvény.'Maga iái miniszter űr jelentette be. de azóta, nem jött létre, nem ha­ladt előre ez ai kérdés. Miért? Amikor mi át­néztük a miniszter úr által előterjesztett 1 ja­vaslatot, igen sok hiányosságot tapasztaltunk benne. Mi is és ifjúságunk is megtettük a ma­g-urak javaslatait és ezek a mócjosítások ter­mészetesen elsősorban a tanoncok jiayát szol­gálták volna. Ez már aztán tüüsok volt iaz ipar­ügyi minisztériumnak, mert sokallották a tő­késeik újabb terheit- Ugy gondolták, hogy akkor inkább maradjon a régi, az inkább szol­gálja a tőkések érdekeit." Az előadó úr arról beszélt, hogy az ipar­ügyi minisztérium az elkövetkezendő évben a munkaközvetítés rendszeresebbé tétele érdeké­ben 120 xíj munkaközvetítő hivatalt alkar fel­állítani. (Egy hang a kommunistapárton: Mi­ből?) Az elmúlt esztendőben az iparügyi mi­nisztérium erre a célra 1,038-000 forintot iadott. Ebből 57 közvetítőt tartottunk, fenn. Mivel eb-

Next

/
Thumbnails
Contents