Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-52

601 -Az országgyűlés 52. ülése 1941 ELNÖK: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. (Zaj.) MÉSZÁROS ÖDÖN (dn): Sajnos, nem beszélhetek tovább. Sajnálom, hogy a miniszter úr azt mondja, hogy nem igaz az> amit mondok. (Felkiáltások a kommunistapárt: oldalán.Ügy is van! Üljön le!) • Tekintettel árra, hogy a kormány gesztiór -val szemben bizalmatlansággal viseltetem, nem fogadom el a költségvetést. (OLÁH Mihály (!kp): Az az ereje, hogy nem fogadják el!) Ez nincs a költségvetésben. (ILKU Pál (kp): Pedig úgy látszott, mintha el akarná fogadni!) Majd én bebizonyítom. (Zaj.) ELNÖK: Szólásra következik a címhez feliratkozott szónokok közül! FARKAS GYÖRGY jegyző: Tóth László! TÖTH LÁSZLÓ (kg): T. Országgyűlés! A kultusztárca költségvetésének általános vitája során a pártok szónokai részletesen megvitatták az egyház és a demokrácia az egy" ház és az állam viszonyát Nem kívánok ezekre a beszédekre itt most visszatérni, csupán azt óhajtanám tisztelettel" megjegyezni, hogy amint azt Supka Géza igen t. képviselőtársam és barátom a legvilágosabban kifejezte, az e kérdésben elfoglalt elvi álláspont mellett gyakorlatilag más politikai következtetéseiket is le lehet vonni. Supka igen t. kép" visíelőtársaim például határozottan kijelentette, hogy ő a laikus állam híve ugyan, de a mai adott helyzetben helyesli azt az álláspontot, amelyet a kormány egyházpolitikai kérdésekben elfoglal, így az egyházak állami támogatását ÍS; Örömmel állapítom meg pártom és. a magam nevében, hogy a koalíciós pártok vezérszónokai, élükön a legnagyobb koalíciós párt, a Magyar Kommunista Párt vezérszónokával, Kállai Gyulával, azt az álláspontot foglalták el» hogy az egyház és az állam viszonyában megegyezésre, van szükség, hogy a egyház a demokrácia építő munkáját tevőlegesen támogassa. E nyilatkozatokra, támaszkodva^ jelentette ki Ortutay miniszter úr, mint a kormány hivatalos álláspontját, hogy a kormány kívánja az egyházzal, illetve az egyházakká! való tárgyalások megindítását, hogy a függő kérdések tekintetében megegyezés jöjjön létre. Mind a kultuszminiszter úr nagyfontosságú nyilatkozatából, mind pedig a koalíciós* pártok vezérszónokainak beszédeiből határozottan kiviláglik, hogy az egyház és az állam megyegyezósét szükségesnek: tartják. Ennek határozott elismerése mellett nem lehat vitás, hogy egy ilyen nagyfontosságú kérdésben való megegyezésnek nem lehet akadálya bárminő személyi ellentét, amely az egyik vagy a másik oldalon felmerül. A személyi ellentétek — bármely okból keletkeztek is — pillanatnyilag okozhatnak nehézségeket, de a kérdés tárgyilagos kezelését nem akadályozhatják,, a megegyezésre való készséget nem homályosíthatják el. T. Országgyűlés! Ortutay kultuszminiszter úrnak a kormány nevében tett és a koalíciós pártokra egyaránt támaszkodó nyilatíkoqa.ta v valóban igen nagy jelentőségű és alkalmas arra, hogy ezt a nehéz és bonyolult, kérdést továbbsegítse ai megoldás felé. A megoldás részleteire itt nem kívánok kitérni. Meggyőződésem szerint annak, hogy *- ' ^ évi február hó 24-én, kedden. 60'3 ez az egész egyházpolitikai kérdéskoimiplexus ilyen kényes stádiumba jutott,' egyik oka az is, hogy túlságosan sok nyilatkozat hangzott el a sajtóban és a nagynyilvánosság előtt egyaránt, amelyek nem voltak alkalmasak arra, hogy a kérdést a megoldás felé vigyék, de igenis alkalmasak voltak arra, hogy a helyzetet megnehezítsék, (ügy van! XJgy van! az ellenzéki pártok soraiban.) A részletek megtárgyalása a szakértők dolgai lesz a

v kultuszminiszter úr által kifeje" zetten óhajtott tárgyalások során. Legyen szabad azonban itt néhány szempontra rámutatnom, amelyeket szükségesnek tartok kiemelni a általános vitában elhangzottak kiegészítéséül. Nem tartom feleslegesnek hangsúlyozni, hogy az egyház és a demokrácia között éppen ügy nincs semmi elvi ellentét, mint ahogy nincs és nem is lehet ilyen ellentét az egyház és a köztársaság között sem. Amennyiben egyik vagy másik téren valamiféle ellentét mégis felmerül, &z nem ezeknek az intézményeknek alaptermészetéből következik, hanem pusztán a vuszonyok Alakulásának a következtménye, tehát megfelelő módon kiküszöböl-. hető. Szeretném itt arra is felhívni a t. Országgyűlés figyelmét, hogy az egyház és az állam viszonyának kérdése nem új dolog és nem csupán most merült fel a demokratikus Magyarország felépítése során. (GRÓH József (nt): Kétezer éve!) ellenkezőleg: ez, egy évtizedek óta megoldásra váró kérdés. 1848-íg Magyarországon a katolikus vallási ' államvallás volt, amelynek ügyeiben a király, mint főkegyúr a pápával együtt intézkedett. Ezt a helyzetet az 1848:XX. te. megszün' tette és kimondotta a vallások egyenlőségét. A parlamentáris koruiányrendszie,r bevezetésévei az uralkodó cselekedeteiért való felelősség a felelős minisztériumra hárult. Ez ho" mályos helyzetet teremtett a katolikus egyház és az állam viszonyának területén, mert a felelős miniszter, jelen esetben a vallás- é§* közoktatásügyi miniszter részére olyan beavatkozási jogot biztosított a katolikus egyház ügyeibe, amely nem a minden vallást egyformán megillető vallásszabadságból, bfer^Jm a királynak a pápától nyert privilégiumából, a főkegyúri jogból keletkezett. Ezt a nehézséget már 1858-ban úgy akarták áthidalni, hogy a kegyúri jog egy része megalakítandó katolikus autonómiai szervezetre ruháztassak (BARA.NKOVTCS • István (cin): Külön bizottságra!), a kor szellemének megfelelően úgy, amint önkormányzatot élveznek egyházi ügyeikben a prostestáns és a görögkeleti f egyházak is. A katolikus autonómia megalkotására azonban — nem utolsó sorbam a kérdések bonyolult volta miatt —- 1848-ban nem került sor. Az abszolutizmus idején, 1855-ben Ausztria konkordátumot kötött a pápával, ezt a konkordátumot azonban Magyarország, minthogy alkotmányos közreműködése nélkül jött lére, eil nem ismerte, és a kiegyezést követő évben. 1868" ba<n Ausztria—Magyarország az 1855. évi konkordátumot fel is mondotta. Változatlanul gyakoroltatott tehát Magyarországon a dualizmus félszázada alatt a főkegyúri "jog a felelős magyar miniszter, a vallás- és küzoMa'tiásügyi miniszter által. Ez az-'állapot éppen nem volt nyugalmi álla-