Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-52

597 Az országgyűlés 52. ülése 1948. évi február hó 24-én, kedden. 598 aa érdekeltek lelkében állandóan élnek, sőt égetnek. Ilyen az is, amit itt Arany János gyönyörű verséből idézett: »Akit az isteneik gyűlölnek, tanítóvá tesznek!« A magyar nevelők számára nagy öröm az, hogy a kultuszminiszteri székben pedagógus ül. aki tegnap este valóságos apoteózisát mondta el a pedagógusok működésének és érdemeinek. De egyúttal mindjárt egy tiltó falat is emelt egyik szavával, nehogy valami izgatás, lázítás történjék a tanítóság felé az anyagi kérdések miattSenki se vegye rossznéven tőlem, ha feltárom azolkiat a lehetetlen anyagi viszonyokat. amelyek között ma a pedagógusok élnek- Ez nem lázítás vagy izgatás akar lenni. Nem hiszem, hogy egyetlen képviselő is lenne ebben az országgyűlésben, aki ne a legnagyobb hálával és a legnagyobb tiszteiette] gondolna vissza első tanítójára és attól kezdve többi tanárára is, (RUDAS László (kp): Ein borzalommal gondolok vissza!) akik módot nyújtottak számára a művelődés megszerzésére, a kultúra fokozatos elsajátítására. De talán felesleges is mom dánom, hogy a legnagyobb tudósokat, a, legnagyob embereket, államférfiakat ugyanilyen érzések töltik el. A miniszter úr valósággá] megrajzolta itt a tanító és a tanár működésének képét. Legyen .szabad a magam részéről is hozzáfűznöm kéthárom mondatot ennek a működésnek a jellemzésében. Ami a tanító pályájának kezdetét illeti, erre Gárdonyi Géza adott gyönyörű programmot a kezdő tanítónak, mondván: »Amiikor belépsz az iskolába, legyen arcodon Krisztus nyájasság a és öleld magadhoz őt, a szegényt. ® szenved őt-« A tanítói pálya végső pontját pedig: az a kis vers jelenti, amelyeit Benedek Elek. ez a nagy magyar tanító írt és amely a nagybaconi sírkertben, Erdélyben az ő sírkövére van felvésve: »Jézus tanítványa voltam. Gyermekekhez lehajoltam. A szívemhez felemeltem. Szeretetre így neveltem!« A közbülső sors pedig tragikus, mert megdöbbentő, hogy egy ilyen egész világváltozás kapcsán is valahogyan úgy vagyunk, mint az elmúlt nyolcvan év alatt, 1867-től kezdve: mindig megkaptuk a miniszterektől és a kormányoktól azt. hogy elismerik a magyar nevelők "érdemeit... (ORTUTAY Gyula miniszter: 1947 óta nemcsak elismerést, tényleges cselekedetet is kaptak!) 1867-et mondtam. (ORTUTAY Gyula miniszter: »1867 óta«, azt mondta a kén viselő űr! 1947-ben történt konkrétum is!) 1867 óta eddig: — az elmúlt rezsimet értettem és erről majd külön buszélek — csak vállveregetést kapott a tanítóság. Meg kell mondanunk: ha kimegyünk a mindennapi életbe, ha találkozunk tanítókkal, tanárokkal, amikor tudjuk, hogy egyik-másifknak öt-hat gyermeke van, akiket taníttatni is kel lene, _ akikor fáj a szivünk értüki, mert hiszen a 18 forintos családi pótlékkal nem igen tudnak boldogulni. Valahogyan biztatjuk őket és reméljük is, hogy ia sorsuk jobbra fog változni, de.lényeges, alapvető intézkedés sorsuk jobbra fordítására mindeddig nem történt. (Ügy van! a néppárton.) Szabó Dezső — erre egyszer már hivatkoztak itt a Házban — annakidején nyíltan kimondotta a

