Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

555 Az országgyűlés 51. ülése 1948, tott földbirtokaiért eddig semmiféle kárpótlást nem kapott. A kormányzat részéről eddig kiutalt összegek a tisztviselők fizetésére sem vol' tak elefí»3ndők. A könyvtárt máig sem sikerült újra rendezni s így nemcsak a közönség számára nem nyílhatott meg, hanem a kutatók is nehezen férnek a részben még becsomagolt könyvekhez. A tudományos élet pang, mert ha meg- is indult a munka a hiányosan felszerelt laboratóriumokban ós intézetekben, eredménye nem láthat nyomdafestéket, csak a felolvasások — terem híján maroknyi — hallgatósága elé juthat. így sem belföldön nincs elég visszhangja, sem a külföldi tudományos életbe nem kapcsolódhatik bele.« Majd ismétli a jelentés (olvassa): »Az Akadémia elvesztette minden vagyonát, jövedelmét; ezzel megállt tudományos, életének vérkeringése, lüktetése. Munkássága nem szünetel ugyan, de tudósaink nagyrészt íróasztaluk fiókjának dolgoznak. Folyóirataink, könyvkiadásunk folytatása anyagiak híján nem képes újból megindulni. 1945-ben tartalékösszegeinkből még öt művet tudtunk közrebocsátani, azóta a nagyobb munkák megjelenése megakadt. Az Egyetemi Nyomdában 1944 óta két nagy természettudományi mű hever félig kész állapotban, egy másik nyomdában hat kötet, de befejezésükhöz hiányzik anyagi erőnk. Könyvtárunk elveszti korszerű színvonalát, újabb' művekkel való kiegészítése elmaradt. Ötszáznál több külföldi tudományos ' intézettel állunk könyvcsereviszonyban; a kapcsolat a legtöbbel felújult, számos intézmény rendszeresen küldi kiadványait, de mi nem tudjuk viszonozni, így félő. hogy a csere lassan abbamarad. Sűrűn érkeznek meghívások külföldi kongresszusokra, de az útiköltség hiánya meghiúsítja a kiutazást, pedig tárgysorukban szívesen kínálnak helyet tagjainknak előadás tartására: fontos is volna:, hogy legalább ott szóhoz jutnának, ha már itthon nem tehetik nyilvánosakká munkásságuk eredményeit. Valóban ez a helyzet: tudósaink munkája nem jut el a nyilvánosság elé sem itthon, sem a külföldön; ha ez így tart, szinte kimaradunk a kultúrnemzetek sorából.« (ORTUTAY Gyula miniszter: Szerencsére nincs így!) Nem tudom; miután ez az Akadémia hivatalos jelenítése és miután a miniszter úr. akivel szerencsés vaigyok egyazon Akadémia tagjának lenni, bizonyára legalább úgy tudja az adatokat, mint én, (ORTIITAY QyaA&toiniszs ter: Valamivel jobban!) így .mégis kénytelen vagyok hivatalos adatokra támaszkodni, (KUNSZERI Gyula (nrd): Kodály is eléggé elfogadható szaktekintély!) amelyekhez a saját egyéni tapasztalataim s az akadémikus társaim keserves tapasztaltató járulnak hozzá. Én nemrégiben mutattam rá egy európai hírű egyetemi tanár biokémikusnak, élelmiszerkémikusnak az esetére, aki — véletlenül játszódott le a szomszédomban — egy kis_budai kocsmába ebédre jött be és egy üres káposztát rendelt, (HEGYALJAI KISS Géza (md): Olvastuk!) A pincér, aki őt ismerte a régebbi időkből, csodálkozva nézett rá és erre — természetesen nem vagyok ' feljogosítva rá, hogy a nevét közreadjam — kénytelen volt szégyenkezve elismerni: nem jut neki többre, mint egy egyszerű üres- káposztaebédre. Igen t Országgyűlés! Lehetséges- hogy nagyon lehangoló