Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-50

401 Az országgyűlés 50. illése 1948. vannak Magyarországon csemetekertek, ezek leginkább magánkézben vannak és olyan he­lyen!, ahol könnyebb — hogy úgy mondjam — a megtermékenyítésük. Éhből a szempontból ez bizonyos vonatkozásban jobb. de nem jó abban a vonatkozásban, anrükor például Ceg­léd környékéről vagy máshonnan kell elvinni a ; tiszitántúli földbe, a szikes talajba azt a fát, amelyet itt a homokon neveltek vagy ne meisíiteítek; ez ugyanig ott a legtöbb ecetben elpusztul, Nekünk tehát az a kérésünk, ham­son odia a földmívelésügyi miniszter úr, hogy állami csemetekertek létesüljenek tájegységek szerint, (Helyeslés a MsqazdWárton) hogrv a csemetéket ott tudjuk felnevelni, abból a ta" iliajbóli, amelybe azután ültetni akiarjuk, mert akkor a csemetének már lesz elég ereje ahhoz, hogy ott megmaradjon és ott növekedni tud­juk. Hiába próbáltuk akár a köszméténél, akár más nemesített fáknál: ezelk elpusztulnak ab­ban a kemény talajban. Természetesen erre van előirányzatunk, de amennyire lehet, ezt tovább kell még fejleszteni és ha lehet na­gyobb beruházásokat fordítson rá a minisz" ter úr. Arról is beszélni kell még itt, a már fenn­álló csemetekertekikel kaipcsolaitban. hogy miért szükséges, hogy ezek állami kézbe kerülj e­nek. f Azért, miért a magán facseniete-kereske­déSnél kihasználják iái fogyasztókalt. Kilenc-tíz forintba kerül egy csemete. (Ügy van! a nép­párton.) Sem az i új, sem a régi birtokosok nem tudnak ilyen áron csemetéket megvásá" rolni és még fokozzia a bajt, hogy a csemete közben el is pusztul, mert nem arról a vidék­ről való. H,a ezeket a csemetekertekei; át tud" juk venni, igen nagy előrehaladás lesz a ker­tészeteiknél és egészen,világos, hogy erre szük­ség van. Lehetetlen az. ahogyan mi: állunk a Tiszántúlon, meg másutt. Nagy a sivárság, nagy a kopaszság az egész vonalon, mert nincs sem gyümölcsfánk, sem pedig szer­számfánk. Egykét szóval talán azt is megemlítem még- — bár nem tartozik ide, de annvira^ szo­morú szívvel és szomorú lélekkel állapítjuk meg. hogy mégis felhozom — hogy: nekünk nemcsak ezek a fáink pusztulták el, hanem elpusztultak az akácfák és mások is. Ma a dülőutak végig kopaszak és nincs fánk ott sem. Talán ennek is következménve aK, hogy az eső is jobban elkerül bennünket, mint a Dunántúlt vagy más megyéket. Jó volna, ha a földmívelésügyi miniszter úr arra is kiterjesztené a figyelmét és kezébe venné és kötelezővé tenné azt. hogy a birtokosok legalább saját földjük vég-ét ültessék be cseme­tékkel. Ez nagyjelentőségű kérdés. Rengeteg sok fát tudnánk elhelyezni, ültetni, amire nagy szükségünk is van. Ezt mindén földbirtokos megteheti, csak egy kis akarat kell hozzá^. ha pedig nem akarja, egv kicsit meg kell szorítani a körmét. Meg kell említenem, hogy azok a csemeték, amelyeket magántelepeken neveinek, nagyon silányak, nem kezelik őket jól, éppen ezért kel­lene állami kezelésbe venni ezeket a telepeket. Van itt egy másik megjegyezni valóm is: a permetezőszerek hiányossága- A permetező­szerekkel igen sok baj van. Nehezen lehet hoz­zájuk jutni. Ezt a kérdést is tisztáznunk kell, nehogy úgy járjunk, mint ahogy sokszor jár­tunk már, hogy el-elkéstünk valamivel, például úgy hébe-korba a vetőmaggal'. Tudjuk* hogy nehézségek vannak, de arra kell törekednünk, hogy ezek a permetezőszerek ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ III. \ évi február hó 20-án, pénteken. 