z elimuOt, elkorhadt rendszeirben. hogy üres hassal a Szózatoty-néan lehet éhekelini. A miniszter úr is hivatkozott arra, hogy éppen az anyagi dotációnak van egy politikai oldalai is. hogyan kívánhatjuk attól a tanítóságtól, attól a tanárságtól, amely a demokrácia alapját van hivatva megvetni, hogy nélkülözéseik, nyomor közülit a demokráciának hűséges hareosa legyien. • Nyilvánvaló, hogy demokráciát hirdetni akkor, amikor neni< is gazdag anyagi javakát, hamemi csupán becsületes megélhetést kívánunk, ennek teljesítése nélkül nem tehetBizonyos, hogy amikor a Szovjet annakidején rendezni kezdte az állapotokat, atz ömr szes szakmunkások között és azok fefett a tanítónak adtai a legjobb fizetést; ezt a szakértők nagyon jól tudják. És bizonyos az is, hogy ott a taníí'ó megka<pta a nehéz testimunkásokat megillető jegyeiket is. Vészy képviselőtársam rangsort állított fel a tárcák sorrendje tekintetében, megállapította, hogy fontosság szerint ellsiő a közoktatásügyi tárca, azután a földmívelósügyi tárca, ós így tovább. Bizonyos és nem vitatható az, hogy olyan lesz a magyar jövője, amilyen lesz ,a jövő. magyarja* A demokrácia sorsa a magyar nevelő kezébe van leltévé. Méltóztassanak elhinni: ahogyan a nehéz munkátsok között talán bányász áll az élen, — őt dotáljuk legjobban, mert ^ a legnehezebb testi munkát végzi, hogy a fötdből a kincseket előhozza — úgy az értelmiségi munkások élén a tanítóság áll. (Ugy vonj a névvárton!) A tanító hozza elő azokat a, szellemi kincseket, amelyek a nemzet felemelkedését, a demokrácia bizítosíitását szolgálják. Méltó do&og, hogy a kiosztoitt szellemi kenyér helyett megkapja az őt megillető valóságos kenyeret a maga és családja számáraA kommunistapártrPk, amikor az új rendszer félépítése megindult, volt egy kitűnő e> gondolása: az, hogy ebben az országban egységes fizetési rendszert kell teremteni, tehát a tizenöt vagy húsz fizetési osztályba mndenkit be kell sorolni, azután az egyes kategóriákban, hogy csak egy hirtelen példát mondjak: például a mozdonyvezetőknél a besorozás szerinti fizetéshez hzonyos pótlékot, mondjuk a kilométerpénzt természetszerűleg meg kell adni. (1100.) Mi ligen sajnáljuk, hogy ezt a gondolatot elejtették és a multt rendszerből vették elő ezeknek a külön státusoknak a kérdésétEz egy bizonyos mértékig ködösítést is jelent, mert hiszen miiért ne leheltme megv^rieni^azt, hogy a bírákat kezdőéin pl. az V. fizetési osztály szerint kell fizetni, amiii megilleti őket értékes munkájuk utáni Kétségtelen az is, hogy a gyárban is különböző fizetés jár a segédmunkásnak, a betanított munkásnak, a szakmunkásnak, a csoportvezetőnek. Maga Kossá István magyarázta, — magam liis élvezertel hallgattam — amikor egy kevésbbé felvilágosult gondoskodása munkás azt mondotta neki, hogy a mérnöknek is annyi fizetése legyen, mmt a munkásnak: ezek szellemi kincsek, amelyek a termelést ellő mozdítják, ezek olyan nagy értékek, hogy igenis mag kell becsülni a szellemi munkásokait, magasan meg kell fizetnünk azt, hogy igazi, kézzelfogható nroduktív termelés rándulhasson meg és. fejlődhessék. Most térek rá arra, amihez a miniszter úr közbeszólt, hogy történtek lépések- Kétségtelen, hogy történtek, sőt jelentős lépések ttiörténtek, ezt készséggel elismerem. Kétszer történt kísérlet a tanítóság, a pe38*