Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-45
1073 Az országgyűlés 45. ülése 1948. < hogv mai eszközökkel, a neveléstudomány mai eriedményeinek felhasKnálásával juttassuk el ezeket-az embereket a fejlődésnek olyan fokára, hogy a társadalom hasznos tagijai legyenek. Nem azt mondom, hogy ez ma asm töHénik meg, de suait, gondolom, hogy nem történik meg a mai intézményeken keresztül elég intenzíven. Ha a tárca költségvetését éhből a szempontból átvizsgáljuk, akkor atzt találjuk, hogy célkitűzéseiben megvan mindaz, ami szükséges ahhoz, hogy az ország szolgálatát a maga területén ellássa : megvárni benne a .kellő előrelátás és a kelő arány, megvan a jószándék 'és •a siker reménye ahhoz, hogy ezt a nagyon nehéz és fontos inrainkát. a közösség szolgálatát ellássa. Éppen ezért azoknak a szempontokínak haugoztatáisávlal. amelyeket .eflőadtaim, a tártjai költségvetését pártom és a magam nevében elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli CZÉH JÓZSEF .jeyyző: Halász Aladár! HALÁSZ ALADÁR (r): T. Országgyűlés! Az igazságügyi tárca mai tárgyalásába beékelődött a z ítélöbírák áthelyezésének és végelbánás alá vonásának kérdése is- Bár azt tartom, hogy ezt a kérdést alz erre vonatkozó javallatnál kell tárgyalnom, s nem szabad az itt rendelkezésre álló időből erre áldoznom, amikor ennél a tárcánál tulajdonképpen nem lenne szabad mással foglalkoznom, mint r a költségvetéssel, mégis nehogy úgy lássék, mintha ebben a kérdésben az állásfoglalás elöl pártom kitérni kívánna, egészen röviden bejelentem, hogy ezt a törvényjavaslatot s ennek elgondolását helyeseljük, ami természetesen' nem azt jelenti, hogy nem lesz majd a részleteknél és a. kivitelezés tekintetében hozzászólni valónk. * Szíakbeli büszkeséggel és gyönyörűséggel olvastam azt a nagyszabású beszámolót és azt a jelentős programmot, amelyet állami költségvetésünk igazságügyi része, az igazságügyi tárca költségvetése magában foglal. Azt hl* szem, hogy az a munka, amelyet az igaz s ágügy minisíztériu m a. felszabadulás óta eltelt időben kifejtett, pártkülönbség nélkül mindenkinek elismerését és nagyrabecsülését vívta ki; ezt, mint ellenzéki szónok is, kötelességemnek tartom kijelenteni. A jövőre vonatkozó Programm tekintetében méltóztassék megengedni, hogy egyes kérdésekhez, mintegy tallózván ezen az igen nagy mezőn, szólhassak hcssá. Az első a. (népbíráskodás kiterjesztésének kérdése/ Ezt pártom helyesnek tartja- Pártom felfogása: a.z, hogy a népbíráskodás abszolút kívánalma minden helyes büntetőbít-áskodásnak-, Az «ssküdtszéki gyakorlat, ahogyan a«z hálunk megvalósult, éppen azért volt hibáztatandó, mert nem valósította meg kellően a népbíráskodás elvét. Persze pzok, akik annyira ellenérzéssel vannak a népbíráskodással szemben, hogy már szinte szeretik az esküdtszéket és beszédekben, ciktkekben visszasírják, «»em* elől tévesztik azt a tényt, hogy az esküdtbíráskodás éppúgy egyik válfaja a népbíráskodásnak,, a laikus elemek a bíráskodásba jelentékeny mértékben való bevonásának, ahogyan a Schöffe-bíráskodás, ahogyain nálunk mondják: az ülnök-bíráskodás is ennek egyik faja;, és szem elől tévesztik. hogy amikor azt mondják, hogy: én esküdtöbí- ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ II. 