Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-51
549 Az országgyűlés 51. ülése 1948. évi február hó 23-án, hétfőn. 550 ismereteket -adtunk, másrészt a közösségi nevelés, illetőleg" nevelödés alapjait igyekeztünk elsajátítani. A diákszövetség kettős feladatot vállalt magára. Az első az, hogy egységbe fogja a diákság erejét, a másik pedig, hogy demokratizálja a tanulóifjúságunkat. Mind a ket" tőre nagy szükség van. Diákifjúságunk egy eresze — kétségkívül az értelimesebb kisebb rész, aligf 4—5%,— 10—15 ifjúsági szervezetben forgácsolja szót erőit, míg a többség többé-kevésbbé eleget téve iskolabeli kötelezettségének, értelmetlenül áill demokratikus alkotásaink közepette, s inkább passzív szemlélője, mint aktív . részese napjaink eseményeinek. Örömmel vesszük tudomásul, hogy demokratikus kultuszkormányzatuiik minden lehető támogatást igyekszik megadni a - diákszövet" ségnek és az ifjúságnak. Meg kell azonban mondanunk, hogy ez a támogatás nem elegendő. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a kultuszminiszter úr részéről a nyomát sem tapasztaltuk olyan magatartásnak, mint ami-_ lyen magatartást tanúsított 1897-i elődje, aki az akkor megalakult diákszövetséget azzal a nevetséges érveléssel oszlatta fel, hogy nincs rá semmi szükség és megalakítására a diákság nem hivatott.. Ifjúságunk dolgozik, épít. Munkájával vívja ki a demokratikus társadalomban azt a helyeit, amelyet elfoglal ós éppen ezért örömmel vettem volna tudomásul, ha a centenárium éve folyamán intézkedés történik a magyar ifjúság történetének megírására. Igen sürgős, nagyjelentőségű feladat felsőoktatásunk reformja. Sajnos, az idő rövidsége miatt nem foglalkozhatom azzal, amit itt felvetettek. (Halljuk! az ellenzéken.) Mindenekelőtt rendezni kell az egyetemek ó? a szakmai főiskolák egymáshoz való viszonyát. Minden életpálya számára jó főiskolát kell teremte" nünk, viszont az egyetemeken biztosítanunk kell a legmagasabb színvonalú tudományos munkát. E téren örvendetes előrehaladást értünk el a nevelőképző főiskolák felállításával, azonban a közép- és főiskolai oktatás bármilyen reformja seim vezeit eredményre, lia nem nyújtunk módot, lehetőséget arra, hogy a parasztság és a munkásság gyermekei minél nagyobb számban kerüljenek be ezekbe az iskolákba. Ennek pedig egyetlen útja a jó és isok népi kollégium létesítése. A kollégiumok szervezése területén minden különösebb állami támogatás nélkül megszületett a Győrffy-kollégium hcroizmusának eredményeképpen egy olyan mozgalom, amely demokráciánk legnagyobb teljesítményei közé tartozik, és ez a népi kollégiumi _ mozgalom. Ma már több mint 130 közép- és főiskolás népi kollégium van az országban, amelyekbe több mint tízezer olyan paraszt-, munkás- és szegényebb értelmiségi származású fiatal tartozik, aki egyébként nem juthatott volna be a középvagy főiskolákba. A költségvetés mintegy 16 millió forintot irányoz elő diákjóilétli célokra. Ha azt az^ összegeit teljes egészében a népi kollégiumok támogatására fordítanék, még az is kevés lenne ahhoz, hogy a kollégiumi munkát zavartalanul végezhessék. Ha. ma,már a költségvetésbe beállított összegen változtatni nem is - lehet, szeretném felhívni a miniszter úr figyelme 1 ', hogy a jövőben az összeg szétosztására fokozottabb gondot fordítson. Igenis különbséget