Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-44
973 r Áz országgyűlés 44. ülése 1948. ségtelétfii, hogy a végleges cél Nagy-Budapest megteremtése, a környező városoknak és községeknek Budapesttel való közigazgatási egybeolvadása. Mindaddig az ónban:, míg ennek a pénzügyi,, gazdasági, közművi feltételei nincsenek meg-, a Fővárosi Közmunkák Tanácsára hárul az a feláidat, hogy a környező városokait és községeket telepíttesd, városrendezési és építési vonatkozásban a Nagy-Budapestbe való bekapcsolásra előkészítse. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának szakszerű működésére csak a legidőszerűbb példát említem meg. A f öldbirtokref ormról szóló törvény állapján, anélkül, hogy az új demokratikus mépj szerveknek hatáskörét a legcsekélyebb mér'tékf en is csökkentette volna, az illetékessége ailá tartozó területeken kijelölte a házhely osizltás céljaira igényelhető minden szempontból legmegfelelőbb területeket. Ha ugyanez országos vonatkozásban is szakszerű en történt volna, nem fordulhatott volna elő az, amit moist az árvízkatasztrófával kapcsolatbajn tapasztalhatunk, hogy az árvíz éppen a házhelyek céljaira kijelölt lakótelepüléseket írombolta össze. Még mielőtt a Közmunkáik Tanácsának Budapest környékére való-hatáskörét megállapították, közvetlen szomszédságunkban ujabb ..." település létesült "Érd közeégben s láttuk, hogy a Duna* vizének emelkedéseikor az odatelepültek 1 mindig rettegnek attól, hogy a víz elönti őket. Meg kell említenem az 1945- év folyamán ^ intézményesített közmunkaváltság kérdését is, amely ezidőszerint a hároméves terv megvalósítását célzó beruházási programm egyik lényeges alapja és amely az elmúlt év közepéig részben még a főváros rendelkezése alatt állott. A főváros tekintettel arra, hogy az ostrom hatásai összes városaink közül a legsúlyosabban érték és a lakásoknak mintegy egyharmadát pusztították el, továbbá tekintettél arra, hogy időközben a főváros adórészedését is csökkentették, a maga tevékenységi» körében, a saját hároméves tervében kontemplált építkezéSeknek csak kis részét tudja megvalósítani, pedig ha megnézzük a statisztikát, akkor — mint az előttem felszólalt képviselő urak, valamint az előadó úr is rámutattak, — láthatjuk, hogy Budapesten milyen súlyosak a lakásviszonyok, megállapíthatjuk, hogy az 1945 márciusi helyzet szerint a fővárosban 295.000 lakás közül teljesen megsemmisült 13-558, használhatatlan, de helyreállítható volt 18.775 és részben megsérült 47.332. Ezzel szemben a lakosság száma közvetlenül a felszabadulás előtt 836-000 volt, ma viszont az 1,100.000-et is meghaladja. A bérlők száma 364-489, ebből társbérlő 54.091, albérlő 43.686, ágybérlő 20.674. Aki tudja, hogy mit jelent a tárabérlet, mit jelent az albérlet és mit jelent az- ágybérlet, megállapíthatja, hogy legalább 50-000 lakásra volna szükség ahhoz, hogy némileg enyhítsük a budapesti lakásinséget. A kiözmunkaváltság kezelésének mai rendszere, lamely szerint i a minisztérium az általa kidolgozott közmunkaterv alapján a Tervhivatal jóváhagyásától feltételezetten használja fel a közmunkaváltságot, partikuláris érdekeken tu 1 fokozottabban teszi kötelességévé a minisztériumnak, hogy a közmunkaváltságbevétel nagyobb részét fizető főváros és prolletár környéke az eddigieknél nagyobb mértékben részesüljön újjáépítésben. Bár egyes szakmákban, _ így az építőiparban — külir évi február hó 12-én, c&tí4öriőkön. 974 nos tekintettel a negyvenkét mellékipaTágat foglalkoztató összes többi szakmákban, a másfél évvel ezelőtti fenyegető munkanéücühség-veszélye nagymértékben enyhült, igen fontos feladatköre a minisztériumnak, hogy figyelemmel legyen a hatáskörébe utalt m,unkaerőgazdálkoc]ás ter öleién a munkanélküliség szempontjaira is és hozza szoros összefüggésbe középítkezéseit és közmunkálatait a munkaerőgazdálkodás érdekeivelr Valamennyien tudjuk, hogy a miniszter ur egyik elődje, Mistéth, ÉMI néven kapitalista szervezetet kívánt létrehozni, amely hála a demokratikus erők összefogásának, meghiúsult. Ezt a korrigáló és a demokratikus elveknek megfelelő szervét létesített a jelenlegi miniszter úr elődje, azonban ez a szervezet — előttünk ismeretlen okok folytán — közel egy esztendeje még mindig a /szervezés állapotában van, (17.00) és vidéki utai mon személyes tapasztalatokat szereztem arról, hogy a falu népe mennyire várja már, hogy bekapcsolódhassák — helyenként még saját tőkéjével is — ebbe az országépítő tevékenységbe. Ezzel kapcsolatban felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy ezt a tevékenységet nem szabad kizárólag a vidék mezőgazdasági foglalkozást üző rétegeire korlátozni, hanem ezzel párhuzamosan ki kell terjeszteni az ipari munkásságra is, különösen pedig foglalkozási ágra való tekintet nélkül mindazokra, akik házhelyjuttatásban részesültek, mert hiszen a rendelet értelmében a juttatott házhelyekre öt éven belül fel kell építeni saját családi házukat. Még az elmúlt rendszer alatt itt ülő képviselőtársaim és a felszabadulás óta a testvérpárt több képviselője is sürgették, hogy a közel hetven eves és ma már mind gyakorlati, mind elvi részleteiben elavult ipartorvény idevágó rendelkezéseit törvényhozási utón mielőbb módosítsák. A _ módosításra legfőképpeaf a sok tízezernyi, az építőszakmával 'kapcsolatban álló. önálló kisexiszienciát jelentő kis- és kézműiparos exisztenciális kérdéseinek megoldása miatt van szükség. Örömmel hallottam az előadó úrtól is. hogy a tanyakérdés külön hangsúlyozva van az építésügyi minisztérium programiujában. A magyar vidék egyik legnagyobb problémája a tanyakérdés. Éppen azért fontos, hogy ezt a. kérdést elővegyük, mert a vidék problémáit csak úgy tudjuk megoldani, ha minden réteget belevonunk és minden területet-felveszünk a megoldásba és a tanyakérdést is. Örömmel állapítom meg, hogy a miniszter úr agilitásának eredményeképpen az árvízkárosultak elpusztult ingatlanait nagyrészben, sőt -reméljük teljes egészében újjá fogják építeni. A miniszter úr ebben a tekintetben mindent megtett s a közületelt készséggel segítségére vannak a miniszter úrnak, hogy az új házak megépítésére az anyagi eszközöket előteremtsék. De társadalmi téren is azt látjuk, hogy végre kialakult a magyarok között a szükséges szolidaritás. Ha a fővárosnak baja van, akkor a vidék • megmozdul, hogy a főváros segítségére legyen, mint ahogyan 1945 első hónapjaiban. amikor élelmiszerünk egyáltalán nem volt, a vidék népe mindent megtett, hogy Budapest lakosságát megmentse az éhínségtől. (Taps.) Természetes, hogy az akkori 'szolidaritás viszonzásakép" pen kell, hogy megmozduljon Budapest f és az egész ország akkor, amikor az árvííkároftil1 taknak új otthont kell építeni.