'vy február hó 13-án, pénteken. 1074 rasikodást nem akarok és Sehöffe-bíráskodást követelek, • v;agy Schöffe-bíráskodási helyett esküdtbíráskodást akarok, akkor voltaképpen még nagyon keveset mondottajk. nem váltak érthetővé és egyáltalán nem váltak egyértelművé. A mi esküdtszéki törvényünk, az • 1897: XXXIII. te, mely 1900-ba.n lépett^ életbe, alig 13 évi fennállásai után 1914-ben reformálásban részesült- Valamennyien tudjuk, hogy ez.,a) reform azt jelentette, hogy az esküdtszék továbbra is fennáll, de olyan megkasztrálásávalhogy már valóban nem volt masináik mondható, mint felülről kormányozható látsizatesküdtszéknek. Akkor mondotta Rónai Zoltánt egy híres tanulmányában, hogy ennél az esküdtszéki elgondolásnál minden Schöffe-bíróság jóval különb. Hát még akkor, ha ezt a Schöf febíróságot helyesen kivitelezzük! Azt tartom, hogy amikor a népbíráskodást kitérj esztjjük minden súlyosabb megítélést maga után vonó vád elbírálására, kiterjesztjük a sajtódelliktumra, mindennemű hivatali visszaélésre és persze a legszélesebb körben politikai bünperekre is, akkor semmi másról nem lehet szó, mint arról, hogy ezt ai kiterjesztést a mindenkori szükségletnek megfelelően tegyük meg. A mai időkben és még belátíható hosszú ideig nem lehet szó arróL hogy másra gondoljunk, mint erre a Schöffe-, ülnökbíróságra, amelyet természetesen meg lehet oldani jól, még jobbam, vagy rosszul és még rosszabbul. Az az ösztönszerű meglátás, amellyel a magyar demokrácia megszületése pillanatában ezt a kérdést helyesen fogta fel és az a mód % ahogyan ennek a kérdésnek továbbfejlesztése ezideig is történt, .biztató jel arra, hogy helyes fejlődés útját itt is meg fogjuk találni. Én tehát bizalommal neszek a beígért Schöffe-bíróság vagy ülnökrendszer igen jelentékeny és messzemenő kiterjesztése eléLegyen szabad azonban ezzel kapcsolatban egy-két megjegyzést tennem, amelyeket kívánságnak szánok. A népbíráskodásnaik egyik igen nagy értéke kétségtelenül az, hogy nem lehet rutin-bícó elfásult lélek, aki az elébe ikerülő ügyben ítélkezik. Akik; olyan nagyra vol-, tak a közel 150 éves vitában azzal, hogy a szakbíróság, a szakértelem nélkülözhetetlen, mindig szem elől tévesztették azt, hogy a szakbíráskodásnak nevezett hivatalnok-bíráskodással, a rutin-bíráskodással elkerülhetetlenül együttjár bizonyos eltompulás, bizonyos elfásulás azzal a ténnyel szemben, hogy ott nem egy ügyről, hanem egy emberről, vagy emberekről van szó és hogy a; döntésnek nem csu« pán szokásosnak kell leninié, hanem egyben az eleven -lelkiismeret megnyugtatására alkalmasnak, is. A romlatlanságnak, a tapasztalatlanságnak ezt a hímporát a szakbíró nem bírja már. De vigyázzunk, hogy a Schöffe-bíró ne véljék szakbíróvá a,záltá,l, hogy folyamatosan, állandóan, szinte hivatásszerűen ott ül és ítélkezik s gondoskodjunk arról, hogy gyakorta, a lehetőséghez képest mentül gyakrabban váltogasiSuk, mert különben a;z eredmény az lesz, hogy magára, veszi azokat a hibákat is, amelyeknek elkerülése céljából fordulunk éppen, mint megváltó gondolathoz, a népbíráskodáshoz. Persze, más oka is van annak, amiért a népbíráskodást választjukHogy visszatérjek a rutin-bíró szakértelmére, ezt polgári perekben rendkívül nagyra G8