Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

^19 Az országgyűlés 51. ülése 1948. ról, hogy hány. ember pusztul el idő előtt, | hány ember) rokkan meg és válik munkaképte- ' lenné, kizárólag csak a tudatlansága, indolenciája miatt. A jogászok azt szokták mondani, hogy a törvény nemismerése néni jelent enyhítő -körülményt, vagy védelmet. Nem tudom, hogy ez mennyiben helyes vagy mennyiben nem, de a természet törvényei átfogóbb aik, áthághatatlan ok, azokkal nem lehet szemjbieheSyezkedni. Minden orvosnak nagyon magfájdul a szíve, amikor olyan beteg kerül eléje, akiről tudja, hogy ,nem kellett volna betegnek lenni©, nem kellett volna súlyos helyzetbe kerülnie s a betegnek egyetlen védelme van, iaiz, hogy nem tudta. Hány kis baleset válik súlyossá, hány kis megbetegedés válik katasztrófává, éppen az egészségügyi felvilágosítás hiánya miatt. I A tanítóképzés és egyáltalán a pedagógusképzés kérdésével kapcsolatban aláírom azt, amit az előadó igen t. képviselőtársaim mondott, hogy az anyagi bázist biztosítani kell. Meggyőződésem szerint képmutatás lenne kötelesség-teljesítésit kívánni azoktól. alkdknek még ia& emberi élet alapfeltételei sem adatnak meg. A magyar pedagóguskart tehát olyan anyagi, egzisztenciálisan megalapozott hely zetbe kell hozni, hogy gond és aggodalom nélkül végezhesse feladatát. (Ugy von!) Emellett az anyagi szempont mellett azonban szeretném hangsúlyozni, hogy pedagógusainkat szellemileg is fel kell szabadítani. A szellemi felszabadítás érdekében döntő fontosságúnak tartom, hogy kiszabadítsuk pedagógusainlkat a német szellem bűvköréből. (Általános taps.) Mindenkinek tisztában kell lennie ebben az országban azzal, hogy közoktatásügyünk rengeteg múltbeli hibája és bűne, tévedése abból fakadt, hogy majmoltak a német szellemet, a német pedagógiát. Hogy pedig ez mennyire rossz volt, mutatják azok a következmények, amelyeket ma Németország szenved. A német nevelésnek ugyanis az volt az alapelve, hogy meg kell tömni a fiatilság fejét számoz elméleti adatokkal. És fiatalember, aki a memoriterek, számok, adatok, neveik halmazát bevágta, bemagolta, elfelejtett gondolkozni és elfelejtett ember lenni. A jó diák lassankint átváltozott kétlábon járó könyvtárrá és fejében hordozott olyan adatokat, olyan lexikonszerű ismereteket, amelyeknek megtanulására kár volt időt és energiát pocsékolni,' mert akármelyik kézikön3

T

vet fellapozva megtalálhatta azokat. Ennek a német nevelési rendszernek másik, méglennél is nagyobb bűne az volt, hogy a jellemképzésre, az egyéniség kialakítására semmi gondot nem fordítottak. Szolgalelkeket, vakon engedelmeskedő emberpéldányokat tenyésztettek ki. akik csak a »Befehl«-re, a parancsra gondoltak, amelyet teljesíteni kellett vakon, kritikátlanul, gondolkozás nélkül és nem alakulhatott ki ia,z egyéniségnek ?z a harmonikus teljessége, ami nélkül nem lehet az embert embernek nevezni. A gimnáziumokkal és a dolgozók iskolájával kapcsolatban azt a n gy politikai jelentőségű elvet szeretnéjm itt kidomborítani, hogy wlDst a múlt kontraszelekciójával szemben igazi szelekciót kell elvégezni; a múltban ugyanis kontraszelekció volt, nem az került szellemi pályára. a.kinek ambieiójai, tehetsége ' és képzettsége volt* hanem akit a születése arra predesztinált. így következett be, hogy a középosztály, abelyett, Hogy nyitott kapu lett ;.•."'.*' -# évi február hó 23-án, héifőn. 520 volna a dolgozók, a munkások, parasztok tehetséges, ambiciózus fiai előtt, kasztrendszerré kezdett átalakulni. A középosztálynak

