Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-28
143 Az országgyűlés 28. ülése 1947. tasak a házaló ószeresek, valamint, a tízezer lélekszámnál kisebb községekben működő és alkalmazottat nem tartó egyes kereskedők tartozhatnak 1 Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy míg a néhány száz forintos havi. keresettel biró. kiskereskedők már árkiegés'z.ítési díjat tartoznak fizetni. aó^dig á flxfizetésüeknél ezt a határt havi 1500, illetve 1800 forintban állapították meg? Hajlandó-e a miniszter úr olyan rendelet kibocsátást 'kezdeményezni, amely a kiskereskedők besorolását a, f ixf izetésü alkalmazottakéval egyenlő feltételekhez kötik?« ELNÖK: Vértes István képviselő urat VÉRTES ISTVÁN (md) : T Ház ! Amikor a ' kormány a 12.740/1947. számú rendeletet kiadta, iám az elgondolás vezette, hogy a mostani meglehetősen súlyos áreltolódások konzekvenciájáét a tehetősebb, a nagyobb teherviselőképességű osztályra igyekezzék áthárítani, hogy ezáltal a kevesebbet kereső dolgozók életnívója legalábbis a mai szinten maradhasson, a közszükségleti cikkek árát ne legyen kénytelen emelni, sőt ha lehetséges,, azt csökkentse. Annak ellenére, hogy gazdasági szempontból erről az elvről lehetne vitatkozni, de a rendelkezésemre álló rövid idő alatt ezt neu* tehetem, el kell ismerni, hogy ezi az intenció nemes és megfelelő volt, sajnos» azonban, ennek a keresztülvitele homlokegyenest ellenkezik az intencióval. Mit látunk ugyanis, t Ház? Azt, hogy a* dolgozók sorából megint kirekesztik azt a réteget, amely sorsánál, életfelfogásánál. íéletr berendezkedésénél fogva is csaknem azonos a kétkezi munkással vagy a parasztsággal, értem ezek alatt a kisemberek alatt a kiskereskedőket és a kisiparosokot. akik csaknem úgy, mint a többi dolgozó réteg, két; kezük munkájával keresik a mindennapi kenyerüket. Meg kell állapítanom, hogy amikor a múltban is osztályozásról voilt szó,' szószerint ugyanez az osztályozás törtóniti a rendeletekben, és ezért nem a íiiání&zteriális urakat, hanem a bürokráciát kell felelőssé tennem, azt a bürokráciát, amely önmagáról sohasem feledkezik mec\ de mindenkor megfeledkezik erről a rétegről, ha erre lehetőség van. _ Mit mond ugyanis ez a rendelet? Azt, hogy akinek a jövedelme 1500 forintnál magasabb, az az élelmiszerjegyekért bizonyos összegeit tartozik fizetni. Ebbe az 1500 forintba belefér a bürokrácia, de kiveszik belőle a kisiparosokat és a kiskereskedőket, azokat, akik álmukban sem gondolnak arra, hogy egy hónap alatt 1500 forintot megkereshessenek. Hogy menynyire igazam van abban, amit eddig előadtam, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az első pililanat felháborodása következéében ezt a rendeletet már módosították is, amennyiben az első és második adófizetési osztályon felül bevették a harmadik és negyedik adófizetési osztályt is a kedvezményezettek táborába, Igazamaiti mi sem bizonyítja jobban» mint az, hogy annak a."küldöttségnek, amely Vas. Zoltán miniszter úrnál járt, éppen a miniszter úr jelentette ki. hogy ennél a rendeletnél rosszabbat nem igen látott. Ha megnézzük, mélyen t. képviselőtársaim, hogy init jelent az első, második és a harmadik, negvedik adóosztály, akkor azt látjuk, hegy az- első és második osztályban azok vannak, évi december hó 10-én, szerdán. .. 