Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-52

653 Az országgyűlés 52. ülése 1948. meghatározni, hogy Klemperer milyen összegórt dirigáljon a mi Operaházunkban. (HALASZ Aladár (ír): Klempererért Signum Laudis jár a miniszter úrnak!) Ugyanakikor az igen t. képviselő úr kifogásolja az Operaház vándor-stagioneját, holott, ha van valami, ami hivatott lehet akkor ez lehet a leghivatottabb — és reméljük, lesz Hs — arra? hogy közelebb vigye a zenei műveltséget, a zenei kultúrát a magyar parlaszt'sághoz is. Csupa ellentmondás volt a képviselő úr felszólalása. Ezzel a logikával eljuthatna odáig is, hogy a Nemzeti Szkiház vándor-stagioneját kifogásolja, amit ha jól tudom, éppen a Nemzeti Szkiház mostani igazgatója vezetett be először, ami — meg kell vadlanom — az én szememben, ég minden, csak egy kicsit is hozzáértő szemében igen nagy érdeme- (Sz. SZABÓ Pál (ind): Nem kifogásoltam!) A képviselő úrnak tudnia kel, hogy a színház iá* nemzet temploma, (Közbeszólások a magyar demokratapárton; Nono!) hogy a Nemzeti Szánház a nemzet _ temploma, ez a kifejezés nem tőlem származik, hanem a nagy magvjar reformkorból hangzik felénk, hogy a magyar nyelvnek tiszta ejtését ott ápolják, esi hogy a magyar zenének egyetlen helye legyem fia Operaház. (Szí SZABÓ Pál (md): Ezt nem vontam kétségbe!) Meg kell mondanom egészen őszintén, a •képviselő úr felszólalásának egész ideje alatt nem tudtam tisztába jönni vele, hogy milyen motívumok vezetik. (VÉRTES István (md): A takarékosság... — SZ. SZABÓ Pál (md): .Azt mondtam, tegyék a faluk számálra lehetővé éppen egészségesebb elosztás útján. — Zaj a kommunistapárion. — OLÁH Mihály (kp): Elébb a parasztpártnál! Ott is ellentmondásba került!) Sokkal tisztább világba vezet Kassáik La" jos képviselőtársunk felszólalására adandó válaszom, amikor is meg kell mondanom, bogv az ő belső fejlődéséről rajzolt szép vallomását rendkívül nagy megiUetődéssel hallottam. ö joggal hiányolta, hotgy a költségvetés eddigi vitájában — elsősorban általános vitájában — az irodalomról és a művészetről úgyszólván nem esett szó. Legyem szabad emlékeztetnem a t. Házat arra, hogy előadói bevezető beszédemben megeirdítettem. hogy itt ennél a címnél kívánok erről szólni. Kassáik Lajos, akinek irodalmi hozzáértése vitathatatlan, iaár (nemhogy sokalta volna — mint Kunszeri Gyula igen t. képviselőtársunk — hanem keveselte (KUNSZERI Gyula (md): Én nem sokallom, csak aránytalamialk tartom!) a művészeti célokra szánt összegeket. (ORTtP TAY Gyula miniszter: Kassák Lajos — író! — Zaj.) ö a belső eLosztást tartja szerencsésnek, különösen az irodalmat illetőleg. (Közbeszólások a parasztpárton. — KUNSZERI Gyula (md): De beszélhetett volna a furulyáról is! — ORTUTAY Gyula miniszter: Sor kerül rá, nem fog'elmaradni!) Ha az igen t. képviselő úr ilyen komoly kérdéseket, ilyen viccekkel akar elintézni,.... (KUNSZERI Gyula (md): Nem oda szóltam az előadó úr felé, hanem másfelé!) A képviselő úr az egész országgyűlés színe előtt beszél, tehát nefeean is beszél (VÉRTES István (md): A rendreutasítás csak elnöki jog!) Az irodalom mostoha kezelését biáinyolta Kassáik képviselőtársunk, aki nem sokalta a kultúrára fordított összeget *— mint egyes évi február