Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-50

447 Az országgyűlés 50. ülése 1948. szintén földmivesszövetkezetek kezelésében van. Meg kell mondanunk, hogy a, földmivelésügyi kormányzat nem támogatta mindig kellőképpen a földmivesiSizövetlkezeteket, külső szervei igen sokszor mindent elkövettek hátramozdításukra. Igen sokszor ők is elterjesztették, hogy a földmivesszövetkezetek céljaiknak nem felelnek meg. Valóban igen sokszor nem tudták ellátni ezek a szövetkezetek a rájuk hárult feladatot, de ha meggondoljuk azt. hogy milyen óriási tőkét igénylő munkákról voít szó, akkor íöldmüvesszövetkezeteinket és a bennük lévő új-gazdákat.legtöbb esetben nem hibáztathatjuk. A földmivelésügyi kormányzat, amikor egyrészt a, kezdeti időikben is elhanyagolta a f öldmivesiszövetkezeteket, másrészt óriási munkákat bízott rájuk. Gondoljunk csak a minőségi vetőmag szétosztására, a műtrágyaakcióra, a kisgépaikeióra, ós gondoljunk most a szerződéses magtermelésekre, amelyeket mindmind a földani vessző vetikeizeteken keresztül igyekszik földmivelésügyi kormányzatunk lebonyolítani. : ; El kell ismernünk, hogy a földmívesszövetkezetek hátrányára kezdeti rossz megítélés mutatkozott, amelyet eleinte a földmivelésügyi kormányzat részéről láttunk, most már szünőben van, viszont azt is el kell ismernünk, hogy más minisztériumok is gátolták a földmívesszövetkezetek működését. Ez aizjoniban nem jelentheti azt, hogy % földmivelésügyi minis ztériumnak feltétlenül versenyre kellett volna kelnie például az iparengedélyek kiadásának megtagadásában az iparügyi minisztériummal. Ma a helyzet az. hogy igen sok f-öldmívesszövetkezetünk hiába kilincsel _ iparengedélyért a földmivelésügyi minisztériumban. Talán nem ehhez a címhez tartozik, mégis itt kell megemlékeznünk arról a mostoha elbánásról is, amelyben szövetkezeteink a vagyontárgyak juttatásánál irészesülnelk. Urasági épületek pusztulnak el igen sokszor azért, mert a földmívesszövetkezetek nem tudják azokat végérvényesen' megkapni. Nem kapjak bontási engedélyt ezek a szövetkezetek, amikor a céljuk ezzel az lenne, hogv például a tanyán lévő épületeket betelepítsék a faluba és ott szövetkezeti házakat, magtárakat, üzemeket létesítsenek, építsenek belőlük. Kétségtelenül tiszteletreméltó az a ragaszkodás, amely a földmivelésügyi kormányzat neszéről abban a tekintetben mutatkozik, -hogy az üzemi gazdálkodás feltételei megmaradhassanak, mégis meg kell azonban azt, is mondanunk, hogy paraszitság'unk és földmívesszövetkezeteimk az üzemi gazdálkodást nem a nagybirtok keretén belül képzelik el. T. Országgyűlés! Földmivelésügyi kormányzatunk komoly munkája volna, ha a keleteurópai népek agrárfejlődését kellő figyelemmel kisérné. Olyan országok figyelembevételéről van itt szó, amelyek ugyanúgy elmaradt munkamódszerekkel termeltek, mint mi, ós amelyek ugyanúgy áldozatai voltak a kapitalista kizsákmányolásnak, mint a mi parasztságunk. A költségvetés indokolásában jelentkezik az az igény, hogy. erre a vizsgálódásra felállíttassék a Dunavölgyi Agrár Tudományos Intézet. Ezt a tervet csak örömmel üdvözölhetjük, és kétségtelen, hogy ennek ko_ .moly eredménye mutatkozik majd meg mezőgazdaságunk fejlődésébein. és ezzel kapcsolatban földmívesszövetkezeteiník további kiépülésében is. évi február hó 20-án, pénteken. 44$ Néhány szót kell még szólnom a mezőgazdasági érdekképviseletekről is, mert ez a kérdés véleményünk szerint szorosan ide tartozik. A mezőgazdasági érdekképviseletek féladata a nemzeti parasztpárt álláspontja szerint nem az, hogy a napi^ paraszti' sérelmeket, sirámokat próbálja felnagyítani, hanem inkább elsőrendű feladata az, hogy megmutassa és kimunkálja parasztságunk részére azt az utat, amelyen haladnunk kell, megnézze azt a munkaszervezési területet, amely parasztsá- gunk részére a jövőt, fogja jelenteni. Véleményünk szerint ezt ,a munkát nem tudja elintézni, mint egy egyúttal operatív szervezet, mint a szövetkezet. Készünkről tehát, a mezőgazdasági érdekképviseleti kérdés elsősorban és szorosan szövetkezeti kérdés. Ha megnézzük a földmívesszövetjkezetek megyei választmányának működésélt. ott is tapasztaltuk a lefolyt egyesztendei működés alatt, hogy nem annyira arról volt szó, hogy a^ szövet kezetek keressenek, hanem inkább arról, hogy a szövetkezetekbe tömörült kisparasztság, általában az egész dolgozó parasztság érdeke megóvassék. Gépesítéséről, többtermelésről, olcsóbb termelésről volt szó; természetesen a napi paraszti sérelmek is felmerültek. Ezek a választmányi ülések most már mintát tudnak mutatni arra, hogyan kell működnie egy. érdekképviseleti szervnek, arról nem is beszélve, hogy ezek egyúttal már egy szoros hálózatot is jelentenek a parasztság részére. Ma a napi^. kérdéseknél az érdekképviseleti elgondolásoknál az értékesítés megszervezése szerepel földmivelésügyi kormányzatunk előterjesztésében. A mezőgazdasági értékesítési bizottság és ,a máríkázási bizottság munkájára közel kétmillió forintot irányoz elő a minisztérium. Külföldi és belföldi piacok vizsgálata ós megszervezése tartozik ezek feladatkörébe, és ez kétségtelenül rendkívül fontos munka parasztságunk életnívójának emelése érdekében. Agrárpolitikánknak a kisparaszti gazdálkodás felé kell fordulnia, ós ez ma még* új utat jelent. Bízunk abban, hogy ez az új ut rácáfol a. reakciós rétegekre és országunk több és olcsóbb termeléssel is bebizonyítja, hogy a feudális- és tőkés gazdálkodás alól való kiszabadulás nem visszaesést, hanem határtalan fejlődést és határtalan lehetőségeket nyit meg parasztságunk számára. Tekintettel arra, hogy ez a remény kicsillan a földmívelósügyi,-- kormányzat költségvetéséből, ezért a címet pártom és a magam nevében elfogadom. (Taps a kormánypártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a címhez feliratkozott szónokok iközül? FARKAS GYÖRGY jegyző: Papp István! PAPP ISTVÁN (md): T. Országgyűlés! Elöljáróban meg kell köszönnöm ia miniszter úrnak azt az atyai kioktatást, amelyben tegnapi felszólalásommal kapcsolatban ma >reggel részesített. Tudnillik szememre vetette a miniszter úr, hogy nem jó >helyen szólaltam fel. Be kell vallanom, hogy mint aféle újonc ebben a szép i palotában, azt hittem, hogy az országgyűlésen jó helyen említettem fel ezeket a sérelmeket. Ha nem éppen annál a.i címnél tettem ezt, amelyhez tartoznak, ennek oka a kontingentált beszédidő, amikoris nem sok idő áll egy-egy képviselő rendelkezésére. Ami a miniszter úr másik szemrehányását