Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-28
179 Az országgyűlés 28. Mese 1947, évi december hó 10-én, szerdán. 180 üzem fenntartható, ha van mód és lehetőségmás megoldásra;, már pedig- van', amint arra ki fog-ok térni. A villanytelep mostani vezetősége' nap-aiap után, panasszal éL hogy az a szénmeninyiség, amelyet kapnak, kevés Hódmezővásárhely áramellátásához. Most legutóbb 4000 inétermázsia szenet utaltak ki,'» azt kell mondanunk, hogy 4000 métermázsa szén egy olyan város áramellátásához pazarlás, de a gépek rosszasága miatt mégis szükség van rá és ugyancsak a gépek rosszasága miatt csak a munkásságnak sokkal több munkájával jöhet létre a szükséges araimmeinnyiség, amellyel e vámost ellátják. A hódmezővásárhelyi áramdíj öt és 'féiszertíse a budapesti áramdíjnak. A világítási áram 2.48 forintba ikerül kilowattonklnt az ipari áram pedig 1.97 forintba. A kisiparosság a birtokában levő kevés gépet nem tudja: hajtatni, azért, mert az áramfogyasztás hatalmas költséget emészt fel, nem. fizetődik ki. Fent jártaim a tröszt urainál. Ezek az urak, akik úgy gondolják, hogy most már visszakapták azt a teljes szabadságot, amelyer, gazdájuktól, Horthyt ói élveztek,, különös hangon kezdtek beszélni. Kérdeztem tőlük, mit szándékoznak tenni Hódmezővásárhely villamostelepével, mit szándékoznak tenni azzal a távvezetékkel, amely Hódmezővásárhely területétől 10 kilométerre esik? Ezt a távvezetéket Szegedéhői vezetik» ott van az öntöző csatorna, annak szolgálat aha is alították a távvezetéket. Meg is vannak hozzá az oszlopok. A tröszt urai azt felelték, bogr amilyen gyorsan kielégíti a város az ő igényeiket és amilyen fizetési készséggel fog a város előljlárni, ők úgy fogják vezetni a vezetéket. Ezeknek az uraknak ugyanis — mint ahogyan mondottam — a demokráciiia jóvoltából megjött az étvágyuk, és úgy gondolják, hogy most már a várossal szemben ^ lehet olyan követelést támasztani, amely az ő érdekükben való. Félsorolják, hogy elímenekülésük alkalmával ilyen és ilyen raktárral rendelkeztek. Huzalokat és egyebeket sorolnak fel, na. gyobb mennyiségű szenet is mondanak, hogy a,z is volt iés még az a kívánságuk, hogy a város bocsássa él mindazokat a munkásokat, akiket a felszabadulás óta vett fel, amikor birtokba vette a telepet. A város meghallgatta a kérésüket olyan értelemben, hogy a fconceszsziót, aimelyből kiestek, a felszabadulás után három esztendőre, vagyis 1952 december l-ig h a j la n d ó megh os s z abb ítaari. Mindenkinek tudnia kell azonban ebben as országban, hogy ezeknek az uraknak nincs igazuk, amikor azt kérik, hogy az ő raktárukat --amelyről ők így tudják és úgy tudják, hogy volt — mi fizessük meg. A város anyagi bár zisa természetesen nem is alkalmas eírre. Abban az időben ismeretlen tettesek — vagy minek nevezzük — természetesen elhurcoltak oinnan sok dolgot. (NAGY Károly ((kp): A háború!) Senki sem tudja, hogy ki hurcolta el, teihát ezért mi nem felelhetünk, ök ugyan azt mondják és azt állítják, hog'y ők hagytak ott megbízottat, egy gépészt, de ezt a gépészt imi — báli természetesen kerestük a telepen —• sehol sem találtuk. Amikor az orosz vörös hadsereg is bevonult, követelte és kívjunta, — de nemcsak az orosz hadsereg, hanem a ttiép egyetemes érdeke is kívánta — hogy abban a városban világítás legyen, mi. a város saját erőnkből megindítottuk a világítást. Nem fogadtuk el azt a kérésüket, hogy azokat a raktárakat is megfizessük nekik, meg a 'munkásokat is küldjük el. A tárgyalás tehát most megszakadt, iielm tárgyalunk. Most ők azt mondják, hogy amint megfizeti a város a költségeket, ők rögtön vezetik azt a távvezetéket. Kérdem az iparügyi miniszter úrtól, hogy mai, amikor a demokrácia harimadik esztendejében vagyunk, szabad-e a nép rovására eljárni és szabad-e prédálni egy olyan nyersanyagot, egy olyan természeti kincset, mint a szén, azért, mert a tröszt urai úgy látják, hogy a zsebeik már nem telnek meg úgy,_ ha ezeket a követeléseket nem fizetjük ki? Én a miagani részéről megmondottam ezeknek az uraknak, hogy elsősorban szereljék fel azt a távvezetéket, akkor a nép ki van sziolgáílva és jön a távvezetéken iá villanyáram, amely nagyon emelné a vásárihelyi dolgozó kisiparosság és munkásság életnívóját, mert több villanyt tudnának elhasználni, olcsóbban jutnának hozzá, nem volna a villanyáram olyan költséges és nem pazarolnák a szemet. Mindezeket összegezve tehát azt kell mondanom, hogy ezt a helyzetet tűrnünk nem szabad. Ma a szén közikincs. -Az iparügyi miniszter úrnak jogában áll. figyelmeztetni ennek a trösztnek az urait, hogy szereljék: fel azt a távvezetéket, vagy ha ezt nem teszik, akkor az iparügyi miniszter úr szerelteti fel az ő terhükre, és majd azután tárgyalhatunk, ha a város gazdasági lehetőségei biztosítják b hogy az általuk megtéríteni kért raktárt, meg miegyéb értékét, megfizessük-e. Arra kérem tehát az iparügyi miniszter urat, hogy ebben a nemzetgazdasági szempontból fontos jelentőségű, kérdésben a legsürgősebben tegye meg intézkedését, hogy Hódmezővásárhely távvezetéken kapja ímeg az áramot. (Taps a kommunistapárton és a szociáldemokr a tapárton.) ELNÖK: Az országgyűlés az interpellációt; kiadja az iparügyi miniszter úrnak. Következik Szipka József képviselő úr interpellációja, a képviselő úr interpellációjára halasztást ;kér. Méltóztatnak a kért halasztást megadni? (Igen!) Az országgyűlés a halasztást megadja. • . » > Következik Kiss Károly képviselő úr interpellációja a f öldmívelésügyi miniszter úrhoz a budapesti házhelyelosztás köriül tapasztalt visszáságok tárgyában. Kérem a jegyző urat, ' szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. FARKAS' GYÖRGY jegyző (olvassa); »Van-e tudomása a miniszteri úrnak arról, hogy 3650 budapesti házhely elosztási tervéből két és fél évvel a felszabadulás utam mindössze 500 holdat hagytak jóvá? Kérem a miniszter urat, tegyen sürgős intézkedéseket, mivel ez, a késedelem 30.000 budapesti igénylőt érint. Budapest, 1947 deceimber 5.« ELNÖK: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! KISS KÁROLY (kp): T. Országgyűlés! Amikor 1945 január után a budapesti munkásság éhezve és rongyosan újjáépítette romhadöntött ipartelepeit, azt hitte, hogy a földreformtörvény keretén belül Budapesten és Budapest környékén is házhelyhez okíthatnak a nagycsaládú munkások. Erre a törvényes lehetőség meg is volt. A munkásság azért js * •\
