Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-48

Ö4Í) -Az országgyűlés 48. Ülése 1948. tűnő ez, ha a költségvetést a minisztérium hároméves tervével vetem össze, amely terv beruházásai szintéin ilyen arányú fejlesztésit és haladást mutatnák fel. Az ország anyagi helyzete fokozatosan lehetővé teszi, hogy a népjóléti kormányízat neesak a meglévő bajok orvoslásával foglalkozzék, hanem általában a dolgozó ember életkörülményeit javítsa 'meg. Ez az az út, amelyen a népjóléti kormányzat szociálpolitikájának ós egészségvédelmének haladnia' kell és biztosak vagyunk abban, hogy az országépítésnek, a tervszerű fejlődésnek folyamán a jövő költségvetésekben mind nagyobb és mar gyobb lehetőségeket tudunk biztosítani e^ek nek a céloknak az eléré-sére. A népjóléti minisztérium költségvetését a magrnm m partom, a, Magyar Kommunista Párt nevében részleteiben is elfogadom. (Taps a kománypártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a címhez feliratkozott szónokok közül? POLÁNYI ISTVÁN jegyző: HAJDU Ernőnél HAJDU ERNŐNÉ (szd): T. Országgyűlés! Az egyén, az ember annál értékesebb, minél kötelességtudóbb és minél felelősségteljesebb a körülötte élőkkel, a gondjaira bízottakkal szemben. A társadalom is annál értékesebb és magasabhrendű. minél" felelősségteljesebb és kötelességtudóbb azokkal szemben, akik önhibájukon kívül elesettek, akik kiöregedtek, akik megrokkantak és — talán m-ig ezen is túlmenően — minél felelősségteljesebb a felnövekvő generáció felnevelésében. Érdekes analógia adódik itt az állatvilágból. Minél primitívebb valamely állatfajta, annál kevésibbé törődik az utódok feLnevelésével. Persze, berendezkedésük is ilyen. A halak petéjüket egyszerűen kilövellik a vízbe, a madaraik már fészket építenek, tojást raknak és etetik a kis maidarakat, amíg szárnyra neim kapnak, az emlős állatok pedig már testük belsejében termelik ki az utódokat és a testükből adott tejjel szoptatják addig, amíg maguk nem tudnak éleűmet szerezni. Az ember gyermekét megszületése után sok-sok éven át gondozza és neveli, míg aztán az a maga Iá Dán meg- tud élni. Ugyanez vonatkozik a társadalomra, is. Minél primitívebb valamely társadalom, annál haimarább dobja ki a fészekből a gyermeket és minél fejlettebb, minél emelkedettebb egy társadalom, annál tovább tanítja, neveli a gyermekeket és nemcsak később, hanem jobb felkészültséggel is bocsátja őket az életküzdelembe. . Az államhatalomnak nem csak jó szívére, nemcsak bölcsességére-, hanem gyakorillati érzékére is vall, ha minél több költséget, minél több gondcí fordít a felnövekvő generáció felnevelésére, mert hiszen köztudomású, hogy minél többet "költünk a gyermekvédelemre, annál többet takarítunik meg a börtönökön, kórházakon és elmegyógyintézeteken. A gyermekvédelem szervezete két nagy csoportba osztható: az állami gyermekvédelemnek arra a. részére, amely az elhagyott, magukra hagyott gyermekek felnevelésével' foglalkozik és a, társadalmi gyermekvédelenire,, amely végső fokon ugyancsak állami feladat Mindenki előtt. aki csak a legtávolabbról is foglalkozott szociálpolitikával, ina már vitathatatlan, hogy a gyermekvédelem kérdésében a karitász helyet évi február hó 18-cyi, szerdán. 250 az intézményes szociálpolitikának kell elfoglalnia, hiszen a szociálpolitika az, amely a bölcsőtől a sírig — még helyesebben: az embrió, a magzat létre jövése tői egészen haláláig — útján kell, hogfy kísérje az embert. Az elhagyott gyermekek problémája régóta foglalkoztatja a társadalom közvéleményét és az első meg-g-ondolások tulajdonképpen azért indították a különböző államokat arra, hogy lelencházakat és menhelyeket létesítsenek, hogy ezzel polgáraikat megszabadítsák attól a kellemetlenségtől, anielyet életkörülményeikben az okoz nekik, ha a, gyermektartásért molesztálják őket. Éppen ezért az első lelencházak tulajdonképpen ilyen süllyesztőkamrák voltak a társa dalom szégyeneként. Az állami budapesti gyermekmenhely 1905-ben létesült, előbb pedig a Fehér Kereszt 16.450 gyermeket vett gondozásba. A miniszter ur rámutatott arra, hogy társadalmi életünkben a közgazdasági élet fluktuációjává] együtt változott az a lieíszám, amelynek gondozásia az állami gyermekmenhelyekre hárult, nagyon ér- * dekes és szembeszökő tehát, hogy míg ezelőtt Magyarországnak anyagi és .gazdasági helyzete igazán jobbnak volt mondható, mint ma, a gyermekmenhelyre bekerülő gyermekek számában ez egyáltalán nem jut kifejezésre. Sőt ellenkezőleg! 1913-ban Naigymagyarország'on 60—70.000 gyermek volt a menhely gondjaira bízva, az 1920 és 1929 évek közötti Horthy-éra alatt a megkisebbedett Magyarországon pedig 40.000, 1929/30-bau, a gazdiasági válság idején pedig ez a szám felszökött 50.000-re. 1946-ban, ha meg lettek.volna a hozzávaló berendezések és otthonok, ez a szám szintén körüfJbelü 40.000-ben lett, volná megjelölhető, de 1947-ben . 35.000-re csökkent, míg most 1948-ban a miniszter úr által közölt adatok szerint már csak 24.000. Aki emlékszik a, régi időkből a*z állami gyermekmenhelyek belső berendezésére, a transzportba kerülő és a transzportból visszakerülő gyermekek testi és lelki állapotára, aki látta 1945 ben a felszabadulás után és még azt követőiéig is hosszú ideig a gyermekmenhefJy transzportosztályát, ahol egy ágyon, egy pokrócba csavarva négy-öt elcsigázott, beteg, bőrkiütésekben és különféle más bajokban szenvedő gyermek volt összekuporodva, úgyszólván teljesen meztelenül; az csak aj legnagyobb el^ ismerés hangján emlékezhetik meg az állami gyermekment elv új. korszerű berendezéséről, arról, hogy megnyílt már a kórház, a sebészeit, a belgyógyászat és ' hogy a transzportosztáiy most már emberhez méitó külsővel és emberhez méltó belső hangulattal rendelkezik. A két rend ruha, amely azelőtt az áliliami gyermek felszereléséhez hozzátartozott, volt tulajdonképpen az a csábító csalétek, amely a nevelőszülőket arra késztette, hogy a meinhelyi gyermeket magukhoz fogadják; hiszen nem ritkán lehetett látni, hogy az állami gyermek ruháját nem ő maga hordta, hanem a család gyermekei, míg az állami gyermekre csak a család gyermekeinek kinőtt vagy elszakadt kis ruhadarabját aggatták rá. Az elmúlt rendszer mentalitását mutatja. — ég én nem tudom helyeselni, hogy ezt a népjóléti kormányzat átvette — a tartásdíjak fokozatos csökkenése olyképpen, hogy a 0—2 éves körű apró gyermek kapja a legnagyobb tartásdíjat, a 2—7 éves a következő kategória, majd a 7—12 éves és a 12 évesnél idősebb kategória