Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-45

1003 As országgyűlés 45. ülése 1948. menyeket értek el a termelés területén, mert a termelésnek olyan módozatait gondolták ki és alkották meg, amelyekkel lényegesen na­gyobb eredményt leket elérni. A növényneme­sítés téréin, a talajviszonyok kikísérletezésé­vel észszerű vetésforgóval, a belterjesség foko­zásával kiváló embereink, mezőgazdaságiink mindéin területén nagyszerű eredményeket produkáltak, ezeket az eredményeket fel kell használnunk és példaképünkül odaállítnunk az egész parasztság elé, az alkotóikat pedig jutalmaznunk kell. Ami szinte ezeknél is lényegesebb, az az, hogy feltétlenül jutalmaznunk kell azokat a parasztokat is, akik a közösségért való mun­kálkodásukkal élrtek el kiváló eredményeket. Ha csak a szövetkezeti mozgalomra gondo­lunk is, olyan eredményeket látunk, amelyek feltétlenül indokolttá teszik azt, hogy legkivá­lóbb szövetkezeti embereinket jutalomra mél­tassuk. A nagybirtok felosztásával még nem oldottuk meg a földhözjuttatottak sorsát. Mezőgazdasági fejlődésünk követelőén írja elő számiunkra, hogy csak a szövetkezeti moz­galom az, amellyel a földhözjuttatottak gaz­dasági fejlődését segíteni tudjuk. A szövetke­zeti 'mozgalom mind nagyobb és nagyobb ará­nyokban bontakozik ki és van már jónéhány olyan földmíyes szövetkezetünk, amelyek mintaképei lehetnek az egészséges szövetkeze­teknek. Ezeknek »a szövetkezeteknek az élén a parasztságnak olyan embereit találhatjuk, akik ténykedéseikkel, azon túl. hogy virágzó életerős szövetkezetet teremtettek, nemzeti feladatot is teljesítettek és demokráciánk megerősítését ezzel is elősegítették. Ezek a pariasztok méltók arra, hogy köztársaságunk elismerje érdemes munkájukat és méltónak találja őket erre az igen szép jutalomra. Bizalimunkait előlegezzük annak a huszon­nyoletagu bizottságnak, amely hivatva lesz arra, hogy kijelölje a Kossuth-díjra javas­latiba, hozandó személyeket. A jelölést úgy vé­gezzék, hogy az egyéni alkotómunkán túl nagy szerep jusson azoknak is, akik a közös­ségi munkában értek el eredanényekiet. Mivel úgy érzem, hogy a Kossuth-díj mee-alapításá­val köztársaságunk igen nagy elismeréssel JorduT a magyar nép alkotó munkásai, pa­rasztságunk, munkásságunk kiváló emberei, a katonai tudományokban leskelemtősebb ered­ményeiket felmutatók, neve/őink, oirvosaink és mérnökeink felé és eizzel igen komoly nemzetá feladatot látunk el, a javaslatot pártom és a magam nevében örömmel elfogadom. (Taps a kormány vártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül! CZEH JÓZSEF jegyző: Lukács Vilmos! LUKACS VILMOS (md): T. Országgyű­lés! Midőn ehhez a törvény javaslathoz, pár­tom és a saját nevemben felszólalok, bizonyos elérzékenyülés lesz úrrá rajtam, éspedig azért, mietrt; kora ifjúságomtól kezdve a független­ségi pártiban foglaltam helyet, abban a párt­ban, ahol Justh Gyulák, Hock Jánosok, Ká­rolyi Mihályok voltak- Annál inkább örülök tehát annak, hogy a centenárium alkalmával tudósokat, művészéket, parasztokat és munká­sokat azzal , a jutaloimimai díjaznak munkájuk eredményeképpen, amely a mi nemzeti géniu­szunkat jelzi, Kossnth Lajos nevével. A ma­gam és pártom nevében csak örömmel üdvö­évi február hó 13-án, pénteken. 