Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-44

947 Az országgyűlés IL Mese 1948. amelyeket a Szabad Szó kalendáriumában a miniszter úr már iközzé is tettetett. Nem kétséges, hogy maguk az építkezni kívánó kisemberek is szájuktól elvont filléreikkel beállaná; •nak azok közé, akik kis pénzecskéjüket tnénű állami támogatással saját otthonuk felépítésére kívánják fordítani. Nem tudom» tisztáiban van-e a minisztérium azzal, hogy a magyar parasztságban milyen hihetetlen újjáépítési akarat van és milyen bűnös mulasztási az, amely ezt a nagy és felmérhetetlen; erőt nem használja ki akkor, amikor kis szervezési eszközökkel jelentős építkezésiekéit lehetne lebonyolítani a nemzet érdekében. Hozzátehetjük még azt is, hogy a földreform során földhöz jutottak nyugalmának és biztonságérzésémek teljessé tételéhez is feltétlenül szükséges az, hogy minél előbb saját maguk által megépített otthonukban lakjainak. (Ugy van! a népvárton.) Ha a miniszter úr és a minisztérium kétéves működésének ideje alatt ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozott volna, akkor nem lehetne kétséges, hogy a hároméves terv keretén belül évente legalább százezer kislakást, cselédlakást lehetett volna átépíttetni úgy, hogy az építkezések részére legalább 1000 vagy 2000 forint kölcsönt adtak volna.. (NÁNÁSI László (pp) gúnyosan: Meny" nyi cselédlakást építtetett ön, mint gazdatiszt annakidejénl — Egy hang a néppártról: Nem erről van szó! Nem volt miniszter! — ZENT AI Béla (kp): Éppen erről van szó! — SZEGEDI Albertné (kp): Arról van szó! — Közbeszólás a néppártról: Ha annyira ért hozzá, iratkozzék fel szónokniak. — Zaj.) T. Országgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy a rendelkezésemre álló rövid idő ellenére is a nem ide tartozó és szerintem teljesen felelőtlen közbekiáltásra válaszoljak azzal, hogy megállapítom: abban az r uradalomban, ahol én beosztott voltam és nem vezető, a szombathelyi püspökségi uradalomban, am'ely tas: oiiszáig egyik «legszebb, legfejlettebb uradalma volt... <NÁNÁSI László (pp): Olyan is volt?) Igen volt! (NÁNÁSI. László (pp) : Miszerintünk nem volt! — Zaj a kommunista- és a^ szociáldemokratapárt soraiban. — • Az elnök csenget. — NÁNÁSI László (pp): Ismerjük a fejlett uradalmat! — Közbeszólás a kommunistapártról: , A^ kom

r inencióstól 'kell megkérdezni, milyen szép uradalom volt!) Szeretném elvinni önt egyszer oda, képviselőtársam. (Az előbbi hang a kommunistapártról: Voltam ott eleget! — Zaj. — Az elnök csenget.) Akkor különösen jól tudja. — Mondom, ebben az uradalomban már ötven évvel ezelőtt is külön szobájuk, konyhájuk és kamrájuk volt az ottani gazdasági alkalmazottaknak. (ZENTAI Béla (kp) : És külön yérszopójuk.) Lehet, hogy ezt saját magáról tudja a képviselő úr. —Zaj. — Az elnök csenget, — FÖLDES Mihály (kp): Szólaljon meg már magában; a »belső« 'hamg is! — Derültség.) T. Országgyűlés! Nézzük ezek után milyen eredményeket ért el a minisztérium a városi épületek helyreállítása terén. Ennek a célnak szolgálatában áll az Országos Épület'javítási Alap, amelynek költsiégvetérsi előirányzata 85 millió forint. Megdöbbentően csekély összeg ez az elszenvedett súlyos károkhoz képest Nem kívánjuk a spekulativ célokra szolgáló nagy bérházvagy ont védelemben részesíteni, de meg kell gondolnunk azt a szociális szempontot, hogy nemcsak a nagyyagyonok szenvedtek háborús károsodást, évi február hó 12-ém

s csütörtökön,: 948 hanem számos kisember lakóháza, egész életének megtakarított vagyonkája is tönkrement. (Ugy van! — a néppárton.) Lethetetlan, hogy az épülteitjayftlási alapr nak negyedrésze a felvett kölcsönök visszatérítését szolgálja. Ugyanis 85 milliós összegbő^ tényleges épüliethalyreá'llítási és romboir táisi célokra csupán 57 millió forint szolgál, míg 22 millió a felvett kölcsönök visszafizetésére, 3.7 millió kamattérítésre, 2.5 millió kezelési költségre, (Egy hang a néppártról: Jó /sok!) mintegy 200.000 forint pedig ellenőrzési költségre szolgál. Az alapból folyósított kölcsönöket 11 százalékos kamatra adják ki, — normális viszonyok között már a 8 százalékos kamat is kimeríti az uzsora fogalmát — de ezeken kívül még költségtérítés és különféle nyomtatványdíjak is terhelik a kölcsönöket. Mindezt súlyosbítja még az a körülmény is. hogy a lakáshelyreállítási munkálatoknál csak egy részére engedélyeznek kölcsönt. Hálásak lennénk tehát a miniszter úrnak, ha részletesebb adatokat kapnánk tőle arra vonatkozóan, honnan származnak ezek a drága kölcsönök, továbbá hogy miért nem lehetséges a közmunkaváltságból származó tőkéket az újjáépítés szolgálatába állítani, amit különben jogszabályok is biztosítanak. Ugyancsak igen sulyois megterhelésnek tartjuk azt, hogy a háború folyamán amúgy is súlyosan igénybevett háztulajdont még külön énületjavítási hozzájárulással is terhelik. Véleményünk szerint az a tény, hogy aránytalanul kis mértékben sérült házak még ma is vádlóan merednek az ég felé, annak a helytelen politikának a következménye, amely nem igyeklszik H háztulajdonos háztulajdonjogájt egy nyilatkozatban biztosítani. Kívánatosnak tartjuk tehát, hogy az újjáénítési minisztérium és a kormány. minél előbb adjon ki felelős nyilatkozatot, amely bizonyos biztonságot nyúnt a tulajdonosoknak. Állítom, hogy ezzel a lakásujjáépítések ügyét előbbre tudnánk vinni. * T. Országgyűlés! A minisztérium építési feladatainak harmadik, de igen jelentős része a középületek helyreállítása. Két csoportot kell itt megkülönböztetni. Az első a minisztérium által lebonyolított építkezések csoportja. Ezekről különösebb mondanivalónk nincs, csupán lassúságukat _ kifogásolhatjuk; tudomásunk szerint a minisztérium imég a hároméves terv keretében rendelkezésre álló tőkéket sem képes a célra felhasználni. A második csoportba tartoznak a segélyezett épütetek. A mültévi költségvetésben a minisztérium segéllyel járult hozzá a középületek helyreállításához, a folyó évi költségvetésben azonban nem láttunk erre a célra összegeket előirányozva. Továbbá úgy a múltban, mint a jelemben is előfordul, hogy közvetlenül vagy közvetve pártoélokat szolgáló építkezéseket nagy mértékben elősegít a minisztérium. Ezt mi természetesen kifogásoljuk. (15.00.) Ennek ellenére aránytalanul csekély öszszegeket irányoztak elő a háború következtében elpusztult egyházi célú épületekre, és itt gondolunk elsősorban a falusi kistemplomokra, iskolákra, kultúrházakra, és egészségvédő lakásokra. A magyar nép mély vallásos érzése feltétlenül megkívánja azt, hogy verejtékes munkájából származó filléreinek egy részét