Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

S4Í Áz országgyűlés 51. ülése 1948. iskolákat. (EOZMA József (kp); Vallásosán kell élni, nem csak beszélni! — MIHELICS Béla Vid (dia): Ezt meg lehet oldani úgy is, hogy aki felekezetit akar, az fizesse oda az adóját!) A felekezeti iskolák építésének költsége is felhozható jogcímnek, A régmúltban valóban úgy volt a dolog, hogy ai felekezeti iskolákat a felekezeteik túlnyomórészlben a maguk költségén létesítették. Ez ,a helyzet azonban az utóbbi évtizedekben gyökeresen megváltozott és erre nyomatékosan fel akarom hívni az országgyűlés figyelmét. Nem akarom képviselőtársaim figyelmét részletes adatok felsorolásával fárasztani. De ha a'z.álktm által a felekezeti iskolák n

támogatására fordított összegeket az 1906. évtől, vagyis Apponyi Albert íkultuszminiszterségéneik kezdetétől fogva vizsgálat tárgyává tesszük. — mint ahogyan én meg is tettem ezt — akkor látjuk, hogy ez az év fordulópontot jelentett a magyar állam iskolapolitikájában. Ettől kezdve ugyanis az ilyen célra fordított kiadások meredeken elmélkednek. A kultusztárca összes (kiadásainak egyre nagyobb százalékát teszi ki a felekezetek támogatására szánt kiadás. "* 1906-ban ezek a költségek 16 százalékot tettek ki, majd 1914-ig fokozatosan 32 százalékra, emelkedtek fel- Itt jegyzem meg, hogy a mostani költségvetésiben ezek az összegek ugyancsak 32 százalékot tesznek ki. (SEREGÉLYI József (kp): Mégis sírnak!) A Horthy-reizsim alatt azután még tovább emelkedtek a kultuszkiadások, egészen a 34—35 százalékig. Nem csekély összegekről van itt szó. hanem százmillió aranykoronáikról, majd később sok százmillió pengőről. Ezekben a százmillió koronákban és pengőkben bemmé foglaltatik a felekezeti iskoláknak úgyszólván minden építkezési és iskolaalapítási költsége a legutóbbi négy évtized alatt. Ha ehhez még hozzáveszszük, hogy a (katolikus egyház minden vagyonának túlnyomó része állami eredetű és az állam részéről már eredetileg is oktatási céladoniányok voltak, akkor ez a jogcím, is elesikT. Országgyűlés! Most visszatérek arra az állításomra, hogy a magyar népi demokrácia közoktatásügye a felekezeti iskolák problémáinak' elintézetleinsége miatt zsákutcába jutott. A kérdésnek azt az oldalát, hogy politikai síkon népi demokráciánk éles ellentétbe került egyes egyházi vezetők felfogásával, illetve azok kerültek szembe a népi demokráciával, most egészen figyelmen kívül akarom hagyni, nem mintha ""néni volna fontos kérdés, hanem, mert — bár az iskolák körüli helyzetet nagyon komplikálja — nem tartozik szorosain ide. Az iskolák államosítását a demokratikus állam oktatási céljai és elvei alapján, vala; mint gyakorlati iskolátechnikai ég pénzügyi okokból kifolyólag még akkor is yégie kellene hajtani, ha sem a felekezetek általában, sem — egy részük nem állana ellenségesen szemben a népi demokráciávalA népoktatásnak a demokrácia elgondolása szerint az - eddiginél sokkal intenzívebbnek és magasabbrendűneík kell lennie!. Űj iskolák tömegét kell építeni, a régi iskolák legnagyobb részét át kell építeni, bővíteni kell, a tanerők számát lényegesen emelni kell, a pedagógusok fizetését az egész vonalom de elsősorban! az általános iskolák tanítóiét." egyszer végre a demokrácia szellemében rendezni kell. Nem toldozni-foldozni, a nyomorúságos fizetést némi százalékkal megjavítani, 'hanem olyan módon » évi Jebruár hó 23-án, hétfőn. 