1004 zölhetean ezt ta törvényjavaslatot és természet­szerűen örömmel is fogadom él. . A tudomány. és a művészet mindig mos­toha gyermeke voltr ennek a hazának. ^ Ahoi­gyan előttem szólott igen t. képviselőtársaim mondották, ténylegesen [éhségben haltak el hí­res művészek és tudósok. A .demokrácia felé, amelyet én és pártom a leglelkesebben támo­gatunk és segítünk, csak elismerésééi szólha­tokj'acrróL hogy ezeket a tudósokat és művésze­ket támogatjuk. Ugyanúgy támogatjuk a dol­gozó munkásságot, a dolgozó parasztságot is, amikor a Kossuth-díjjal kívánjuk munkájuk eredményeképpen jutalmazni kiváló tagjaikat. Nem a díj a fontos a munkai teljesítménye tekintetében, hanem az elnevezés, amelyet ez a díj visel, mert eninSk a névnek hordozása és ennek ,a névnek jegyében való kitüntetés azt jelenti, hogy a kitüntetettek azoknak a szabad­sághősíöfcnek utódai lesznek, akiket 1849-ben el'tiiportak és elnyomtak. Igen t. Országgyűlés! Nem kell megfeled­keznünk arról sem, hogy a vallás- és közokta­tásügyi miniszter úr már a múltban is intéz­kedett a tudósok és művészek érdekében. Ezért szintén leginag-yobb ("hálámat és köszöneteimet fejezem ki neiVi. Hiszem és remélem, hogy a 'emokrácia eltünteti azt a szellemet, amelyet a múlt táplált és amely 1920. óta, a fehér ló patáinak elindulása óta ebben az országban meghonosodotit és itt a reakciót megterem­tette, a munkát pedisr egyáltalában nem f be" csülte. Hiszem ós permem, hogrv a demokrácia az alkotó munkát mindig és minden körülmé­nyek köw't meg fogja beesülni. Ebben a tu­datban és reményben üdvözlöm ezt a javasla­tot. (Taps). ELNÖK: Szólásra következik a feliratko­zott szónokok közül! CZÉH JÓZSEF jegyző: Vész.y Mátyás! VÉSZY MÁTYÁS (pk): T. Országgyűlés. Nem tudok elképzelni a 48-as g-ondolatnak meg­felelőbb megemlékezést a százesztendős évfor­duló alkalmából, mint ezt a javaslatot. Ha a 48-as idők leginagyobb jelentőségű megnyilat­kozása a jobbágyság felszabadítása volt, ak­kor száz esztendő múlva ez az egyedül méltó.. megnyilai'kozás, az alkotó munka felszabadí­tása és általában a munka megbecsülése. Minthogy &£ a javaslat ezt a gondolatot tes­tesí'i meg, nemcsak örömmel, hanem hálával is kell fogadnunk és -hálával kell megköszön­nünk a miniszter úrnak, hogy ezt a javaslatot az országgyűlés elé hozta. Ugyanakkor azonban szeretnék itt az or­szággyűlésben hangot adni annak, hogy pró­báljuk ennek az alkotó munkának, általában a munkának megbecsülését minden más gom­dolattól elvonatkoztatni, és szeretném, ha tit­kos vagy belső meggyőződése lenne a majdan létesítendő bizottságnak az, fiogy ezt a díjat pedis: ne adjuk politikusnak,'még akkor sem, ha pillanatnyilag egyúttal az alkotó munka kiváló tagja is. Majd h a otthagyja a politikai polcot, lesz mód arra. hogy ezzel a díjjal ki­tüntethessék« Legyen ez a kitüntetés kizárólag és tisztán • az alkotó munkáinak, általában a munkának a megbecsülése, , a munkának a kossuthi gondo­lat jegyében való legnagyobb elismerése. Mi­helyt politika kerül ebbe, abban a pillanat­ba^ nem tud megnyilatkozni abban a tiszta­ságában, amilyen tisztaságban a százéves év­forduló alkalmával kell, hogy mi megnyilat- ,.

Next

/
Thumbnails
Contents