Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-28

150 Az országgyűlés 28. ülése 19Í7 hogy az előttem szólott ffc. képviselőtársam, valamint a miniszter úr. Rónai elvtársam ;a kérdést az előbb már tárgyalta. Ügy érzem azonban, nem felesleges, ha én még külön kitérek ta. kisiparosságnak ebben a kettős árrenidszerbenJtör ént osztályba sorolására. Ez a rendelet ugyanis súlyosan sérti azt a réteget, amely mimikájával, szorgalmával 'beállít ;aiz ország fellépi éáének munkájába. A szemétből* a romok alól szedte össze az anyagot, hogy elvégezze azokat ia/ leg-szükségesebb munkákat, amelyekre azérc volt; szükség, hogy a munkás dolgozni mehessen- .az áLomás elkészülhessen, a tanítás _ megindulhasson. Mindebben benne volt a kisiparos és elvégezte a maga kis anyagával mindezt ,a munkát. Megjelenik azonban ez a kormányrendelel", amely az 1500, illetve 1800 forinton felül keresőket az ellátót ak közé soroljai. A kisiparosok közül azonban már a harmadik adóosztá.yba sorozottakat is az ellátottak kategóriájába sorolja ez a rendelet. Meg kell ál'apí anunk, hogy az első és második adóosztályba, sorozott kisiparosok mind öregek» elaggottak, vagy pedig házhoz járó, egészen egyedül lévő kisiparosok. Ezek csak annyiban különböznek • a Ikönyörudoniánygyüj őktől, hogy nem mennek ki és nem nyújtják ki a kezüket kenyérért, hanem igyekezimek bármiképpen is életüket biztosítani. Meg kell mondanom, hogy iái kormányzatnak inkább- elismerésit kellene nyújtania azoknak a kisd párosoknak, akik 60—70 éves korukban, is dolgoznak, próbálják magúikat eltartani és nincsenek a közületek terhére, mert nem e(ki írják azt, hogy a közület tartsa el őket. Majdnem azt lehet mondani, hogy ;az első és második-osztályba sorozottak az alamizsnájukból, a könyöradományukból adnak le aiz ország* oliárára. Ezeket kivették az ellátatlanok sorából és az első osztályba sorozták őket. Nagy felzúdulás támadt az ország kisiparostársiadalmában emiatt a rendelkezés miatt és nap minit nap érkeznek ha ározailá javaslatok, nap mint nap vannak gyűlések itt Budapestem is> amelyeken tiltakoznak a kisiparosok az ellen, hogy őket kirekesszék a többi do'goziók társadalmából és még a mindennapi kenyerükért is pótlékot kell fizetniük. Az az adózási rendszer, «amely most aiz osz a'yozás alapján áll és (amelynek megfelelően most már az ötödik és hatodik osztályba tartozókat is az ellátatlanokhoz sorolták, rossz és hely leien a kisiparosság szempontjából, mert iaz adóztatás tökéletesen látszatra megy. Az ötödik és hatodik adófize ési őszi ályba sorozott legtöbb kisiparos egyedül dolgozó ember, iakire 50—60 forint :adó' vetettek ki A bruttó bevétel számít, úgyhogy az ilyen kisiparosok bár 800—1000 forintot keresnek egy-egy hónapban., . de ebben az ^összegben benne van egész rezsijük» nem ás beszélve arról, hogyha még négyöt tegú családjuk is van, milyen szörnyű tehertétel nehezedik rájuk és mennyire képtelenek kötelességüknek eleget tenni. A kormányzatnak ez a rendelkezése nagy felzúdulást és zűrzavart okozott az országban, mer*' bár Ígéretet kaptunk arra, hogy az. ötödik osztályba tartozókat legalább az ellátatlanok sorába sorolják' mégis rendelkezést eddig még nem ,r

