Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-48

271 Az országgyűlés 48. ülése 1948. tavalyinál lényegesein többet gondol fordítani ebben az esztendőben a népjóléti miniszter úr. A részletek közül először is ia hadirokkant­átképző telepeikről kell említésit tennem. Az 1946/47. évi költségvetésben 240-000 forint volt felvéve erre a célra, most pedig- 1,376.960. forin­tot akar a miniszter úr arra a célra fordítani, hogy a hadirokkantakat átképezzék, neveljék­olyan tanfolyamokon vegyenek részt, amelyeik­nefe elvégzése után olyan munkahelyekre jut­hatnak el. amelyet szociális szempontból hadi­gondozottakkal kívánatos betölteni és ahol olyan keresethez juthatnak, amely a múltban is joggal megillette volna és a mai időkben is joggal megilleti őket. Az elmúlt rendszerben nem találtak erre módot és lehetőséget metrt nem is akarták a hadirokkantakat és a hadi­árvákat olyan kiképzésben részesíteni, amely­nek birtokában olyan munkahelyekre lehetett volna őket állítani, ahol egészséges, épkézláb munkaerőket pótolhattak volniat Bizonyosra vehető, hogy a hadirokkantak átképző telepei a hároméves* terv megvalósítása révén tökéle­tes átképző t e iepek lesznek. Ezáltal kiképzés­bein részesíthetjük a hadirokkantakat, akik ez­idáig tálára 1 sok esetben önhibájukból is kére­getni és koldulni mertek, anélkül, hogy ezeken az átképzéséken jövőt szereztek) volna ma­guknak. A második, amit meg kell említenem, a haclirokkantotthomok ügye. Tudomásom sze­rint eddig csak Budapesten a Daróezi-úton volt egy hadirokkantotthon. A legújabb költségve­tési adatok szerint a népjóléti miniszter úr arra, gondol, hogy az ilyen otthonoknak a szá­mát növelje, mégpedig a kálmáncsai és tompái hadirokkantotthonok létesítétéveil, ame­lyek tudomásunk szerint 100—100 taggal már most megkezdik azoknak a volt hadifoglyok­nak és hadirokkantaiktniak nevelését, vagy el­helyezését, akik ezidőszerint fedél nélkül, ke­nyér nélkül, és munka nélkül barangolnak or­szágunkban. A hadirokkant otthonok életrehívása és szervetoése, amely most van folyamatban- és most (kezd megindulni, olyan munka, amellyel megmenthetjük a lakás, foglalkozás és élelem nélkül tengődő hadarokkant barátainkat és baj­társainkat. Ezeknek aiz embereknek az elhe­lyezése az említett otthonokban, amit az új költségvetés többlete révén a miniszter úr elő­irányzata továbbfejleszt, etet a célt szolgálja A múltévá 550.000 forintos költségvetésééi szem ben a miniszter úr most 2,100.000 forintot for­dít énre a célra, amivel -megnyugvást hoz. " nemcsalk nekünk, hanem mindazoknak, akiket ezek az otthonok ínelgmentenek attól laz álla­pottól, hogy nem érezhették magukat a népi Magyarország fiainak. Idáig is rámutattam néhány olyan dologra és kérdésre, mint a pa­rasztság' és a parasztpárt képviselője, amely­ből kitűnik, hogy a népjóléti miniszter úrtól mit kérünk. Kérikik továbbra is olyan dolgo­kat, amelyekre a következőkben szedetnék rá­mutatni; Kérem a miniszter urat elsősorban arra. hogy ha a felsorolt kívánságok közül egyesek már tárgyalás alatt volnának és rendeletek alakjában hdtek, vagy talán napok elmultá­val napvilágra jönnék, történjék ez meg- mi­v né] hamarább- Azt kérném és sürgetném, hogy a kellő intézkedések formájában mihamarább mindenhol valósuljanak meg ezek _ az intézke­dések, amelyeket a törvények szetrint lehet és kel} végrehajtani. évi február hó 18-án, szerdán. 