Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-48

271 Az országgyűlés 48. ülése 1948. tavalyinál lényegesein többet gondol fordítani ebben az esztendőben a népjóléti miniszter úr. A részletek közül először is ia hadirokkantátképző telepeikről kell említésit tennem. Az 1946/47. évi költségvetésben 240-000 forint volt felvéve erre a célra, most pedig- 1,376.960. forintot akar a miniszter úr arra a célra fordítani, hogy a hadirokkantakat átképezzék, neveljékolyan tanfolyamokon vegyenek részt, amelyeiknefe elvégzése után olyan munkahelyekre juthatnak el. amelyet szociális szempontból hadigondozottakkal kívánatos betölteni és ahol olyan keresethez juthatnak, amely a múltban is joggal megillette volna és a mai időkben is joggal megilleti őket. Az elmúlt rendszerben nem találtak erre módot és lehetőséget metrt nem is akarták a hadirokkantakat és a hadiárvákat olyan kiképzésben részesíteni, amelynek birtokában olyan munkahelyekre lehetett volna őket állítani, ahol egészséges, épkézláb munkaerőket pótolhattak volniat Bizonyosra vehető, hogy a hadirokkantak átképző telepei a hároméves* terv megvalósítása révén tökéletes átképző t

e

iepek lesznek. Ezáltal kiképzésbein részesíthetjük a hadirokkantakat, akik ezidáig tálára

1 sok esetben önhibájukból is kéregetni és koldulni mertek, anélkül, hogy ezeken az átképzéséken jövőt szereztek) volna maguknak. A második, amit meg kell említenem, a haclirokkantotthomok ügye. Tudomásom szerint eddig csak Budapesten a Daróezi-úton volt egy hadirokkantotthon. A legújabb költségvetési adatok szerint a népjóléti miniszter úr arra, gondol, hogy az ilyen otthonoknak a számát növelje, mégpedig a kálmáncsai és tompái hadirokkantotthonok létesítétéveil, amelyek tudomásunk szerint 100—100 taggal már most megkezdik azoknak a volt hadifoglyoknak és hadirokkantaiktniak nevelését, vagy elhelyezését, akik ezidőszerint fedél nélkül, kenyér nélkül, és munka nélkül barangolnak országunkban. A hadirokkant otthonok életrehívása és szervetoése, amely most van folyamatban- és most (kezd megindulni, olyan munka, amellyel megmenthetjük a lakás, foglalkozás és élelem nélkül tengődő hadarokkant barátainkat és bajtársainkat. Ezeknek aiz embereknek az elhelyezése az említett otthonokban, amit az új költségvetés többlete révén a miniszter úr előirányzata továbbfejleszt, etet a célt szolgálja A múltévá 550.000 forintos költségvetésééi szem ben a miniszter úr most 2,100.000 forintot fordít énre a célra, amivel -megnyugvást hoz. " nemcsalk nekünk, hanem mindazoknak, akiket ezek az otthonok ínelgmentenek attól laz állapottól, hogy nem érezhették magukat a népi Magyarország fiainak. Idáig is rámutattam néhány olyan dologra és kérdésre, mint a parasztság' és a parasztpárt képviselője, amelyből kitűnik, hogy a népjóléti miniszter úrtól mit kérünk. Kérikik továbbra is olyan dolgokat, amelyekre a következőkben szedetnék rámutatni; Kérem a miniszter urat elsősorban arra. hogy ha a felsorolt kívánságok közül egyesek már tárgyalás alatt volnának és rendeletek alakjában hdtek, vagy talán napok elmultával napvilágra jönnék, történjék ez meg- miv né] hamarább- Azt kérném és sürgetném, hogy a kellő intézkedések formájában mihamarább mindenhol valósuljanak meg ezek _ az intézkedések, amelyeket a törvények szetrint lehet és kel} végrehajtani. évi február hó 18-án, szerdán. 272 Rá kell mutatnom ennél a címnél a hadifoglyok és hadirokkantak helyzetére- Az a panasz, hogy a gyárakban és üzemekben

