Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-27

ifi Az országgyűlés 27. ülése 1947. évi december hó 5-én, pénteken. lemi megnyilatkozások azonban minden ádő- j ben legyőzitek a mesterséges akadályokat s ezzel kifejezésre jutáott az egész emberiséget átfogó kapcsolat a tudomány és a művészetek síkjain. A természettudomány, az orvostudomány épp úgy áttört a mesterséges válaszfalakon, mint iaa irodalom nagy alkotásai vagy éppen ia művészeti stílusok. A korlátoirfc#ág és az önző számítások által emelt batároik tehát át voltak törve. A mi feladatunk az, hogyi megszüntessük az összes akadályokat, amelyek a két nép fcözieledésének útját állják. A törvényjavaslat biztosítja la két ország közti kulturális kapcsolatok zavartalan lehetőségét, ezért örömmel kell üdvözölnünk, de egyúttal valóban munkálkodni kell ia kitűzött rendkívül fontos célok eléréséért A törvényjavaslatot mind pártom, mind magam nevében elfogadom. (Éljenzés és taps.) ELNÖK: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? POLANYI ISTVÁN jegyző: Szabó Pál! SZABÓ PAL (pp): T. Országgyűlés! A m "gyár parlamenti évszázados mulasztást pótol akkor» amikor a magyar-jugoszláv kultúregyezményt! törvénybe iktatja. Nagy árat fizettünk azért, amiért ilyen későn jutott eszünkbe, hogy a magyar kultúrán kívül még más kultúra is van déirei, vagy délkeletre. Ha a múltbeli úri közvélemény a tőlünk délre eső népek kultúrájáról emlékezett), rendszerint úgy emlékezett, hogy az valami egészen primitív forrna^ amihez semmi közünk, amiből se kárunk, se basznunk, iba ismerjük, ha nem. A jugoszláv népek kultúrája jobban .és igazabban, inint minden más népek kultúrája, valóban a népé volt. A nép abban élt, abban született és abban halt meg

0 Kultúra tehát Jugoszláviában is volt, sőt annyira volt, hogy nem fért meg az ország határai között, hanem átcsapott rajta minden olyan irányban, ahol a legkisebb lehetőség is volt rá. így jött át hozzánk is, Magyarországra anélkül- hogy az úri Magrvar ország, feehát a hivatalos Magyarországi a legcsekélyebb mértékben is tudomást vett volna róla. A határmenti érintkezés a két nép között, a jugoszláv és magyar között akár mint barát, akár mint ellenség, de állandóan megvolt, aminek nyoma raindkéíb országban kimutatható. Minden kultúra olyan régi, mint magta a nép. Vagyis minden kultúra valamely nép néppé való szerveződésével indult. De smiß nálunk, Magyarországon az úgynevezett magyar kultúra csatornáit kinyitottuk főkép olyan égtájak felé, ahol inkább vettek el tőlük, mint adtak volna, Jugoszláviában ez nem így történt. A jugoszlávok tudomásul vették mindaz!, ami a világ szellemi fejlődésében van, Le is szűrték maguknak belőle a hasznosítható dolgokat. De kultúrájuk sajátos fejlődési vonala maradt az, ami volt, ami a népből indult és mára megint csak a népbe ömlik vissza, még pedig egy csodálatos tiszta és teljes népi demokrácia reális valóságában. Ha próbáljuk megmérni a jugoszláv kultúra útját, igen könnyen rájövünk arra, hogy mi magyarok a jugoszláv népek szemében a nyugati kultúrát képviseljük. Vagyis legalább mirajtunk keresztül szűrődött Is igazaiul: mindaz, ami nyugatról jött. De mir» átszűrődött, az marad/t meg csupán, ami őket, mint jugoszlávokat a legjobban érdekelte. Ezért van» hogy Jugoszláviában az a legnagyobb magyar író, aki idehaza éppen nem a legnagyobb, sőt, aki az úri Magyarország szemében nem is számított írónak. Hogy a magyar kultúra fejlődése micsoda tragikus zsákutcába került, azt mindannyian jól érezzük. Ez hozta reánk a bitieri téboly uralmát és persze, mivel az ostorhegyen csattan a csapó, az elvesztett becstelen háború minden szenvedését és kínját. Hiába volt itt minden írói vagy szellemi erőfeszítée, a fogalmak végképpen összegabalyodtak. A fekete nem volt fekete, a fehér nem volt fehér. A magyar ég alatt hamisított jelzésű repülőgépek bombáztak magyar városokat, ós ez volt, amit a kultúra védelmében imádni kellett A jugoszláv népek kultúrája, mint népi kultúra a felszabadító harcokban virágzott ki. Ez a kultúra adta hazájuknak azokat a partizánokat, akik tegnap még diákok voltak éa lirai verseket írogattak, de holnap már fegyverrel a kezükben harcoltak a hegyekben, a germán elnyomók ellen. Ez a kultúra hajszolta ki a szelíd hajlatú völgyekből a parasztokat megint csak a hegyekbe, hogy fegyvert fogjanak ők is és álljanak oda a fiatal értelmiség mellé. Ez a kultúra ürítette ki máról-holnapra a gyárakat, hogy a munkások is. fegyverrel cseréljék ki a szerszámot, és ez a kultúra volt az, amely eggyé kovácsolta Jugoszlávia népét, amely nép szinte máról holnapra virágzásnak indult, országot épített és épít a rommá lett régi ország helyén. Mi, népből származott írók, mint ahogy minden nép népből származott írói, hiába hangoztattuk a múltban, hogy ha yan egyáltalán megtartás számunkra, mint magyarság számára, hát a népi gondolat, a népi kultúra ez. Nem hittek nekünk. De Jugoszlávia írói és népei bebizonyították ezt nemcsak önmaguk számára, hanem a mi számunkra is. Ha van itt számunkra, megmaradás és megtartás, akkor csakis a dunavölgyi népek kultúrájához hasonló népek számára' van. Nem mi, hanem a jugoszlávok teremtetitek meg minden dunavölgyi, vagy keleteurópai nép számára a példát: hogyan kell kultúrában élni, hogyan kell az embertelenségben is embernek lenni, és hogyan kell országot építeni ahhoz, hogy országa és népe megdöntheteltten bizonyítéka legyen az annyira áhított békének. Áldott emlékű Zsilinszky Endrének a tizenkettedik órában jelent meg egy könyve. Címe: >He!lyünk és sorsunk Európában.« Ez a könyv a magyar és jugoszláv népek testvéri közösségében íródott. Nos, én Zsilinszky Endre emlékének is áldozom akkor, amikor a magam és pártom nevében örömmel megszavazom a magyar-jugoszláv kultúregyezmény törvénybe iktatását- (Nagy taps a kormánypártokon,) ELNÖK : Szólásra következik a feliratkozott szónokok közüli POLANYI ISTVÁN jegyző: Bálint Sándor! BÁLINT SÁNDOR (dn): T. Országgyűlés! A jugoszláv-magyar kulturális egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot a demokrata néppárt és a magam nevében elfogadom. Illendő parlamenti szokás szerint én is próbálok néhány szóval utalni a kérdés fejlő-