54á rendezni, hogy a pedagógusok díjazásában is kifejezésre jusson az a kiváltságos szerep, amelyet demokratikus államban játszanak és az a különleges megbecsülés, amelyet demokratikus, államnak a jövő nemzedék nevelői iránt éreznie kell. Mindez pénzbe, sok pénzbe; fog kerülni. Mi mindnyájan bízunk abban, hogy már az elkövetkező években lényegesen többet leszünk képesek áldozni oktatási célokra- Ha pedig a jóvátételi terhek megszűnnek és egy újabb hároméves terv az ország életstandardját lényegesen a háború előtti színvonalra emeli, amiben szintén'tűrhetetlenül, bízunk, akkor a magyar népi állam olyan összegekkel fogja dotálni a magyar közoktatásügyi költségvetést, amilyenekről ma csak álmodozni merünk. Azt akarjuk, hogy az általános iskolát minden gyermek elvégezze és hogy annak színvonala az általános műveltség nyújtása tekintetében elérjö a régi középiskolák színvonalát. Ismétlem, mindehhez sok-sok pénz, új, egységes, a mostani tapasztalatok alapján kialakuló tanterv szükséges.. Mindezeket a célokat csak úgy lehet megvalósítani, ha az iskoláztatás kérdésének egyedüli szuverén ura a demokratikus állam. Hiszen _ a felekezeti iskolák már most sem bírják az iramot. Az állam tehát most vállaljon minden további költséget a felekezeti iskolák fejlesztésére az idők végtelenségéig'?. Vagy hagyja őket elsorvadni? Ezt a kérdést gyökeresen rendezni kell. Tudom, hogy egyik évről a másikra ilyesmit nem lehet elintézni, de tűzzünk ki egy rövid, néhányéves prograramot. amely alatt az iskolák teljes államosítása — természetesen az egész tanszemélyzet átvételével — végrehajtható lesz. (KÉRI Nándor (nt): Kérdezzék meg a választókat! — Ellentmondások a kommunistapárton.) A kérdést a felekezetekkel le kell tárgyalni, de az államnak e tárgyalások során a, rendelkezésére álló anyagi eszközöket és erőket is érvényesítenie kell. Nem vagyok egy nézeten Révai József képviselőtársammal, aki nemrég a demokratikus iskolapolitikáról tartott előadásában felpanaszolván azt a helyzetet, hogy az iskolák 60 százalékában ezidőszerint az állam oktatási intenciói nem érvényesülnek, hozzátette, hogy sajnos e téren tehetetlenek vagyuk. Hát nem vagyunk tehetetlenek, talán csak tehetségtelenek vagyunk, (Derültség.) ha eddig nem jöttünk rá arra, hogy a mai helyzet nem. egy természetes fejlődés eredménye, melyeu most már nemi lehet változtatni, hanem az Apponyi által inaugurált és a Horthy-rendszer alatt folytatott, az állam pénzén, az állam terhére történt céltudatos klerikalizálási munka eredménye. , v Miért kell a maigyar népi demokráciának reakciósabb iskolapolitikát folytatnia, _ mint amilyent a múlt század végének liberális osztályállama folytatott! Ha csak ide térnénk vissza a liberális osztály állam gyakorlatához, már nagy lépést tennénk. Ahhoz csak. van joga a magyar államnak, hogy egy évtizedes nem. fair gesztiét megszüntessen és annak hátrányaitól magát megszabadítsa. De ne ide térjünk vissza, hanem a 48-as hagyományokhoz. ELNÖK: A képviselő úr-beszédideje lejárt. KENDE ZSIGMOND (r): Beszédidőm sajnos* lejárófélben lévén, (Derültség és felkiáltások: Le is járt!) nem mutathatom be részié-