402 abban az időben juthassanak el a fogyasztóhoz, amikor arra tényleg szükség van, mert hiszen ez meghozza a maga költségét. Drága voltáról nem beszélek, mert hiszen ha van. akkor meg­éri azt, amibe kerül, mert megmentettük vele é r tékee gy üm öleseinkéit. Rá kell mutatnom arra is, hogy a. kiosztott gyümölcsösök elég silány kezelésben vannak. Sok helyen rosszul kezelik őket. Talán jó volna, ha a földmívelésügyi minisztérium felügyelet alatt tartaná ezeket és gondolnának arra, hogy valahogy szövetkezeti alapon kellene ezeket műveltetni, mert így szakember is kerülne és irányítaná a művelést. Azt látjuk ugyanis, hogy az ilyen területeken sok a pusztulás és a pusz­tulásnak elsősorban a szakképzettség hiánya az oka. Több ember között — esetleg kiküldöttek­ről is szó lehetne — inkább akad olyan, aki ért hozzá és irányítja a művelést: de így. ha nem törődünk vele, mindenki „a maga feje és sza­kálla szerint csinálja. — amint a paraszt szokta mondani. Meg kell azt is említenem ezzel kapcsolat­ban, hogy az értékesítés terén is vannak hiá­nyosságok. Előfordul, hogy megterem ugyan a gyümölcs, de nem tudják értékesíteni; nincsen összekötőszerv, amely összefogná az egészet és gondoskodnék a szállítási lehetőségekről. Van rá eset. hogy megterem a gyümölcs, de nem tudnak vele mit kezdeni- Ezért kellene közpon­tokat létesíteni. Valószínű, hogy erre a célra megfelelnek a földmívesszövefkezetek, tehát azoknak ,a kezébe kell ezt tenni. Biztosítani kell, hogy a földmívesszövetkezeteknek legyen lehe­tőségük és módjuk ahhoz, hogy megfelelő ösz­szeggel rendelkezvén elláthassák ezt a felada­tot. Hiszen a földmívesszövetkezeteknek ez a hivatásuk, a nagy baj csak az, hogy nincs tőké­jük. Lehetőleg oda kell tehát hatni, hogy a l'öldmívesszövetkezetek több tőkéhez jussanak, hogy erre is jusson egy kis befektetés. Ezenkívül hűtőházakra is szükség volna, hogy tárolni is lehessen az árut. Tárolás lehető­sége nélkül ugyanis mindjárt el kell adni ia gyümölcsöt, ami annyit jelent, hogy esetleg akárhogy el kell adni, na azonban a termelő­nek lehetősége van a tárolásra, akkor várhat egy kicsit az eladással addig, amíg az ára erő­sebb lesz. Más vonatkozásban is ez a helyzet, hogy akár a búza, akár más mindig akkor ol­csó, amikor szezonja van. Ha várni tudunk az értékesítéssel, akkor jobban tudjuk értékesíteni. Tulajdonképpen ennek is az volna a célja, hogy a termelő várni tudjon az értékesítéssel és az egészséges gyümölcsöket el tudja raktározni. (11.30-) T. Országgyűlés! Még a méhészetről szeret­nék beszélni, amely az előbbiekkel szoros kap­csolatban van. A méhészetet az emberek vala­hogyan könnyen veszik, különösen azok, akik nem ismerik, és nem is tudják, hogy a méhészet mezőgazdasági szempontból tulajdonképpen mit jelent. A méh nemcsak a mézet hordja, hanem nemesíti is a virágokat, miközben porzóról por­zóra megy. De a méh egyébként is értékes kis állatocska. Bár mi emberek volnánk mindnyá­jan olyanok, mint a méhek. (Derültség és he­lyeslés.) akkor hároméves gazdasági tervünk is biztosan még hamarább sikerülne, és két év •alatt befejeznénk, (DÉNES István (md): így van!) mert a méhek között nincs szabotázs, (Derültség és helyeslés.) nincs összeesküvés, (Derültség és felkiáltások az ellenzéken: De ott vannak a herék!) a heréket pedig csak addig tartják, míg szükség van rájuk. (Derültség. — 26 ' \

Next

/
Thumbnails
Contents