Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-50

463 Az országgyűlés 50. ülése 1948. ból 550.000 katasztrális hold legelő és 345.000 katasztrális hold rét az újgazdák birtokában, lévő közéi 3.5 millió hoüd szántóterület mel" lett. A területi arány tehát'kielégítő, mert átlagosan minden három hold szántóra egy hold rét és legelő esik. E-zek azonban ma olyan állapotban vámnak, hogy a növekvő állatállomány eltartására semmiképpen sem elegendők. Ahhoz, hogy a legelőket a legsürgősebben rendbehozhassuk, rendeznünk kell azok jogi helyzetét, mégpedig sürgősein. Ma van birtor kossági, községi társulati, szövetkezeti legelő. Mind más és más adminisztráció, irányítás és vezetés alatt áll, Mindnek külön jogi^ helyzete van, amktiek következtében az egységes* irá" nyitás teljesein! lehetetlen. Ez vonatkozik a birtokossági, társulati, de különösen a szövetkezeti legelőkre. Pénzük nincsen kutakra, fásításra* új gyepek létesítésére, tehát a legelő" területek újbóli üzembehelyezésére. A ^ hároméves terv siorán e célra rendelkezésre^ áll 6 millió forint, ez azonban körülbelül tizedrészét jelenti anmak az összegnek, amellyel a legsürgősebb rendbehozási munkálatokat el lehetne végezni. Ezek elvégzésére mindenekelőtt szükséges a legelők jogi helyzetének rendezése. A ma még 4—5 féle, ibirtókossági, társulati, szövetkezeti legelők kérdését meg kell fontolni, és létre kell hoznunk az egységes legelőt a legelők községesíté-se vagy szövetíke" zieti úton történő társulása révén. Ez talán' a legalkalmasabb módon biztosítaná az egységes kezelést a parasztság, elsősorban áz új" gazdák érdekében. Ezáltal ugyanis megszűnne •az az áldatlan állapot, hogy ahol kevés a legelő, vagy egyáltalán nem jutott legelő a földreform során a szegéiiyparasztságmak, ezt a régi, jómódú gazdák kiihasználják azzal, hogy kizárják őket a legeltetésből, vagy ha adnak is nekik legelőt, olyan drágán adják, hogy azt szegények képtelenek megfizetni. Mindezeket figyelembe véve, fontosnak tartom, hogy mindazokat aiz egyesületeket, amelyek -ezekkel az ügyekkel hivatottak fog" lalkozni, a parasztság érdekében haladéktalam-ttli 'felülvizsgáljuk és , demokratizáljuk. Itt gondolok az állattenyésztési egyesületre eis — amiről -eddig nem beszéltem és nem is óhajtok vele bővebben foglalkozni — a lótenyésztési osztályra, ahol sok esetben míeg ma' is Horthy-szellem uralkodik, ha szabad így mondatnom. (Mozgás a kisgazdapárton.) Röviden foglalkoznom kell még sertésállományunk kérdésével, amely — noha sertésállományunk nagy mértékben fejlődött a felszabadulás óta — szintén egyik legdöntőbb kérdése népi demokráciánknak, mert rendkívüli fontossága van annak, hogy az ipari munkásság és a városi dolgozóik zsírszülkségletét kielégíthessük. Sajnos, vannak egyes, helyek — különösen Dél-Borsodban — ahol az 1947-es nagy szárazság következtében fellépő sertéspestis nagy károkat okozott ezen a téren. Első helyen említem meg Egerfanmost, saját községemet, ahol, amint hivatalos adatok bizonyítják, 269 "darab sertést jelentettek be, amely sertéspestisben elhullott, de ki tudja, mennyi hullott.el, amit nem jelentettek be, és még mindig előfordul elhullás. _ Kérem ezért ennek megakadályozására a szükséges intézkedések megtételét, a vészes helyeken általános védőoltások elrendelését. évi február hó 20-án, pénteken. m 464 Azt hiszem, ha ia kutyák oltását kötelezővé lehet tenni, annál inkább kötelezővé kell tenni ilyen életbevágó, fontos védekezésit. (SZABÓ Árpád miniszter: Meg fogjuk csinálni!) Ezáltal több zsírt tudnánk a városi dolgozók részére szolgál tani, és ezzel nagymórtékben előre vinnénk népi demokráciánk gazdasági fejlődését. Fontosnak tartottam a miniszter úr figyelmét mindezekre felhívni. Mivel az előttünk fekvő költségvetés az adott körülmények között komoly támogatást jelent az új magyar mezőgazdaságnak, a költségvetést magam és pártom nevében elfogadom. (Taps a kormánypártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a címhez feliratkozott szónokok közül! POLÁNYI ISTVÁN jegyző: Domonkos János! DOMONKOS JÁNOS (dn): T. Országgyűlés! Páirtom és a magam nevében és úgy'is, mint lótenyésztő gazda kívánok hozzáÉtólni a költségvetés lótenyésztési részéhez. A magyar lóanyag és lótenyésztés a múltban világhírű volt. Hogy a kisgazdatársadaloni már a felszabadulás előtti életnívóját is elérhette, azt nagyrészben a lótenyésztés fejlettségének és az ebből eredő jövedelemnek köszönhette. Most nem a nagybirtokosok által sokszor kedvtelésből űzött lótenyésztésre gondolok, amelynek a földmívelő nép legfeljebb csak közvetett hasznát látta, hanem airra <a népies minőségű tenyésztésre', amelyet a földmívelésügyi kormányzat támogatásával egyes kiváló és lelkes sziakemberek vezetésével az ország különböző vidékein nag;y buzgalommal ós eredménnyel folytattak, így például Tótalmáson, Makó vidékén, vagy a hidegvérű tenyésztés terén Baranya vármegyében. A reánk kény szeri tett szerencsétlen háború következtében a világhírű és nagy nemzetgazdasági jelentőségű magyar tenyészló-auyjag teljesen tönkrement. Mivel a lóanyagot semmiféle harci alakulat vagy hadsereg nem nélkülözhette, nincs olyan termelési tényező, sem a mezőgazdaság, sieim iaz ipar, sem a kereskedelem térén, amely a ló tenyésztéséhez hasonló veszteségeket szenvedett, volna. A hazánk területén dúlt harcok lefolyása után a lóanyiagnak esak mintegy 2 százaléka maradt meg eredeti giaizdája kezén. A harcoló alakulatok által leadott vagy eladott, használhatatlan, elcsigázott, beteg és sebesült lovakkal együtt az ország területén a régi állománynak csak mintegy 50 százaléka maradt meg a mezőgazdaság számára. A kisbirtokra a múltban is hasonlíthatatlanul nagyobb számú ló esett, mint a nagybirtokra, mert ott a mezőgazdasági igépek alkalmazásának sokkal kisebb tere nyílt; most pedig a ló a kis- és törpebirtokrendszerre átállított magyar mezőgazdaságnak - legfontosabb és legnélkülözhetetlenebb termelési eszközévé, az igás állatállomány katasztrofális, csökkenése miatt a mezőgazdasági termelés, életérdekévé, ennelfogva. aiz ország lakossága mindennapi kenyerének kérdésévé is vált. Itt van az újonnan földhözjuttatott véreink igásállattal való ellátásának nagy kérdése. Igásló nélkül ez a jelentős mezőgazdasági népréteg meg sem tud mozdulni. Kisbirtokon ló nélkül nem. lehet eredményesen gazdálkodni. .Még ha, rendelkezésükre áll is megfelelő számú