Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-48

223 Az országgyűlés 48. ülése 1948. egészségügyi, hanem gazdasági kérdés is, kérem a népjóléti miniszter urat. szíveskedjék gondos­kodni arról, hogy ezek között az asszonyok'kö­zött, akik igen elmaradottak,- igen konzervatí­vak, népszerűen megírt füzetekkel teremtsen közvéleményt a helyes táplálkozás érdekében. Az okszerű táplálkozás ugyanis gazdaságosabb, -mint az olyan táplálkozás, amely rendszertele­nül, történik. Kérem a népjóléti miniszter urat, gondoskodjék arról, hogy ahol lehetőség van rá, a falvakban és tanyákon főzőtanfolyamokat rendezzenek­T. Országgyűlés! A mezőgazdasági maínka­sok évtizedes harcot folytattak a társadalom­biztosításért. , A demokrácia lehetővé _ tette, hogy ők is bekerül jenek a társadalombiztosí­tásba. Ezzel kapcsolatban az a kérésem, terjesz­tessék ki ez a biztosítás azokra is. akiknek egy holdon felüli birtokuk van, terjesztessék, ki mindazokra, akik kevés földijük mellett kény­telenek máshol is munkát vállalni. Azok, akik saját földjük terméséből nem tudják magukat és családjukat fenntartani, és máshol kény­telenek munkát vállalni, nagyon is rászolgál­nak 'arra. hogv a társadalombiztosítás őket is felvegye kereteibe. * Beszélnem kell még az ivóvízről. A fertő­zött kutak vize nagyban hozzájárul a járványok terjesztéséhez. Ezenkívül vannak vidékek, ahol az egészségtelein víz — niin^ több képviselőtár-, sam is rámutatott már — a golyvát tenyészti ki. Bár e betegség gyógyítható, mégis meg: va­gyok győződve róla. hogv sokkfal kevesebbe kerülne az egészséges vázellátági, mint ezeknek az embereknek a gyógykezeltetése, és azt hi­szem, hogy még megtakarítást is tudnánk ezen a réven elérni, ha elsősorban ezeken a területe­ken kutatnánk egészséges víz után. Ezzel kapcsolatban szólnom kell még a gyógyforrásokról is. Vannak országunkban olyan gyógyforrások, amelyekről csak az a köz­ség szerez tudomást, amelynek területén vannak vagy legfeljebb a környező falvak. Ezek a gyógyforrások, úgy mondják, szaggatásos be­tegségek és reuma gyógyítására alkalmasak' Nagyon fontosnak tartanám, ha a népjóléti mi­niszter úr ezzel a kérdéssel is behatóbban fog- j lalkoznék. mert ha a kérdést megvizsgálják és megállapítják ezekről a gyógyforrásokról, hogy igenis, hasznot hajtóak, akkor ott a helyszínen ki lehetne építeni egy kis fürdő várost, amely nemcsak azt tenné lehetővé, hogy a szegényebb sorsxíak is gyógyíthassák magukat. ,hanem nagyban meggyorsítaná a gazdasági vérkerin­gését is annak a községnek és környékének. T. Országgyűlés! Meg vagyok győződve róla.,,hogy mindaz, amit itt a népjóléti minisz­ter árnak elmondottam, — Iha nem is szaksze­rűen, de a szívemmel és a lelkemmel hoztam ide ezeket a problémákat — meghallgatásra ta­lál. Minthogy bizalommal viseltetem a népjóléti miniszter úr iránt, a költségvetést elfogadom. (Lelkes taps a kormánypártokon.} ELNÖK: A kijelölt szónokok közül szólásra következik? POLANYI ISTVÁN -jegyző: Baráti József! BARATI JÓZSEF (pp): T. Országgyűlés! Megnyugtató, ha egy miniszter á 'tárcája munkáját ,. és költségvetését tárgyilagosan látja. Arranézve, hogy a népjóléti miniszter úr a saját munkáját és költségvetését meny­nyire tárgyilagosan látja, hivatkozom az in­dokolás 55. oldalán tett megállapításaira, ame­lyek szerint a szociális gondozás terén -min­évi február hó 18-án, szerdán. 