Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-52

617 Az országgyűlés 52. ülése 1948. alsó «és a felső tagozattól kettéválasztjuk. Ártana-e ez neki akikor, ha népi demokráciáról beszélünk és visszatér, inónk a népi iskola elvére. (ORTUTAY Gyula miniszter: Nem azért csináltuk, hogy visszacsináljuk. — LUKÁCS Sálndor (kp): Tönkretenné az egészet! Nem lenne a falu iskolája!) Méltóztassék meghallgatni, ki fo>g *m , fejteni a következőkben. Ártana-e a népi demokráciának, hogy amikor a répiskolát meghagyjuk akár alsó és felső tagozatában,, de elhagyjuk a főiskolát, amelyről éppen az előbb említette Lukács képviselő" tartsam, hogy nem fi: lel meg az általános iskola követelményeinek: ós elhagyjuk az együttműködő iskolát ahol olyan sok súrlódó felület keletkezik állami és egyházi viszonylatban., akkor helyettük mindenütt körzeti iskolákat, állítanának fel. Ne felejtsük el a íiókiskoláknál azt sem, hogy ezek nemcsak pusztáin egyházi vonakm vannak meg, mert hísaen nagyon sok kis faluban vámnak állami iskolák is. amié" lyek szintén úgynevezett törpe-iskolának számítanak. A körzeti iskoláik ' hat-hét tanerőre berendezve, megfelelő szociális berendezéssel ellátva el tudták látai teljes egtJszükben azt a magasabb szükségletet, amelyei' például a polgári- iskola annakidején kielégített. (LUKÁCS Sándor (kp): Hány száz millióba kerülnének^ eizek? A nívóra való törekvéshez tartozik az ís> hogy a tanítókait szaktanítóvá képezik ki és minősítik. Az a- kétéves tanfolyam, aimelyet a kultuszmiszter úr nyári hathetes kurzusokon elkezdett, kétségtelenül szolgálni fogja ezt a c/ciít, dé ennek elérését meg lehetne gyorsítani azzal, ha lehetőség nyílnék például azon tanítókartársak számára, cikik ambicionálják azit, hogy valóban magasabb szakképzettséget nyerjenek, hogy a polgári iskolai tanáriképzőn, vngy talán más tanárképzőkön, vagy a nevelőképző főiskoláin magánúton is megszarezhes" sók a szakképzettséget, ezeket az iskolákat eh végezhtisiljk. (MÉSZÁROS Ödön (dn): Ezt le• hetővé kell tenni!) Ez a szakképesítés ©gyedül az, amely az általános iskola nívóját felemel' heti. Az ált ilános iskola nívójának felemelése demokráciánknak legfontosabb ér diriké. Semmi sérelmet nem lát k abban, ha az általános iskolát, ha neiin is akarnánk, mondjuk fizet válasz" tani, de 'azokat úgy szerveznénk meg, hogy annak gerince, egy-egy ilyen köuzeti iskola lenne,- amely alá több ilyen törpeisfkola,, egy, vagy két tanerős, osztattam állapotbain kerülne. "Ez a ízervesés feli!