272 Rá kell mutatnom ennél a címnél a hadi­foglyok és hadirokkantak helyzetére- Az a panasz, hogy a gyárakban és üzemekben 1 nem alkalmazzák 1 őket, hanem kihagyják a munká­ból, pedig az 1933. évi rokkanttörvény módot és lehetőséget biztosít nekik a foglalkoztatásra. A nagy gyárak, vagy üzemek ezt a törvényt nem vették figyelembe, nem tartották be és nem alkalmaztak kellő számban olyan rokkan­taikat, akiket a törvény szerint e] kellett volna helyezniük. Kérem a miniszter urat, hogy 'a most készülő törvényben, amely tudomásom szerint rövid időn belül a minisztertanács elé fog kerülni, olyan formában intézkedjék, hogy ezek az eddig nem foglalkoztatott hadirokkan­taik, hadiárvák és özvegyek tényleg hozzájut­hassaniak olyan foglalkozáshoz, amilyenre szükségük] van. A legdemokratikusabban tegye kötelezővé a z állami üzemek számára a volt hadifoglyok, rokkantak, özvegyek és árvák al­kalmazását minden olyan munkakörben, ame­lyet képzettségük folytán betölthetnek. A következő kívánságom a járadékosok fizetési ügy vitelének központosítása. Már az is előfordult, hogy a falvakban és városokban megverték azokat a szerencsétlen tisztviselő­ket, vagy jegyzőket, akik ezt a kérdést intéz tók mert őket okolták azért, hogy ahadbavo­nultaik hozzátartozói vagy a hadirokkantak fi­zetésüket ne'ni kapták meg. Éppen ezért kérem a miniszter urat iaz ügyvitel központosítására. Egyben javasolom, hogy a műtárgyak ter­jesztésének megszüntetése folytán előálló ki­esést a nyerészkedő játékokból befolyt össze­gekből pótolják, illetve ezekből az összegekből biztosítsák a segélyek folyósítását. _ Tudjuk, hogy a műtárgyak árusítását a: miniszter úr­nak, a sok visszaélés miatt be kellett szüntet­nie. Az árusítással ugyanis sok visszaélést kö­vettek el és nem az előírás szerint végezték azt. Ezért meg is szüntették. Viszont vannak olyan nyerészkedő játékok, így a legutóbbi a totó, azután a lóverseny, a sorsjátékok, ame­lyek milliókat jövedelmeznek az államnak. Ja­vasolom, hogy az ezekből befolyó összegekből folyósítsanak gyorssegélyeket a rászorulóknak. Ugyancsak kívánatos volna, hogy a tény­leges, illetve a hivatásos, szolgálatot teljesítő katonákról is gondoskodjék a minisztérium. A legutóbb kibocsátott rendeletek szerint ugyanis eaek a továbbszolgáló tényleges, illetve hivatá­sos katonák kivétetnek a honvédelmi minisz­térium hatásköréből és mivel a honvédelmi tárcához; már nem! tartoznak, az ország mos­toha fiának érezhetik magukat. Éppen ezért kérném a miniszter urat, hogy gondoskodjék; róluk is, még ha nineé is tárcája költségveté­sében előirányzat a számukra. Találjon rá mó­dot, hogy ezek is besoroltassanak ellátás céljá­ból valamilyen formában. Gondoskodni kell a rokkantaknak, a kol­dusoknak és a! cigányoknak olyképpen való el­helyezéséről is, amint azt én 1947 augusztusá­ban Jugoszláviában láttam. Néhány napra ki­mentem, széjjelnéztem és az ragadta meg első­sorban a figyelmemet, hogy sem egy hadirok­kantat, sem egy árvát, sem egy koldust, sem egy cigányt, nem láttam egyik városban sem. (Kigyullad a. beszédidő végét jelző lámpa.) Azonnal befejezem. Arra kérném a miniszter urat, hogy ren­dezze ezt a kérdést, A miniszter úr az előbb már rámutatott, hogy 150 olyan szeretetház építése van tervbevéve, amelyek megépítésével ezt a kérdést meg lehet oldani. *

Next

/
Thumbnails
Contents