Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-45

1067 Az országgyűlés i5. ülése 1948. bírói gyakorlat nem mutatja majd azokat a szabadabb jogi elveket, amelyeknek felmutatása most mán égető szükségességgé vált, addig természetszerűleg az (16-30.) erre táj maszteodó jogászi értelmező és magyarázó nmnka< sem valósi that ja meg és nem segítheti elő mindazt a jogi haLadást, amely elvárható lenne. Természetesen ezzel 'kapcsolatban (kontertet panaszok m merültek fel és elhangzottak bírálatok, amelyek nem, voltak minidig egészein tárgyilagosaik. így például az igazságügyi tárca egyik szektorával- a 'kincstári jogügyi igazgatósággal kapcsolatban hangzottak el ib|í

: ráló hangok Ezek kifogásolták azokat a jogi véleményeket, amelyeket ez az intézmény terjesztett elő- , ' _ A kincstári jogügyi; igazgatóság redukálva és lényegében véve a kincstár ügyvédje, jogi tanácsadója vagyoni vonatkozású ügyekben és rosszul végezte volna el a rábízott munkát, rosszul végezte volna el a feladatát ez a har tóság akkor, ha nem arra a bírói gyakorlatra építette volna fel a maga jogi véleményét, amely a, vár/ható és a kincstár ellen folyamatba teendő perben, ;