1 nem alkalmazzák

1 őket, hanem kihagyják a munkából, pedig az 1933. évi rokkanttörvény módot és lehetőséget biztosít nekik a foglalkoztatásra. A nagy gyárak, vagy üzemek ezt a törvényt nem vették figyelembe, nem tartották be és nem alkalmaztak kellő számban olyan rokkantaikat, akiket a törvény szerint e] kellett volna helyezniük. Kérem a miniszter urat, hogy 'a most készülő törvényben, amely tudomásom szerint rövid időn belül a minisztertanács elé fog kerülni, olyan formában intézkedjék, hogy ezek az eddig nem foglalkoztatott hadirokkantaik, hadiárvák és özvegyek tényleg hozzájuthassaniak olyan foglalkozáshoz, amilyenre szükségük] van. A legdemokratikusabban tegye kötelezővé a

z állami üzemek számára a volt hadifoglyok, rokkantak, özvegyek és árvák alkalmazását minden olyan munkakörben, amelyet képzettségük folytán betölthetnek. A következő kívánságom a járadékosok fizetési ügy vitelének központosítása. Már az is előfordult, hogy a falvakban és városokban megverték azokat a szerencsétlen tisztviselőket, vagy jegyzőket, akik ezt a kérdést intéz tók mert őket okolták azért, hogy ahadbavonultaik hozzátartozói vagy a hadirokkantak fizetésüket ne'ni kapták meg. Éppen ezért kérem a miniszter urat iaz ügyvitel központosítására. Egyben javasolom, hogy a műtárgyak terjesztésének megszüntetése folytán előálló kiesést a nyerészkedő játékokból befolyt összegekből pótolják, illetve ezekből az összegekből biztosítsák a segélyek folyósítását. _ Tudjuk, hogy a műtárgyak árusítását a: miniszter úrnak, a sok visszaélés miatt be kellett szüntetnie. Az árusítással ugyanis sok visszaélést követtek el és nem az előírás szerint végezték azt. Ezért meg is szüntették. Viszont vannak olyan nyerészkedő játékok, így a legutóbbi a totó, azután a lóverseny, a sorsjátékok, amelyek milliókat jövedelmeznek az államnak. Javasolom, hogy az ezekből befolyó összegekből folyósítsanak gyorssegélyeket a rászorulóknak. Ugyancsak kívánatos volna, hogy a tényleges, illetve a hivatásos, szolgálatot teljesítő katonákról is gondoskodjék a minisztérium. A legutóbb kibocsátott rendeletek szerint ugyanis eaek a továbbszolgáló tényleges, illetve hivatásos katonák kivétetnek a honvédelmi minisztérium hatásköréből és mivel a honvédelmi tárcához; már nem! tartoznak, az ország mostoha fiának érezhetik magukat. Éppen ezért kérném a miniszter urat, hogy gondoskodjék; róluk is, még ha nineé is tárcája költségvetésében előirányzat a számukra. Találjon rá módot, hogy ezek is besoroltassanak ellátás céljából valamilyen formában. Gondoskodni kell a rokkantaknak, a koldusoknak és a! cigányoknak olyképpen való elhelyezéséről is, amint azt én 1947 augusztusában Jugoszláviában láttam. Néhány napra kimentem, széjjelnéztem és az ragadta meg elsősorban a figyelmemet, hogy sem egy hadirokkantat, sem egy árvát, sem egy koldust, sem egy cigányt, nem láttam egyik városban sem. (Kigyullad a. beszédidő végét jelző lámpa.) Azonnal befejezem. Arra kérném a miniszter urat, hogy rendezze ezt a kérdést, A miniszter úr az előbb már rámutatott, hogy 150 olyan szeretetház építése van tervbevéve, amelyek megépítésével ezt a kérdést meg lehet oldani. *