Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-48

205 Az országgyűlés 48. ülése 1948. Fokozza * aggodalmaimat a személyi kiadá­soknak különben teljesen indokolt emelkedése, vaíkmint a tavaly* óta bekövetkezett drágulás. Ha tekintetbe vészeim azt, hogy a külföldi se­gélyek egy része előreláthatólag' elmarad, hogy a belföldi társadalmi gyűjtés esetleg a tavalyi . aillatt marad, és ha megemlítem, hogy a ható­sági orvosoknak a magánfellek érdekében vég­zett teendői munkadíjából befolyó-, összesen 3,450.000 forintot kitevő összeg csak futó költ­ségvetési tetei, úgy a költségvetésnek körül­belül tízszázalékos csökkentésével kell szá­molni. A továbbfejlesztés; szerintem sem elhanya­golható vonala mellett ez azt jelenti, hogy a népjóléti igazgatásnál és ennek intézményeinél még a tavalyi nívó sem tartható meg. Igaz, hogy a költségvetésből nem nyerünk semmi tájékoztatást arról, hogy ia hároméves terv keretében beállított 800 milŐiÖból népjóléti célokra mekkora összegeket kíván a kormány előirányozíni és ezeket a miniszter úr hogyan" szándékozik felhasználni. Azt hiszem, mindr nyéjunk számára nagyon megnyugtató lenne, ha a miniszter úr szíves lenne erről bennünket tájékoztatni, mert ezeknek a számadatoknak birtokában esetleg más, megnyugtatóbb kép tárulna elénk. Amikor a költségvetés egyes tételeihez kri­tikai megjegyzéseimet megteszem, akkor tisz­tában vagyok azokkal az óriási eredmények­kei, amelyeket a népjóléti kormányzat hihetet­len erőfeszítéssé] eddig e.iért. Nem is annyira a költségvetés egyes "tételeit akarom bírálat tár­gyává tenni, — amit már a bizottsági tárgya'-" lés során megtettem — hanem inkább azokra ,a lehetőségekre kívánom a'miniszter úr figyel­mét felhívni, amelyeket az elkövetkezendő idő­ben, már a jövő évi költségvetésben szeretnék megvalósítva látni. Nemzeti szempontból legfontosabb feladat­nak tartom tai családvédelem kellő megszervezé­, sét. Az egyke, vagy egyse kérdése halaszt­hatatlan megoldásra vár. A második világ­háború is rengeteg áldozatot követelt és ezek­pótlása a népesedéspolitika helyes irányításá­tól függ. A gazdasági és erkölcsi kérdések he­lyes rendezése döntő szerepet töt't itt be. Sze­rintem a családvédelmet ott kell kezdeni, hogy ia dolgozó férfi számára lehetővé kell tenni a korai családalapítást, vagyis azt, hogy gon­doskodni tudjon necsak a maga, hanem leendő családja eltartásáról is. Kiegyensúlyozott életmódot csak a családi élet biztosíthat a férfi számárai- Nem tartom ideálisnak azt az álláspontot, amikor a házas­társnak, a nőnek, szintién kenyérkereső pályán kell lennie. Ne értsenek félre, nem á nőknek a különféle pályáikról valló" kiszorításiáról be­szélek. Mai-már mindenki tudomásul vette azt, hogy az összes szellemi pályákon éppen olyan jól megálljaik a helyüket a thő)k, akár a férfiak. Azt is jól tudjuk, hogy. most háború után a normális viszonyokat meghaladó>ain> még lénye­gesebiben emelkedett .a nők arányszáma a ifér­fiakhoz viszonyítva. <Nekik is munkaalkakniait és megélhetést kell tehát teremtenünk. A nő azonban dgazd hivatását csalk a. csaPiád kereté­ben töltheti be. Gyermekeket hozni «) világra, azokat úgy felnevelni, hogy azolki a társadalom hasznos tagjaivá váljanak, a háztartással járó fáradságos munkát úgy elvégezni, hogy a a munkában elfáradt férfu igazi otthont talál­jon, amikor hazamegy, csak az a nő tud. aki • évi