Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-46
o7 Az országgyűlés 46. ütése 1948. ványt szerezni. Akkor hosszú ideig meni is kellett senkinek az állampolgársági bizonyítvány, a honossági okirat, hacsak nem a ibomosítottaknak, úgyhogy amikor ez a kérdés a negyvenes évek eleién aktuálissá vált, akkor derült ki, hogy mennyire hasznavehetetlen ez a törvényünk, mennyire nehézkes, mennyire tele van mindenféle rejtett csapdával (P. ÁBRAHÁM Dezső (md): Spanyollovasokkal!) meg spany olló vasokkal, — amint Ábrahám t. képviselőtársam mondja. Kiderült az is, hogy azok a nehézségeik, amelyek a törvényben eredetileg benne rejlettek, érdekes módon évről-évre növekszenek s minél idősebb lesz a törvény, annál nehézkesebb lesz az állampolgárság igazolása. Az mondatott például ebiben a törvény ben — ha jól emlékszem,, a 48. §-<bain — hogy magyar állam p ol|gá<mak tekintetik az is,^ aki az 1875. ós 1880. évek közötti öt esztendőt állandóan Magyarországom töltött©, és ez alatt az idő alatt be volt vezetve, valamelyik adózási lajstromba, tahát adózott. Később ezt úgy értelmezték, hogy az illető olyan foglalkozást gyakorolt, amely őt adózásra kötelezte. A törvény annakidején ezt úgy mondotta: aki a törvény életbelépte előtt öt évvel Magyarországon lakott, adót fizetett, illetőleg be volt vezetve az adózási lajstromba. De múlt az idő. 1881-ben, 1882-ben, 1883-ban nem volt nehéz dolog kimutatni, hogy valaki, vagy az apja 1875 és 1880 között hol lakott, hol adózott. Azóta azonban elmúlt majdnem 70 esztendő, és mind távolabb és távolabb esik tőlünk, az az idő, amelyre vonatkozólag bizonyítékok szolgáltatására voltunk kötelezve. Az eredmény az volt, hogy a legtöbb ember azt sem tudta, hol lakott akkor az apja. Magyarország nem az az ország, ahol az emberek mindig egy helyben szoktak lakni, úgyhogy ezek a nehézségek merültek fel. Ezek azután a Kei'esztas-Fischer-féle kamemeez -podolszki akcióba torkoltak be, amikor is 14.000, mások szerint 16.000 embert liferált Keresztes-Fischer a németek Kezére, közöttük számtalan magyar áLampolgárt, akik azért nem tudták idejében az állampolgársági bizonyítványt,* megkapni, mert ugyanaz a Keresztes-Fischer Ferenc kiadta minisztériumának az utasítást, hogy a kiszignálásnak is csak_ legalább tíz hónapos aktára szabad történnie, amíg tehát az akta nem tíz hónapos, referensét sem lehetett kijelölni. Ez a kálvária, ez a véradó tálán meggyőzhet sok embert lairról, hogy egy teljesen elavult állampolgársági törvénnyel van dolgunk, s legfőbb ideje annak, — azt hiszem, hogy)ennek akadállyá nem lehet — hogy ezt a> törvényt gyökeresen, radikálisam megreformáljuk, az állampolgárság megszerzésiéhez szükséges feltételeket a kor kívámalimiainaki megfelelően egyszerűsítsük és könnyű aktussá tegyük mindenkinek, aki itt él és dolgozik, hogy a magyar állampolgárságát tanúsító okiraltot megkap ja. Hasonlót tmondhatttiék iaz illetőségi bizonyítvány megszerzósóveíl járó t kál" váriáiróll is- Leigyen szabad itt azt^ a megjegyzést is tennem, hogy nézetem szerint az illetőségi bizonyítvány eredeti céljait tekintve már meghaladta idejét, ama már nem tekinthető komoly kívánalomnak ós a legokosaibb vokua ezt egyszerűen eltörölni. (KOLBEKT János (pk): 'Ügy van!) T. Országgyűlés! Rátérek még. egy ilyen/ bürokratikus mozzianatra^ amely számos felesleges nehézséget okoz a népnek. Ez a kormányzat a legmesszebbmenő megértést tanúsította a évi február hó 16-án, hétfőn. 