kel tenni kollégium és kollégium között atekintetben, hogy melyik neveli elsősorban az általunk annyira óhiajtott demokratikus népi értelmiséget. Tarthatatlan továbbra az a helyzet, hogy a szétosztásnál csupán a kollégistáik számát veszik alapul és így előfordul, hogy egy jobb anyagi viszonyok közt levő tanulókból álló kollégium, ahol tagok 100-J50 forint tartásdíjat fizetnek, oly mérvű támogatást kap, mint egy népi kollégium. T. Országgyűlés! A rendelkezésre álló kevés idő nemcsak művelődéspolitikánk részletes taglalását nem engedi meg. de még azt sem, hogy a következőkben — miként eddig tettem — érzékeltessem a problémákat. Foglalkoznom kellett volna még az iskolaegészsógüggyeil, a testnevelés központosításának kérdésével, az egyház és a demokrácia viszonyával, s itt mindenekelőtt Mindszenty hercegprímás legutóbbi beszédével. Ezzel kapcsolatban felhozom Cicerónak egyik beszédé", amelyeit a szenátusban mondott és amelyet így kezdetit: »Quo usque tandem abu" . tere Catilina patientia nostrafs amit magyarul csak így tudnék visszaadni: Oh, meddig Mindszenty!! Ezt teszem abban a meggyőződésben, hogy ezzel egyházamnak s hazámnak, teszek jó szolgálatot. (Ugy van! Ugy van! — Taps a kormánypártokon.) Foglalkoznom kellett volna még azokkal a najgy horderejű kulturális egyezményekkel, amelyeket az utóbbi időben 'ágabb hazánk, a Dunamedence demokratikus népeivel költöttünk; foglalkoznom kellett volna, pedagógusaink helyzetével és nem utolsósorban >a parasztságunk számára döntő jelentőségű szabadművelődés támogatásával. Ettől azonban el kell tekintenem és befejezem azzal, hogy a kultusztárca költségvetését mind pártom, mind >a; magam nevében elfogadom, mert a költségvetés lehetőségeit nyújt arra, hogy demokratikus művelődéspolitikánk legjellegzetesebb célkitűzéseit elérjük, vagy legalábbis megközelítsük. (É'ténk taps a kormánypártokon. A szónokot üdvözlik.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül! ,. FARKAS GYÖRGY jegyző: Supka Géza! . SUPKA GÉZA (pd): Igen t. Országgyűlés! A kultubzbüdzsé vitája 1867 óta mindig többékevésbbé világszemléleti állásfoglalást is jelent. Éppen a most lezajlott vitának volt e részben néhány igen jellegzetes megnyilvánulása, az egyik Reök Iván igen t. képviselő•tár.ramnalk, a másik pedig Kende Zsigmondnak, testvérpártunk vezérszónokának megnyilatkozása, amely csakugyan rámutatott arra, minő mélyebb szellemi, lelki gyökerek vannak egy-egy csillagaszatian száraz büdzsé mögött. Engedjéík meg. tehát, hogy bizonyos fokig én is világszemléleti, elvi alapon szóljak hozzá a kérdéshez. Előrebocsátom, hogy én igenis a laikus állam mellett vagyok, és pedig 1946. 1. te. alapján- amely az embe'ri # jogokat és ezek között, mint egyik elsőt a teljes vallásszabadságot mondja ki. Ez annyit jelent, hogy visszatérünk azokhoz a nemes hagyományokhoz, amelyeket a magyar állampolitika, sajnos, nem valósított meg, Eötvös József nemes hagyományaihoz, aki a katolicizmus egyik legszebb alakja volt és aki a francia katolicizmus egyik leghatalmasabb figurájával. Montalembert-rel együtt vallotta azt az elvet, hogy: ecclesia libera nello stato liberó: szabad egyház a szabad államban. Ennek a természetes következménye tehát az volna, hogy az állam ne foglalkozzék felekezeti oktatási kérdésekkel. Meg kell azonban 35* ,