Vlenül a nívó felé vezet. Az általános iskola tankönyveiről is szó eseti a vita folyamán- A miniszter úr említette fel elsősorban, hogy az állami tankönyvkiadás milyen „ sikerrel járt. A miniszter úr különösen a négy színnyomású első és második osztályos tan könyvekről beszél, de nem tudom, látta-e az általános iskola feóső t gozatának tankönyveit. (ORTUTAY Gyula miniszter: Persze, hogy láttam!) Ha látta, akkor tapasztalnia kellett, azt is, hogy ezek a tankönyvek pedagógiai szempontból — a pedagógusoknak azt lehet mon daja.ii m jdjrem egyöntetű megállapítása- szer út, — nem felelnek meg mindenben a követelmény éknek. Nem felelnek meg például különösen a földrajzi tankönyvek, amelyek o'Van nehézkesek, hogy még polgári iskolai nívón is alig ledet tanítlam őket, nem pedig a^ aita lános iskolai nívón. Sok tankönyv terjedelem. - ben annyira túlteug hogy a benn© lévő anyagéi?? február hó 24-én, kedden. -618 # nak csak kétharmad részét lehet egy tanév folyamán elvégezni. Természetes, hogy a tankönyv írásában is megvan a fejlődés iránya. Természetes, hogy ilyen rövid idő alatt töké etes tankönyvet szerkeszteni nem lehetett, de reméljük, hogy még nem tartunk a végleges tankönyveknél és ahogyan a történelmi tankönyv ellem éppen a túl. oldalról hangzott e\ kifogás, valószínű, hogy a többi tankönyv is tovább fog még fejlődni a jövőben. (ORTUTAY Gyula miniszter: Persze! Mindig jobbak lesznek!) Méltóztassék megengedni, hogy szóljak még az isikolák dologi ellátmányáról. Az iskolák a dologi ellátmány tekintetében bizony nagyon keserves állapotban van. A dologi ellátmány, ahogyan a költségvetés indokolása is mutatja és mondja, főképpen a községek és városok kötelességé volna. Amikor 1946 ban a forintot bevezették, az iskolák dologi ellátmányát úgy állapították meg, hogy alapul vették az 1938-as dologi ellátmányt és annak egyszeresét fizették ki az illető községek vagy városok forintban. Viszont ugyanezek a városok, amikor az úgy~ nevezett közszolgálati díjakai. a vízdíjat vagy a villamosáram díját beszed Lék, a régi díjaknak háromszorosát követel'ék. Természetes tehát, hogy az iskoláik dologi ellátmányukban az úgy nevezett anyagi lehetet lenülés állapotába jutottak. A kultuszminisztérium — magyon helyesen — segítségére sietett az iskoláknak, és kötelességem itt megemlíteni, hogy nemcsak az állami hanem az egyházi iskoláknak is. Legyen szabad azonban ehhez azt is hozzátennem, hogy az elosztás — és itt már tisztán csak az állami iskolákról beszélek — nem volt igazságos. Legyen szabad megemlítenem az én. volt iskolámnak, a miskolci állami polgári leányiskolának esetét, amely most mint a második számú állami leányiskola működik. Ez az iskola' tavaly augusztusban kapott a kultuszminisztériumtól összesen 2000 forintot. Akikor még én vezettem az iskolát és mivel az iskolának 14 osztály uadfelszerelése közül összesen csak esryetienegy padfelszerelés maradt meg a háború után, és mivel előbb egy osztálynak padfelszerelését sikerült csak beszerezni, úgy gondoltam, nem tehetem jobb helyre ez;t a pénz!, mintha még egy osztályra való padot megrendelek, hogy több pad legyen az iskolában. Eljártam azóta a kultuszminisztérium illelékes szervénél, kérve, minthogy a kétezer forintból nem telt a 42 padra, amely 4800 forintba került, utalják ki a hátralékos összeget is. Ahelyett azonban,, hegyemnek az iskolának utalták volna ki a hátralékos összeget, egy másik iskola kapott 6000 forintot, amelyiknek minden padia rendben van. Márpedig tudott dolog, hogy az iskolákban való tanítás biztosításához elsősorba.n az szükséges, hogy az iskolában pad legyen. Nagyon fontos, hogy az iskolák elsősorban paddal legyenek felszerelve és csak azután következnek a tanári katedrák és szekrények, nempedig úgy, mint ahog3*an az őszszel jött a kultuszminiszteriumból egy rendelkezés, hogy készítsenek kimutatást az iskolák arról, hogy hány bútordarabra, szekrényre ós tanári katedrára van szükség, holott sokkal fontosabb volna, hogy elsősorban padokkal lássák el az iskolát. (ORTUTAY. Gyula miniszter: Minden szükséglet iránt érdeklődött a minisztérium!) Tudom, hogy fel is vetették ezt a kérdést, hogy inkább padra van szükség. (OPTTJTAY Gyula miniszter: A namisz~