ez az akkord, amellyel zárni szeretném szavaimat, Az Akadémiában megél'? február hó 23-án, hétfőn. , 556 van — igenis, tudom: megvan — a szándék, a törekvés, hogy együtt haladjon a demokráciával. Tudom, a t. túlsó oldalnak vannak bizonyos kifoigásai a személyi összetételére nézve. (Közbeszólások a kommunisfiapárton: Vannak!) Itt -sajnos, egyszerűen a. lehetetlenülés állott elő. Szent-Györgyi igen t. akadémiai alelnök úr vállailita annakidején, hogy az Akadémiát ellátja az "ipari vállalatok, a sajtó, a közgazdasági vállalatok segítségével minden szükséges anyagi eszközzel, de ezzel szemben követelt egy akadémiai reformot; amely fent —- ez demokratikus követelés — eltörölte a tiszteleti tagságok újabb kreálását, lent pedig numerus clausust teremtett meg. Én igazán vele volnék abban, hogy éppen a túloldalnak igen kiváló tudósai bekerüljenek az Akadémiába. Például a maga szakmájában Molnár Erik a magyar őskornak olyan 'kutatója, amilyent keveset produkált még a magyar tudomány. Gondolok "azután Lukács Györgyre. Vájjon van-e valaki; aki ne boldogan venné fel őket a tagok közé? Azzal azonban, hogy Szent-Györgyi ezeket az intézményes változásokat megkövetelte, egyszerűen lehetetlenné vált ez, ha csak nem akarunk a gerontofagia-ra, aiz idősebb emberek felfalására berendezkedni. Most egyszerűen képtelenség ezen a helyzeten változtatni. Remélem és hiszem, tal £111 cl kultuszminiszter úr is tud nekünk ezen a téren segíteni, hogy egy kissé fellazítsuk itt is a túlmerev kereteket. Bár személyesen a legnagyobb bizalommal viseltetem a kultuszminiszter úr iránt, hiszen húsz évvel ezelőtt, — ha még visszaemlékezik — körülbelül magam voltam, aki az egész magyar irodalomban és a napi sajtóban képviseltem azt a kitűnő kezdeményezésű és kitűnő hatású munkát, amelyet ők szegedi fiatalok végeztek ott a settlement; körül, mondom, ismerem az ő tudományos szándékait, mégis, miután a büdzsében ezeket az ellentéteket látom, sajnos ezt a magam és pártoim nevében nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéken.) ELNÖK: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? * FARKAS GYÖRGY jegyző: Vészy Mátyás! (KISS Ferenc (félegyházi) (md): 'Jégtörő Mátyás! — Derültség.) VÉSZY MÁTYÁS (pk): T. Országgyűlés! Nagyon nehéz eleget tenni a parlamenti szo" kasnak, hogy Supka Géza igen t. képviselőtársam komoly és mélyenszántó felszólalásával foglalkozzam, (Felkiáltások a kommunistapárton: Hangosabbaii!) de valahogy az az érzésem: helyesebb, ha én azt az utat követem a költségvetésnél, amelyet a földmívelésügyi tárca során követtek a felszólalók. A magyar kultúra- nekünk szellemi dolgozóknak körülbelül az, ami ia magyar gazdiaközönségnek a földművelésügy. S ahogy ők a maguk nemesítését tartják döntő és nagyjel emtőségű kérdésnek, ugyanúgy nekünk is aiz aprólékos kérdésekkel kell — és akarok én is —< foglalkozni. Az egyház és tudomány nagy problémájához nem mernék itt hozzászólni. Vannak kérdések, amelyekhez nagyon finoman és nagy elővigyázattal kell nyúlni. (Úgy van! a néppárt oldalán.) Az egyház és a tudomány egy nemzet életében ugyanolyan, mint a külpolitika- csak más vonatkozásban. Az adatok sem állnak úgy rendelkezésemre, hogy ezzel foglalkoznom lehetne.