imajd elhangzanékl- Nem lehet tehát az okot az okozattal felcserélve így bírálni egy olyan szervet, annely^ a fennálló alapon mondja el a maga jogi véleményét, de távolról sem járhat) el úgy, mint a; bíró és amely szerv a maga véleményében nem építhet joggyakorlatot, csak kezdeményezhet ilyent, Ezek^a bírálatok elhangzottak és nem helyeseik akkor, ha összetévesztik az értelmező és" értéklelő munkát, magával a bírói gyakorta ttal- Az igazságszolgáltatás területén természetesem bővebben akadtak bíráló hangok és meg kell állapítani- hogy ezek a bíráló hangok az igazság alapiján álltak. I Az 1869:IV. te. a bírói függetlenséginek ez aiz alaptörvénye az idők folyamán egy bástyává vált, lameily bástya mögött meghúzódott rengeteg olyan tudatos vagy tudatalatti tendencia, ^ameiy irányában ellentétes volt mindazzal, amit a magyar demokratikus jogfejlő-' dés megkívánt. Ha azt mondjuk, hogy ía bíróságot és a bíróság működését egy bizonyosfajta osztályszellem hatotta át,. akkor ezzel nem mondunk sem újat, sem különösebben leértékellőt- A bíró, különösen ama jogi műveltség révén, ameüy őt bíróvá tette, belegyökerezik abba a jogászi szemléletbe, amely akkor uralkodott, amikor ő jogi tanulmányait végezte és amely jellemezte azt az egyetemet, amelyen'tanúlt s azoknak a bíróságoknak gyakorlatát, ahol kezdő bírói éveit eltöltötte. Tudott ez a bírói szellem nagyon i elasztikus, is lenni akkor, amikor ez az említett tendencia kívánta tőié a rugalmasságot és) amikor felr adata nem állott ellentétben az ő osztálymeggyőződésével, vagy azzal párhuzamos volt. 1919 után nem volt szükség arra, hogy új törvényeket alkossanak, mert a bírák, a maigyar bíróságok a meglévő törvények krudélis rendelkezéseit pompásain alkalmazták azokra a bűncselekményekre, amelyeket a forradalom titán a vád eléjük hozott. Megbízható volt ebből a szempontból a magyar bíróság, mert azt. a vörös katonát vagy azt a forradalom alatt foglalkoztatott tisztviselőt, akit a bíróság elé állítottak magánlaksértés, magánosok elleni erőszak, izgatás vagy lázítás, miatt ítélték el és nem volt különösebb szüksíég arra*, hogy új törvényekfet • hozzanak, nem kellett, hogy azután a jogászok a »nnlla poena sine fege« évi február hó 13-án, pénteken. 1068 elvre támaszkodva az új jogszaíbályoikkal szemben azokat a kifogásokat emelhessék, hogy a bűncselekmények elkövetésekor a szóbanforgó jogszabályok' még nem voltak har s tályban. De polgárjogi téren is megmutatkozott ez az elaszticitás, amikor a valorizációs joggyakorlat már az 1928:XU. te.-et megelőzőleg kifejlődött, vagy amikor a gazdasági lehetetlenülésre vonatkozó joggyakorlat kialakult. Amikolr ellenben alapvető és — ismétlem — a gazdasági állapotot megrendítő változások folytán merőben más lett a haladás irányvonala, aimikor ezzel a rugalmassági tendenciával szembenálló követelmények merültek fel, megszűnt a bíráknak ez a rugalmassága, megszűnt az elaszticitás. Bár a magyar demokrácia új jogszabályokkal látta el a bírákat és nemicsák a jogszabályokban, hanem sok más gesztussal is bizonyságot tett jóakaráról és megbecsülésről — nem utolsó sorban a státusrendezési rendelkezésekkel, amelyek valósággal az összes köz," tisztviselők fölé emelték a bírót —abban a! pillanatban megszűnt a rugalmasság, 'megszűnt bíróságainkban az a hajlam, hogy a régi! és új jogszabályok között mutatkozó repedéseket, hézagokat, sokszor esetleg szakadékokat a maga szokásjogot építő joggyakorlatával úgy hidalja át, hogy azon keresztül az új jogszabályok szellemében és irányvonalában vegyen irányt a magyar jogfejlődés. Sajnos, ez nem niindig történt meg. Hivat- , kozás "történt itt Magnaud-ra, a jó bíróra, a humanista bíróra, aki individuális humanizmust gyakorolt egyes ügyekben. Annak a jó bírónak, akit a magyar demokrácia követel, szintén humanistának kell lennie, de a szó kollektív értelmében. Nem az a humanista jó bíró, aki egyes esetekben, olyan bűncselekmények- • nél. amelyekkel szemben talán nem él benne az a taszító érzés, amely a demokratikus tömegekben él, humanizmust és irgalmasságot gyár korol, amely provokatív, amely kihívja maga ellen a demokratikus tömegek felháborodását. A bíró ott gyakoroljon humanizmust, éspedig szociális humanizmust, ahol arról van szó, hogy az egész demokrácia létalapját, a demokrácia felfelé ívelő egész életútját kell a maga tevékenységével »építenie. Segítőkezet kell nyújtania ahhoz, hogy —• ismétlem, amivel elkezdtem — visszavonulva a gazdasági alapokhoz, ezt a gazdasági alapot segítse a további fejlődéshezi. T. Országgyűlés! Valóban előfordult, —és nem lehet helyeselni, ha előfordult — hogy egyes tárgyalótermekben kisebb-nagy ob tömegek jelentek meg, amelyek hangos szóval ilyen vagy olyan ítélet meghozatalát követelték. A tömegtüntetés izzó hangulata valóban nem alkalmas légkör egy megfelelő bírói ítélet meghozatalára, de nem szabad figyelmen kívül' hagynunk, hogy a< hibás és helytelen ítéletek sorozata sok esetben ingatta meg a reális és helyes értékelésen túlmenőleg a bizalmat á tömegekben a bíróságok iránt és hogy ez meg" történt, annak nem az a demokratikus irányzat az oka, amely a jelenlegi Magyarországot jellemzi, sem az az elkeseredettség, amely a tömegeket eltöltötte, azoknak a bűncselekményeknek a láttán, amelyek a perek tárgyául szolgáltak, hanem ennek oka igenis az a bírói működés volt, amely ebben a vonatkozásban nem teljesítette úgy a kötelességét a joggyakorlatot építő tevékenység tekintetébem hogy a joggyakorlat a jövő felé mutatott volna. T. Országgyűlés! Nekünk ezen valóban se-