Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-46

71 • Az országgyűlés 46. ülése 1948. viselőtestületi' ' határozatokat mindem továbibi nélkül keresztülhúzták, nem vették figyelembe a magyar parasztnak, a községi képviselőteBtületnek határozatait, pedig bizonyára a paraszt értett hozzá a legjobban, mivel ő ismerte községének a baját. Sajnos, a magyar demokráciában sem kapta meg még a parasztság az önkormányzatot ós még három évvel a felszabadulás után sem történtek meg a községi ömkiormányzati választások, pedig ezt az idők folyamán i sokat vitattuk, sokat kérelmeztük én és társaim is. Ezért kértük, hogy a magyar paraszt ezen keresztül több jogot kapjon a demokráciától, mint amennyit: a múltban a reakciótól kapott. Közvetlenül a felszabadulás után megértettük. hogy sok különböző bizottságot kellett alakítani; forradalmi időkben éltünk, de ezen lassan túlvagyunk, eljutunk a békeállapotlba s ezért nagyon időszerű'lenne a községi választás, a közigazgatási reform, hogy a nép bekierrüljön (

a községi, a városi ós a vármegyei önkormányzatok életébe. Évtizedes .szervező munkáink alatt arra is merészkedtünk gondolni és arról is beszéltünk, hogy a községi elöljáróság, a községi bíró hatáskörét ki kellene terjeszteni; hogy a községi bíró, aíkit a nép választ,, a községnek igazi értelemben vett vezetője ás feje legyen, a község ügyeit ő intézze, minden, ráerőszakolt befolyástól mentesen, ia segéd jegyzők -vagy vezető jegyzők pedig mintegy értelmiségi munkatársai Jegyének a mindenkori községi bírónak, a község vezetőjének. Hosszú évek során nem egyszer gondoltunk arra a .közigazgatási reformmal kapcsolatban. hogy a szolgabírói hivatalokat a közigazgatásból- kikapcsoljuk' vagyis megszüntessük, vagy iha ez jogászi szempontból talán nem volna egészen keresztülvihető, akkor a jogkörét annyira leszállítsuk, hogy soha többé ne lehessen ^ a reakció fellegvára, A szolgabírói hivatal hatáskörének egyik részéve] ki kellene egészíteni a községi elöljáróságok hajtáskörét, másik részével a vármegyei hivatalt kellene felruházni, valamint a járásbíróságokat- az ip ár testül eteket vagy az érdekképviseleti szerveket, így mintegy megbüntetni a szolgabíróhivaitalfi, ezt a komisszárius régi világból iítmaradt pandúrhivatalt a néppel szemben elkövetett tengernyi bűnéért. A magyar parasztság a múltban mindig csak dühvel, haraggal és megvetéssel forduliti el ettől a hivataltól; most gyűlöli/ és mind' addig gyűlölni fogja ezt a hivatalt és az ehhez hasonló hivatalokat, amíg a régi világ szellem© marad benn ezekben, A szolgabíró a szolgák bírája, már a nevében hordja rendeltetését; osak arra volt jó, hogy a régi nagyurakat, a földbirtokosokait védje, és a parasztokat állandóan rettegésben tartsa, a választásoknál pedig mandátumokat szerezzen és szállítson a mindenkori kormány számára. Ennek a rendszernek volt egy titkos jelszava: arccal a szolgabírói hivatal felé. Báü már történt egy lépés ennek a hivatalnak az eltörlésére t i. átkeresztelték a szolgabí rakat járási jegyzőkké, de ez nem elég, Végérvényes sen el kell törölni egy reform során, vagy pedig jogaitól kell megfosztani. Több hatáskörrel kell felruházni az elöljáróságokat, meri) van példa arra, hogy egy 12-000 lakosú, magát városnak mondó nagyközségben polgármesteri hivatal van és viszont egy 30.000 lakosú, magát nem városnak tartó nagyközségben a községi évi február hó 16-án, hétfőn. 