dtak ki, úgyhogy mint említettem, az országban mindenül teljes a zűrzavar a végrehajtó közegek körében. Az egyik jegyfiók [például kiadja pótlék nélkül a jegyeket, a má- • sik nem 'Pdja ki. Számtalan kisiparos, aki egyedül dolgozik s van négy-öt családtagja, évi december hó 10-én, szerdán. 156 képtelen arra, hogy eleget tegyen ennek a kötelezettségének minden gyermeke u án. Előfordul ugyanis, hogy az egyik .gyermek törlénetesen inas. & másik gyárba vagy iskolába jár és ,atz u án is póUékot kell fizetni. De ez a rendelet nem tesz emlf ést az adóközösségekről sem. Akik adóközösségbén várnaiak, azokat besorolja az ellátiaiílanok sorába;. Akármilyen szorgalmas adófizető valaki, ha .adóközösségben van, akkor fizetnie kell neki a pótlékot. A pénzügyi kormányzat is megállapította már, hogy ezek a kis adóközösségek, adóalanyok ma becsületesen fizetik az. adót és ezek lazok, akiktől a múlt rendszer nem tudott bevasalni egy fitying adót sem, mert annyira nincstelenek, annyira elesetlek' hogy nem tudtak venni maguknak még egy üzle* berendezést vagy lakásbererídezést sem, családi vagy imás egyéb oknál fogvai. Most ezeket az adóközössé(geket teljesen kivonták ebből a kategóriából, mondván» hogy az egész beletar ozik az ellátatlanok sorába, és nekik meg kell fizetni a pótlékot. Lehetetlen és tart ha ta La,n ez a rendelkezés. Tar ha a'tlan ez a rendelkezés, hoigy mi felállítunk egy 1500—1800 forintos h tárt és .ugyanakkor ezek a kisiparosok akik egyedül doïgèznak, már 5—6—800 forintos keresetnél is pótlékot tartoznak fizetni. Megérteni és megér Là a kisiparosság azt, hogy ia> kormány nehéz helyzetben van, :ai kenyérellátás terén súlyos bejok vannak és biztosítani keli a dolgozók kenyéréi átását, de mégsem szabad ilyen kirívó rendelkezéseket hozni és így jóformáin bedobni a tűzcsóvát a tömegek közé, hogy ^iki munkával! ló és keres aOOO—1500 forin ot, annak nem kell póttekot fizetni., de ha a kiksiparos 800 forint brutto ^bevétellel rendelkezik, .akkor neki már pótlékot kell fizetni. Morálisam is tarthatalem ez az állapot, mert ezt a szorga'mas, dolgos-réteget egyenesen kr taszí juk sorainkból és ők jogosan úgy érzik, hogy nem tagjai, nem tartozékai ennek a. demokráciának, mert őket máskép kezelik, m nit a többi munkásokat. Nem akarjuk mi védeni azokat a rétegeket és azokat az iparosokat, akiknek a kereseti lehetősége elbírja ezeket a pótlékokat és terheket, de védenünk kell azokat a kisiparosokat és kis dolgozókat, akik — amint mondom — reggel 3 órakor felkelnek, hogy az ekevasat megédesítsék, vagy azt a cipészt, aki este leül, hogy a munkás bakancsát regeiig meQ"teltozizia. vasrv Stzt az iparost, aki az anyagellátás tekintetében ma is még egészen rossz helyzetben van, aki csak^ egészen minimális anyagellátásban részesül és a maga kis vackában — hogy úgymondjam — próbálja az életet fenntartani és igyekszik segítségére lenni a dolgozó rétegeknek. Hiszen en" nek a kisiparos rétegnek a fogyasztói mind munkások, mind kis dolgozó gyári munkások, vagy parasztok, akiknek a kereseti lehetősége sem teszi lehetővé azt, Jhogy ők nagyobb keresettel, több munka vállalásával tudják megoh dani a maguk kérdéseit. Ezeket a munkásokat a kollektív szerződés értelmében díjazzák s keresetük olyan minimális, hogy a bakancsfoltozást, vagy ruhafoltozást, vagy — nem tudom — borotválkozást, vagy az asztalosnál, lakatosnál vagy kovácsnál tett megrendelést valami nagyon meg tudnák fizetni. Ennek a rétegnek nincs meg erre a lehetősége, helytelen és tarthatatlan tehát ez az állapot és ez a rendelkezés. Ha most a jövedelemtöbbletadó határát 1000—1200 forintban állapította meg a kor-