Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-45
1043 Az országgyűlés 45. ülése 1948. tökéletesen egészségtelen állapotoik és bízom benne, hogy az igazságügyininiszter úr megtalálja annak módját, hogy a humánum érvényesüljön tatejmcsiak a vizsgálati foglyokkal szemben, akik elvégre még nem elitéltek, hanem még asz elitéltekkel szemben is. Abban, hogy a felállítani szándékolt új büntetőintézet terve megvalósul, engedje meg a t. Országgyűlés, hogy ne bizakodjam. Megmondom, miért. Egyszerűen azon oknál fogva, mert a büntető intézetek túlzsúfoltsága azonnal megszűnnék, ha az ellenzék által annyira hangoztatott és oly sokszor kívánt amnesztia olyan kűrben érvényesülne, mint ahogyan az valóban kívánatos. Méltóztassék gondolni azokra a kis bűnösökre, akik ia> propaganda, a félrevezetés hatása alatt nem isteni és erkölcsi törvények ellen vétettek, hanem talán csak azért kerültek a büntetőintézetekbe^ mert tagjai voltak a nyilaspártnak, vagy ilyen vagy amolyan nácipártnak. Ezekkel szemben legteljesebb meggyőződésem szerint elérkezett már a, megbocsátás ideje. Ési őszintén ^ meg kell mondanom, *hogy ebben a vonatkozásban - _ igen nagy csalódást keltett _ az amnesztiarendelet szűkkeblűsége. Azt hittük, abban bíztunk, hogy ezek a kis bűnösük mind kikerülnek a börtönökből; ha ez így történt volna, akkor -nem lenne túlzsúfoltság léte nem kellene arra gondolni, hogy újabb büntetőintézetet állítsunk fel. / Bízom benne, hogy az igazságügyi kormányzat részéről az az amnesztiarendelet, amely most megjelent, csak egy lépésnek, kezdő lépésnek számít és ezt hamarosan fogja követni újabb, szélesebbkörü közkegyelmi rendelkezés ; és akkor ezt _ a gondot elvetheti magától az igazságügyminiszter úr és az ország részére sok-sok milliót lehet megtakarítani azáltal, hogy nem építjük fel az új büntetőintézetet. Bár az igazságügyminiszter úr és kiváló munkatársai jószán dekát _ elismerem, mégsem tudok az igazságügyminisztérium minden gesztiójávai ! egyetérteni» ennskfolytán a költségvetést pártom és a magam nevében nem fogadhatom el. (Taps a néppárton- — Egy hang a kommunístapártról: A nyilasok is megtapsolták volna!) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli CZÉH JÓZSEF jegyző: Orbán László! ORBÁN LÁSZLÓ (kp): T. Országgyűlés! Most, amikor az igazságügyi tárca költségvetéséhez hozzászólunk, nem először kell megállapítanunk, hogy igazságszolgáltatásunk nem felel meg a magyar demokrácia követelményeinek és messze elmaradt demokratikus rendünk gazdasági és politikai fejlődése mögött. Ennek ellenére az igazságszolgáltatás demokratizálásának problémája nem szerepelt ezidáig a magyar demokrácia központi kérdései között, n em szerepelt sorrendben első feladatai között, egészen érthető okokból. A magyar demokrácia erői figyelműiket az elmúlt három esztendőben mindenekelőtt a demokrácia gazdasági és politikai alap iáinak lerakására fordították, arra fordították figyelmüket, hogy a magyar reakció erőit legyűrve, végérvényesen biztosítani tudják a néni demokrácia erőinek uralmát az országban. Jól tudták a demokrácia hívei, hogy nagy történelmi csatákat nem paragrafusokkal és nem bírói ítéletekkel szoktak megnyerni vagy clévi február ho 13-án, pénteken, • 1044 t veszteni; nagy történelmi csatákat a néptömegek harcával nyernék meg, nagy történelmi csatákat a néptömegek bátor kiállása szokott diadalra, győzelemre vinni. De ha egyszer egy osaita eldőlt, ha egyszer egy új politikai és társadalmi rend .kialakult, akkor döntő jelentőségre tesz szert a konszolidációnak, a stabilizációnak sok különböző tényezője és egy megnyert csata után egy új társadalmi és politikai rend kialakítása szempontjából komoly központi jelentőséggel bír most már a jog, mint konszolidációs tényező. Magyarországon a_ nagy csata a magyar demokrácia és a reakció erői között alapjában •és lényegében eldőlt- A népi demokrácia, a dolgozó nép erőinek győzelme után az országma figyelmét mindenekelőtt a békés építő munka problémái felé kívánja). fordítani, kialakult népi demokratikus rendünk stabilizációjának problémái felé. Eljött a magyar demokrácia konszolidációjának periódusa lés ezért válik most igazság- • •szolgáltátásunk demokratizálásáiniak, egy új demokratikus jogrend kialakításának kérdésé a magyar demokrácia égető és halaszthatatf lan feladatává. Ezért van szükség arra, hogy a magyar nemzet összessége, az eddiginél jóval több figyelmet szenteljen igazságügyünk problémáinak és — hozzáteszem — jóval több . támogatást nyújtson annak a munkának, amelyet az igaziságügyminiszter úr vezetésé, yel igazságszolgáltatásunk demokratizálása érdekében folytatunk. Jogrendről, jogbiztonságról beszéltem és azt állapítottam meg, hogy erre van ma az országnak szüksége. Vájjon azt jelentre ez, hogy ime azoknak let' igazuk, akik három esztendőn keresztül unos-nntaian a jogrend és a jogbiztonság nevében támadták a demokratikus államhatalmat 1 ! Ha. ketten mondják ugyanazt,. .az nem ugyanaz — à régi »latin mondás szerint. Mást értettek ezek az urak jogrenden ég jogbiztonságon és mást értünk mi ,a jogrend és a jogbiztonság fogalmán. A magyar reakció e fogaimakon az internálásnak, a népbíráskodás rendszerének, a munkásbíróság rendszerének, a gazdasági rendőrségnek, a politikai rendőrségnek a megszüntetését, a Nemzeti Bizottságok felszámolását, az államosítások visz' szacsináiását értette, vagyis jogrenden visszatérést értettek a régi jogrendhez. Mi azonban, amikor jogrendről beszélünk, nem visszafelé nézünk, hanem szemünket előrevetjük. Nem a régi, reakciós jogrend helyreállítását értjük a jogrend fogalmám,, hanem egy új jogrendnek, a népi demokráciának megfelelő jogrendnek a kialakítását. És éppen így a jogbiztonságon nem a földesurak, nagytőkések, bankárok vagy spekulánsok jogainak, érdekeinek és vagyonának biztosítását iértjük, hanem mi jogbiztonságon a parasztság földtulajdonának, a dolgozó kisemberek majgántulajdonának, a munkásság jogainak, emberi életének, a békés építőd munkának, a demokrácia vívmányainak .biztosítását és védelmét éritjük: népünk ellenségeivel szemben. Egy ilyen új demokratikus jogrend megteremtésének szempontjából vizsgálva igazságszolgáltatásunkalt, meg kell állapítanunk annak komoly elmaradottságát. Gazdasági és pio: litikai rendszerünk alapjában véve gyökeresen megváltozott, míg jogrendszerünk és igazság-. szolgáltatásunk bizonyos területektől eltekintve alapjában a régi és változatlan. És ez a * szakadék az élet és a jog között, ez a szakadék '