72 bíró és a vezető jegyző legalább úgy tudnak közigazgatni, mint amott a polgármesteri hivatal, arról nem ís beszélve, hogy a dologi kiadás mennyivel kevesebb itt és mennyivel több r a másik helyen. Ha több hatáskört kap a községi elöljáróság, a képviselőtestület, akkor még több eredményt tudnak a magyar; falu érteimesi, természetes ós józaneszű vezetői elérni. Azt szeretném, ha kiszélesítenénk a községi elöljáróságok hatáskörét. .: : A belügyi tárca költségvetésében nagyon elfogadhatóinak találom az országgyűlési képviselői választói névjegyzékek összeállítására előirányzott 80.000 forintot. Csak egy megjegyzésem van hozzá: a választói névjegyzék ki igazításánál vegyék figyelembe a választás előtt és alatt elkövetett mulasztás okait, tévedéseket vagy hibákaft. Többezer jó demokrata paraszt maradt ki a név jegyzékből, márpedig nem lehet addig sem közigazgatási reformot csinálni sem községi választásokat megejteni, míg ezek a régi, becsületes, dolgozó demokrata panasztok vissza nem nyerik választó jogukat. Kérem a belügyminiszfter urat; hogy ezeket a parasztokat mielőbb rehabilitálni sziveskedjék. A központi igazgatási címhez még csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy az egész köz" igazgatási tisztviselői karnak legalább 20%-kai miaigiasabb fizetést szíveskedjék megálllapítani, hogy sohase gondoljon egy becsületes köztisztviselő se mellékfoglalkozásra, se korrupcióra> ne befolyásolja őt anyagi helyzete, ne legyen kényszerítve arra, hogy visszaélést, bűnt kövessen el laz állammal vagy a demokráciával szemben. A belügyi költségvetésben a falulejlesatésre szükséges összeget természetesen azérlfc nem ta" lálom meg, mert az a hároméves terv keretében van előirányozva. Ismerem azonban a falués városfejlesztési programot. Évente körül belül 200 millió forinttal van csak dotálva ez a tétel. Ezft az összeget 3000 község között kell szétosztani. De hol van iaz ia bűvész, aki ezt az összeget ezét tudja osztani kultúrházakra. egészségházakra, artézikútakra, bekötőútakra, nem is beszélve fürdőkről, sportpályákról stb., pedig ez mind sok magyar falu fejlődésiéhez elengedhetetlenül szükséges?! Az elmúlt rendszer a várost építette, a demokráciának a falut kell építenie. Én nem vagyok a városnak ellensége, ha azonban merjük azt hirdetni, hogy kétféle nép nem élhet ebben az országban, akkor nem lehet meginlt a város fejlődését, a város építését előtérbe helyezni a faluvad szemben. Éppen most van itt az ideje annak, hogy a mindig alulra szorított, elhanya gólt falu vegye ki részét elsősorban az újjáépítésből. Nem akarunk kétfajta népet látni, csak egyet, szorgalmas, öntudatos, munkás, demokrata népet, de hiai a kultúrához, a művelődéshez, a felemelkedéshez a lehetőséget nem adjuk meg neki, akkor megint kétféle nép fog kialakulni: egy magasabb' műveltségű s egy kultúrában alulmaradlt; egyik a városi nép. másik pedig a milliós parasztság. Legyen szabad arra kémem a belügyminiszter urat, hogy kevés 'kivételiéi minden községnek adjianak állami segélyt, hos-y a romokat eltüntethessük, a legszükségesebb épületeket rendbehozzulk, hogy a magyar falu képe ne a pusztulást, ne a háború nyoniaiit, hanem a fejlődést, az ailikotó demokráciát s a békét mutassa. A^ belügyminiszter úr a költségvetés indokolásában kimutatta, hogy több mint 2400 rend! őrrel apasztotta a rendőrség állományát Ezt