144 akiknek nines üzletük, akik kis lakásukban dolgoznak minden segédmunkás nélkül, vagy elmennek házhoz és ott m dolgoznak» például a házi varrónő, a foltozó iparos. Ezt a legalacsonyabb sorban lévő társadalmi réteget vették ki, amelynek havi adója 5, illetve Budapesten 10 íorinit. De már nem vették ki az ötödik osztályt, amelynek adója havonta vidéken 27, Budapesten pedig 50 forint. Ha méltóztatnak tudni, hogy az újabb pénzügyi rendelet szerint nem a jövedelem, hanem a bevétel után adózunk s az e^yenesadók és a kereseti -adó kulcsa általában hat százalék, akkor könynyen meg lehet állapítani, hogv aki 27 forint adót fizet, az egy hónapban 450 forintot, aki pedig 50 forint adót fizet, az egy hónapban 833 forintot forgalmaz. Méltóztassanak tekinteitbe venni, hogy ha valaki 450 forintot forgalmaz és annak 20 vagy 25%-át keresi, akkor 100 vagy 120 forintot keres, ha azonban két családtagja és •felesége van, akkor ebből a 120 forintból 40 forintot kell a közszolgáltatásokra lefizetnie. T. Ház! Nekem tehát az a meggyőződésem, hogy osztatlanul elfogadásra talál az a megállapítás, hogy ez, a besorolás a demokratikus egyforma elbánás elvével homlokegyenest ellenkezik. Ha kimondottuk, hogy 1500 forint» illetve ahol két családtagnál több van, 1800 forint a minimális • összeg, amelyen túl fizetnri kell a magasabb árakat, akkor semmiként neon látom indokolva, hogy ilyen' elbánásban részesítik ezt a dolgozó réteget, amelyről mean egy ízben a Ház minden oldala leszögezte, hogy a kisiparosságot és a 'kiskereskedőket éppen olyan idoilgozóknsjfc tartja, mint a fizikai munkásságot és a parasztiságot — és én ezt mindenkor hálával és köszönettel vettem tudomásul- Ha mondom, elismerjük- az egyik oldalon), hogy a. dolgozók számára 1501 forintnál kezdődik a második osztályba való sorozás, akkor tökéletesen érthetetlennek tartja ez a réteg, hogy vele szemben a demokrácia miért jár el mostohábban, miért mostoha gyermeke ő a demokráciának, amikor legalább annyit kell dolgoznia, mint annak a bankigazgatónak, cégvezetőnek vagy hivatalnoknak, köztisztviselőnek, aki a nyolcórai munkaidő után leteszi a lantoit és hazamegy. A kiskereskedő és a kisiparos nem tudja nyolcórai munka után letenni a lantot, (12.00). mert üzletnyitás előtt, üzletnyitás után állandóan dolgoznia 'kell, és sokszor nem nyolc, hanem tizenhat órát dolgozik, hogy megkereshesse a mindennapi kenyérét. -, Nekem semmiesetre sem eéloim. hogy jobb elbánást kérjek önöktől e réteg javára» én csak azt kérem, támogassanak abban, hogy ugyanabban az eljárásban részesüljön a, társadalomnak ez a rétege is, mint amily elbánásban részesül a dolgozók többi része. Ez pedig tökéletesen jogos, annál is inkább, mert a bürokráciát kell felelőssé tennem az ilyen helytelen megkülönbözteitések következtében előálló hangulati tényékért is. Amikor ugyanis az a munkás azt olvassa, hog}^ az, aki nyílt üzletben vagy otthon- dolgozik, már a gazdagok közé sorolódik, akkor — mihelyt egy kis ár drágulási hullám van — eílkeseredésében ezek ellen fordul. Márpedig azt hiszem, nem*' , ez a cél. Meggyőződésem az. hoer ezáH^I az életszínvonalat ennél a rétegnél feltétlenül csökkentjük ahelyett, hogv — miután az egész ; ország társadalma életszínvonalának emelésé"