58 házasságon kívül született gyermekek irányában, aihogy egyáltalában a demokrácia végelemzésbem mindig a humánum jegyében történő cselekvésekre törekszik. Nincs ember, aki elismeréssel ne adóznék mindazért, ami a házasságon kívül született gyermek órdetoebeaii az >az elmúlt években történt, beleértve a házasságon kívül született gyermekekre vonatkozó anyakönyvi rendezést is. Ez azonban, sajnos, nem terjed ki a régen házasságon, kívül született és utólag törvényesített gyermekekre. Az anyakönyvi helyzet ma az, hogyha az anyakönyvi hivatalba megyek, ott kétfél© anyakönyvi kivonatots kaphatok: vagy tairtalmiííag egyezőt, vagy szószerint egyezőt A szószarkit egyező kivonatban benne van a tör vény esítós, a valliásváltoztatás és névváltoztatás. Azt,hiszem, miaud a három státusváltoztatás azért történik, hogy az illető azontúl uj státusában éljen és szerepeljen tovább, s amikor ezek a státusváltozások eszközöltettek, egy új státus állit elő, amely egyedül mérvadó az illetőre nézve attól az időtől fogva- Mégis mit látunk*? Azt, hogy mindenütt, az iskolában es a hivatalokban, ha beü-atkozik a gyereK* vagy iparigazolványt kér az iparos, vagy egyéb célra kell, hogy valaki az anyakönyvi kivoma* tát felimíutassia, nazt kívánják tőle, hogy szószerint egyező kivonatot adjon beu Tudom, hogy ez a kívánaloim jogellenes, dte tudom azt is, hogy aki ezt megtagadná és azt mondaná, hogy csupán a tartalmilag egyező kivonatot szolgáltatja be, az a legsúlyosabb feltevéseknek volna kitéve s azzal vádoltatnék,) hogy időközben bizonyára mind a három státusa, megváltozott, s ezek a feltételezések nem volnának ránézve nagyon hizalgőék. Mai nizusunk, mai felfogásunk mellett, nem 1 tartom érdeknek, hogy egykönnyen kinyomozható (legyen valakiről, hogy vájjon törvénytelen ágyból született-e — ahogy szokás volt régen mondani — vagy sem. Azt sem tartom szükségesnek, hogy az egyes hivatalokban elszórtan még meglévő reakciós gócoknak kellő ós pontos adatokat nyújtsunk ma is olyan .szívesen folytatott fajkutatási privát munkálataikhoz. ,. r ' . Tudomás oni szerint ebben a kérdésben már ankétek is tartattak. A dolog már úgy volt. hogy olyanfajta megoldás fog bakövetkezmi, amely szerint mindenki anyakönyvi kivonatot kap, annak feltüntetése nélkül, hogy a kivonat tartalmilag vagy .szószerint egyező, s ez már a mindenkori státust fogja feltüntetni. Vannak azonlbam esetek, — a státuspereikre gondolok — amikor tényleg arra van szükség, hogy a meglévő állapotnak egész genezisei adassék; ilyenkor az illető hatóság jogot nyer arra, hogy hivatalosan keresse mag azt az anyakönyvi hivatalt, amelynél az anyakönyv vezettetik, és ez azután a kivonatot szószerint egyezően fogja kiadni. Nagyon kérem, a belügyi kormányzatot, tegye a kérdést újabb megfontolás tárgyává, mert a megoldás femnakadásáínals semmiféle komoly okát felfedezni neon lehet. Rátérek még rövidem az internálás kérdésére isu (Halljuk! Halljuk!) A demokráciának első feladata az önvédelem. Ennél íontosaibb és sürgősebb feladata minős. Ez az önvédelem pedig azt kívánja, hogy a demokrácia politikai vonatkozásban bizonyos preventív intézkedésekkel is élhessen. Ezt az önvédelmi lépést mindaddig meg kell tenmünlk, amíg ez szükségesnek mutatkozik. Sajnos, ma még nemi, az a helyzet, hogy azt mondhatnók, hogy demokráciánk abbén a vonatkozásban az, önvédelmet mélkülöziheti, kénytelen vagyok tehát ne-