hó 24-én, kedden. v 654 képviselőtársaink, — hanem keveselte. A régi latin közmondás is valami olyasfélét mondott, hogy Galenus, az orvostudomány sok pénzt ad, Justinianus, a jogtudomány ad tisztségeket, néha igen jó tisztségéket, az egyszerű, szegény Arisztotelésznek, jelen esetben a tudomány, a filozófia képviselőinek gyalog kell járniok. Pedig az élet ünnepi perceihez; igen kevés ünnepi pereéhez tartozik az irodalom. En itt a t. Ház előtt egy parlamenti jelenetre emlékeztetek, amelyet Gambetta memoárjaiban olvastam, akinek a francia parlamentben, — ahol a szónokok kimennek a szónolki emel" vényre, úgy, mint nálunk az előadó az előadói emelvényre, —- egy alkalommal a parlamenti szószékre lépve, — pedig ugyancsak nem volt lírikus kedély, elég harcos szellem volt^ mint naplójában, memoárjaiban leírja — hirtelen Ronsard-nak egy verssora jutott eszébe: »Szivem, ha mégegyszer fiatal lehetnék, — így kezdődött — és azt mondja, hogy: »Hirtelen eltűntek előlem a parlamenti padsorok, eltűntek képviselőtársaim és valami rejtélyes, örökkévalóság árasztotta felém minden sizépségót«. Alig olvastam, t. Országgyűlés, jobbat arról, hogy mit jelent, mit jelenthet az irodalom ós a művészet egy harcos politikusnak, egy harcos közembernek, általában minden embernek, aki tudja azt, hogy aiz irodalom az élet feletti élet is lehet, ahol megszépül ós jóm válik — legalábbis részben —, ami alant sokszor sebez és fáj. De túl ezen az idealisztikus" merengésen, amelyet meg fog bocsátani nekem a t. Országgyűlés, rendkivül fontos társadalmi funkciót is teljesít az irodalom. Társadalmi funkciót, mert hiszen az útját jelzi és egyszersmind töri is az egész társadalmi fejlődésnek. Ha az elmúlt korszak egy átlag középosztályi magyarjának lelkéből egy — ha szabad ilyen finom imponderábiláát, illetőleg ilyen-kifejezést használnom — keresztmetszetet vágtunk volna, akikor találtunk volna benne Pékár Gyulát, Gyula diákot, esetleg Csathó Kálmánt. Meg kell mondanom t. Országgyűlés, hogy amíg egy igaizabb irodalom és művészet, igazabb irodalmi és művészeti élet a nagy,^ örök magyar irodalmon túl, amely mindnyájunknak, pártkülönbség nélkül örök kincsünk, birtokunk, mondom, amíg egy új. igazabb^ irodalmi és művészeti élet ezt a réteget elértre nem rázza, majdnem azt mondhatnám, új életre nem masszírozza, addig tőle társadalmi téren sem várhatunk semmi jót. De hogy egy múltból való példát használjak, hogy a magyar népiesség költőig Petőfi és Arany nép lessége hogyan törte' útját ós Jelezte az egész társadalmi fejlődést, az mindenki előtt világos, aki " a magyar irodalmat ismeri. Csák arra a Petőfi-sorra emlékeztethetek, ahol ő azt írta Arany Jánosnak, hogy: Ha a nép egyszer uralkodni fog áz irodalomban, akkor közel van ahhoz, hogy a politilkában is uralkodjék. (KUNSZERI Gyula (md): Arany Jánost vád alá helyezték a napokban. Faludi György!) Ez megint olyan közbeszólás, (ORTUTAY Gyula miniszter: Viccek^ ezek!) amelyekkel sizemben megint teljesen értetlenül áll az embe*r, mert ennek a közbeszólásnak semmiféle belső logikája sincs. Kunszeri képviselőtársam arra céloz, hogy valaki egy előadást tart, (Közbeszólás a szociáldemokratapárton: El kellett volna olvasni! Legjobb hall-