224 den- lehető megtörtént, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználásával a társa­dalom elesettjei tűrhető viszonyok közié kerül­jenek. A következő fejezetben ugyancsak az in­dokolás állapítja meg, hogy: mindez azonban távolról sem mondható kielégítő megoldásinak. Ez az, ami az előadónő beszédében és minden építőszándékú hozzászólásban eddig niegmyil­vánult. Annak elismerése mellett, hogy a ren­delkezésre álló anyagi eszközök keretén belül minden megtörtént a szociális segítés terén, a parasztság* szempontjából mégis néhány lé> nyeges kérdésre rá kell mutatnom. , Tisztában vagyok azzal, hogy ezek a kí­vánságok ebben a költségvetési keretben már nem (Valósíthatók meg, mégis a parasztpárt részéről a jövő szociálpolitikának kialakítása szempontjából a parasztságnak néhány jogos és feltétlenül méltánylandó igényére kell rá­mutatnom. Legelőször arról akarok beszélni, mennyire káros az, hogy plyan sokféle szerv, intézmény, egyesületi sőt minden minisztériumi végez szociális gondozást. Félreértés ne essék: nem az a baj, hogy ,sokan végeznek ilyen munkát, hanem az, hogy a munka nincs' megfelelően összehangoPva. Ennek következményé azután az, hogy egyesek többszörös ellátást kapnak, másoknál viszont a segítség elmarad. A szo­ciális^ hivatalok, intézmények és egyesületek eléggé isimerik azt a talán karitatív pióeának nevezhető embertípust, aki sorra járja a pa­naszaival ezeket a hivatalokat. Ezek nagyon sokszor nem is ténylegesen rászorultak, de mégis igen gyakran segítséget kapnak mar­osak azért is, hogy az illető tisztviselő lerázza őket a nyakáról. Ugyanakkor sokkal rászorul­tabbak, de szeniermesebbek nem jutnak hozzá á segítséghez, amelyre feltétlenül Szükségük lenne és amelynek megadására a lehetőség megvan. Ugyancsak ennek a széttagoltságnak ós nagyon sokszor a kellő ellenőrzés hiányá­nak következménye az, hogy a szétosztások ós a juttatás körül baráti és egyéb klikkszempon­tok érvényesülnek, megint csak az eredményes segítő munka hátrányára. (12.00) Igen sokszor kellő adatfelvétel és kellő tájékozódás híján a járási szociális titkárok nem tudják a legjobb helyre juttatni ezeket a segítségeket. Ennél a kérdésnél egyes terüle­teken az MNDSz önkéntes munkaerői nagy segítségére vannak, lle szervezetten kellene megcsinálni e téren az ország egyszeri alapos adatfelvételét. Amikor a > kormányprogram bejelentette a 200 új községi- ós körorvosi állás megszerve­zését, /tisztában voltunk azzal, hogy erre (a legnagyobb szükség van, és nyilvánvalóan nem a népjóléti miniszteren múlott, hogy eb­ből, az előadó tájékoztatása szerint, mindössze 15 állás került betöltésre. Az új körorvosi és községi orvosi állások szervezésével kapcsolat­ban különös hangsúllyal kell felhívnom a fi­gyelmet a telepes községekre. Ezekben a köz­ségekben kettős lakosság él, mert a telepese­ken kívül ott vannak a ki nem telepített svá­bok is, úgyhogy némelyik község lakossága a két-háromszorosát is meghaladja a felszaba­dulás előtti lélekszámnak. Teljes mértékben egyetértek azzal? laímit Bo'yánszkiné képviselőtársain a falusi és. ta­nyaközponti orvosi állások szervezésével kap­csolatban elmondott és jelsztószerűen • fezemet-

Next

/
Thumbnails
Contents