február hó 18-án, szerdán, 206 összes idejét a család keretében tölti el. Ha víg gyermefekaeagás veri fel az otthon csend­jét, ha nem a megerőltető munkáiban kifáradt iiideges nő fogadja a hazatérő- férjet, alkkor a ifórj nem távozik el szabad idejében, miem költi el keresetének t tekintélyes részét kocsmára,, italra és kártyára, ami akárhányszor erkölcsi­leg és anyagilag is tönkreteszi. • Tudom, ennek az ideális állapotnak a meg­valósítása a messze jövő problémája, de 'addig ­is minden lehetőt" el kell követnünk az anya­és^ cseesemővédeleni terén- Az alnya egészség­ivódelme különösen Indokolt terhességének utolsó hónapjaiihau. A dolgozó nők számára,, küllöinüseu. ha testi munkát végeznek, a terhes­ség egész időtartama alatt könnyebb munka­beosztás, sőt a> terhesség utolsó kiét hónapjában mindéin testi munkától való mentesítés volna kívánatos. Ezt csak terhességi segélyek folyó­sításával lehet elérni­Evi 100.000 ölyain szüléssel számolva, ahol a segélynyújtás indokolt, három hcpapon ke­resztül havi ötven forint segélyt afa(pulvéve, pártunk szociálpolitikai bizottsága a három­éves; terv keretében évi 15 millió forint beállí­tását indítványozta.' A városokban elsősorban a terhes nők kellő táplálkozásáról kell ,gpn­dioskodaii- Falun a zöldikeresztes védőnők útján helyes tápílálkozásraj, higiénikus iélieitmódrai kel] a lakosságot kioktatni és főleg a falunak jól kiéjpzett íbábákkal való ellátására kell törekedni^ Minél több szülőotthont létesítünk íés a falusi % egészségházaikat miinél bőségesebben látjuk el szülészeti felszereléssel,, annál jobban megkö­zelítjük a kívánt célt. I Örömmel hallottam az előadó úrtól, hogy a miniszter úr rövid idő alatt rendezni kí­vánja a hatósági bábák helyzetét, inert csak így kaphat a falu kellő tudással rendelkező és lelkiismeretes szülésznőket. Lehetetlennek tartom, hogy a jövő évi költségvetésben anya- és csecsemővédelemre csak 138.800 fo­rint legyen felvéve és ebből csecsemőkelen­gyék és vándorládák költségeire 3300 forintot irányoznak elő. A természetes szaporulat biztosításánál a csecsemőhalandóság leküzdése játssza a legfontosabb szerepet. Az ostrom után ennek a veszélynek elhárításában döntő szerepe volt az anyatejgyüjtőállomások fel­állításának, .A vidéki városokban, nagyobb lélekszámú községekben szakszerű orvosi és jólképzett védőnői vezetés mellett^ hasonló anyatejgyüjtőállomások megszervezését tar­tanám kívánatosnak. A csecsemőknek tehéntejjel történő ellá­tásának biztosítása városokban és falvakban egyaránt elengedhetetlen. A csecsemőgondozó intézetek felállítása, a községi és körorvosok­nak a csecsemőgondozás terén rendszeres és fokozott kiképzése, az egészségügyi védőnők­nek a szociális szakszolgálatnak ós-_ a felállí­tandó egészségházaknak e cél érdekében kifej­tett közös munkája volna hivatott a csecsemő­halandóságot a minimumra leszállítani. Amint erre Weil Emil [képviselőtársam is rámutatott, nagy hiány mutatkozik jelenleg az egész országban gyermekkórházakban. Leg­sürgősebb tennivaló lenne ezen a téren a meg; lévő kórházaknak gyermekosztályokkal- való kibővítése, ahol ez pillanatnyilag nem vihető keresztül, ott szakrendelők felállítása. Nem szabad azonban megfeledkezni azokról a gyengeelméjű gyermekekről sem, akiket álta­lában 'idióták közös elnevezés alatt szokt? emlegetni ós akik rettenetes megterhelést

Next

/
Thumbnails
Contents