1 HÍZ áramlás helyének kellett volna lennie, a közép osztálynak kellett volna magába szívnia azokat iai paraszt- és munkásif jakat, akiknek ambíciójuk volt a tanuláshoz, akik értelmiségi pályára iparkodtak volna kerülni. A középosztálynak ki kellett volna szórnia 'magából azokat a kisebbtehetségű kevósbbé ambiciózus fiatalokat, akik az élet egyéb helyein jobban meg állhatták volna helyüket. A hivatalnok szülő azt a fiát, aki nem szeretett tanulni, csak fenyegette azzal, hogy: suszterinas leszel, de veréssel, fejtágító kurzusokkal, korrepetitorokkal, ha_ kellett, svindlivel rákény szeri tette, hogy hivatalnok legyen. Az ilyen hivatalnok volt az a megsavanyodott, megáporodott, elkeseredett hivatalnofktipns, amely nem értette, nem szerette, hanem utálta azt, amit csinált, holott kézügyessége, praktikus érzéke révén kitűnő iparos, kitűnő mesterember lett volna. (Ugy van! Ugy van!) A középosztály sok hibáját ós tévedését elmondották már, de még nem hallottam, hogy kidomborították volna azt, hogy a középosztálynak az áramlás helyének kellett volna lennie, utat, kaput nyitni a feljövőknek és nem kellett volna megakadályoznia álszeméremmel, farizeusi szempontokkal azt, hogy valaki, ha nem akar értelmiségi pályán működni, visszatérhessen az iparhoz, a gyárhoz, mert ebben nem szégyen van, hanem a természeti hajlamok kiteljesítése és megvalósítása. Ha a középosztályt olyannak vesszük, mint amely utat, módot ad a felfelé való törekvésnek ós ugyanakkor megengedi a visszatérés lehetőségét, akkor a társadalom biológiáját ismerjük meg, mert a családok életében éppen úgy, mint az egyén életében, megvan az emelkedés és a süllyedés folyamata. Ezek ellen mesterséges eszközökkel küzdeni hiba, mint ahogyan például a földreformot mesterséges eszközökkel akadályozták és hitbizományokkal lehetetlenné tették a föld természetes fejlődését, a természetes folyamatok kiteljesedését. Ami az egyetemek és főiskolák kérdését illeti, tudom, hogy az egyetemi oktatás reformja küszöbön áll. Ezzel kapcsolatban mint orvos, két dolgot, szeretnék nyomatékosan kiemelni. Az egyik az, hogy az orvosképzésből hiányzik az orvosetika tantárgya. Azt szokták mondani egyesek, hogy az etikát nem lehet és nem kell tanítani. Ez azonban alapvető tévedés. Tanítani kell és nevelni .kell. Orvosképzésünknek ugyanaz a hibája, mint a középiskolai oktatásnak, hogy át van itatva a német szellemtől, a fiatal orvossal megtaníttattak számokat, neveket, adatokat, lexikális ismeretekkel tömték meg a fejét és nem engedték meg a múltban, hogy kibontakozzék belőle az az ember, aki tud a másik emberrel foglalkozni. Én, mint idősebb orvos, akinek a keze alatt sok

# fiatal orvos tanult, tapasztaltam, hogy a fiatal orvosoknak nagyon sokszor az a legnagyobb hibájuk, hogy nem tudnák a beteggel beszélni. Ez nagy hiba, és az is hiba, amit emlegetnek, hogy nem szívesen mennek falura az orvosok. Ennek nem utolsó sorban egyik oka az, hogy az orvosok nagy része nem tudja azt a közvetlen kapcsolatot létrehozni, amely pedig a gyógyításnak, a bizalomnak az előfeltétele. (Ugy van! Ugy van!) De kérdeni: honnan tudja ezt megszerezni az orvos akkor, amikor az egyetemen csak elme-