Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-27

83 As országgyűlés 27. ülése Ï9i7. szempontjából a magyar szakmunkások feltétlenül nyújthatnak — nem is keveset — azoknak a szomszéd népeknek, amelyek most szabadságukkal együtt léptek az iparosítás nagy lendületébe. És itt van a magyar technikai kultúra, amely párosul a magyar művészeti, festőművészet!, zenei, irodalmi kultúrával. Van mondanivalónk — és erre nyugodtan büszkék lehetünk — a szomszédnépeknek is. Ez a szerződés utat és kaput nyit egy ilyen kicserélődési lehetőséghez, utat és kaput nyit ahhoz, hogy kiderüljön: az első pillanatban, az első lépésnél valóban hálával nézünk arra a népre, amely ezt a lehetőséget megadja számunkra« a következő lépésnél ennek a kapcsolatnak, ennek a barátságnak reálpolitikai és kultúrpolitikai hasznosítása kölcsönös lehet és úgy tekinthetnek reánk, mint amelyik néptől kapni is lehet ezen a téren. T. Országgyűlés! Ha azt mondottam, az előbb, hogy ez a lépés egy teljes fordulat kezdetét jelenti a magyar biztonság, a magyar külpolitika- a magyar demokrácia szempontjából, akkor azt is megkell monndamoim, hogy meg voltak a hagyományos képviselői is ennek a politikának; nem a derült égből lecsapó villám hirtelenségével pattant ide ez a politika, hanem igenis, voltak olyanok, akik mindig képviselték ezt az irányzatot, ezt a közeledést, ezt a faji kapcsolatot szomszédainkhoz. Ha a változás nagyságát akarom nézni, akkor szinte mint egy hőmérőn, úgy lehet lemérni a baráti Jugoszlávia nagy államférfiának, Tito marsallnak különféle nyilatkozatain. Még 1945 novemberében, a rossz emlékű 1945ÖS választások után, Tito marsall így nyilatkozott (olvassa): »Nem tudom, milyen lesz a magyar kormány politikája, de ha Magyarország nem demokratikus irányban fejlődik, akkor kapcsolatunk nem lehet olyan barátságos, mint ha demokratikus kormány létesülne.« Mondjuk ki nyilían: a bizalmatlanság — és most már két év után hozzátehetjük: ebben az esetben feltétlenül az indokolt bizalmatlanság — hangja szólalt meg- ebben és nagy fejlődésünket igenis azon is lemérhetjük, hogy Tito marsall most a szerződés belgrádi aláírása alkalmából már egészen más hangon beszélt. (Olvassa): »Örömmel látjuk hogv Magyarország a demokrácia útján halad. Nekünk nem mindegy, hogy másokat elnyomó, vagy pedig demokratikus baráti politikát folytatnak-e szomszédaink. A népi demokrácia egyik alapelve: lehetővé tenni az együttműködést a népek között. Ez az, ami arra késztet bennünket, hogy segédkezet nyújtsunk a magyaroknak demokráciájuk kiépítésében.« Ez a megállapítás tulajdonképnen lerögzítése annak a hatalmas demokratikus fejlődésnek, amelyen Ma-, gyarország keresztülment; ez a megállapítás leröerzítése annak, hogv a Szovjetunió után valóban Jugoszlávia volt az az ország, amely leginkább segített a mi felszabadulásunknál. Ha volt itt ország a mi környezetünkben, amely jogos és indokolt gyűlöletet érezhetett volna a magyarság irányában, akkor ez a legtöbb sérelmet szenvedett Jugoszlávia lehetett volna. T5s ennek a Jugoszláviának legméltóbb képviselője ajkáról hangzik el az ia szó, hogy »segédkezet nyújtani«, hogy »barátilag együttműködni«. Ez azt jelenti, hogy ott látják: mi a helyes és jó utón haladunk: ott látják azt, hoisrv ,a jugoszláv és a többi népekhez fűződő barátságunk útjából hárítjuk el az akadályodé december hó 5-én, pénteken. 84 kat akkor, amikor saját magyar reakciónkkal leszámolunk; látják azt. hogy nem a Horthyrendszer valamiféle utolsó mohikánjaival, hanem az azelőtt elnyomott s most már felszabadult magyar népnek méltó képviselőivel állanak szemben, amidőn szerződést kötnek MagyarországgaL Ezt a politikát nem most kezdtük képviselni. Mi kommunisták, nyugodtan elmond^ haltjuk, hogy minden fellépésünkben, minden megnyilatkozásunkban a kezdet kezdetétől ezt a politikát szögeztük le. Losonczy^ képviselőtársunk említette már azt a legsötétebb időpontot, az újvidéki vérengzések idejéjfc amely szégyenfoltunk és alkalmas lett volna arra, hogy . Magyarországot szakadékba taszítsa. Amikor 1941 telén bekövetkeztek az újvidéki és a zsablyai vérengzések, akkor — nyugodtan mondhatjuk — a nagy nyilvánosság előtt természetesen egyetlen legális sajtótermék sem foglalhatott itt állást, így például a Népszava, amely hősiesen vitte a küzdelmet az elnyomás ellen a Horthy-rendszer lehetőségei között, — szociáldemokraták és kommunisták együtt, — magától értetődőleg nem foglalhatott állást« egy ilyen kérdésben. Ekkor mi, kommunisták a nyilvánosság elé léptünk. Nagy példányszámban ^nyomtatott röpiratokat bocsátottunk ki és felhívtuk a tömegek figyelmét arra a veszélyre, — s mozgósítottuk őket — hogy ez nemcsak a jugoszláv nép ellen, hanem épp úgy a magyar nép d'en is elkövetett halálos bűn; provokáció ez, nem egyesek ellen, nem egyes • osztályok ellen, hanem az egész magyar nemzet ellen, amely alkalmas arra. hogy miatta ugyanazt a bélyeget süssék reánk, mint a fasiszta Németországra. Hadd idézzek itt néhány sort egy olyan, az illegalitásban megjelent iratunkból, amely annakidején eléggé közismert lehetett, de talián itt kevésbbé ismerik. 1943 végén az akkor »békepárt« néven működő kommunisták memorandumot dolgoztak ki, egy memorandumot, amelyben körvonalaztuk az ország követendő politikáját, egy mozgósító memorandumot, amely természetesen a német ellen, a fasiszta háború ellen és — tegyük hozzá — a szabadságukért harcoló szomszéd népekkel való együttműködésre mozgósította az^ ország erőit. Ez is visszatér erre az újvidéki és zsablyai vérengzésre. így szól ez a memorandum, amelynek egy példányát nemrégiben sikerült megtalálnom (olvassa): »A visszafoglalt bácskai területeken elég a zsablyai és újvidéki. máig is megk)rlatlan« — 1943 végén íródott ez — »tömegmészárlásokra utalni. Ezek a történelmünkben példátlan kegyetlenkedések mérhetetlen sokat ártottak nemzetünk jó hírnevének.« > ' De nem maradtunk meg mi akkor egy ilyen elvi ítéletnél, hanem leszögeztük a követendő politikát, egy olyan politikát, amelynek minden sorát ma is aláírhatjuk. Van ennek a memorandumnak e^j fejezete, amelynek! címe »A nemzetiségi kérdés«. (Olvassa): »A demokrácia jegyében megújhodott Magyarországnak nemcsak saját népeivel kell békét teremtenie, hanem a szomszédos államokkal is. Ennek pedig egyetlen komoly útja van ^szakítás minden imperializmussal. Imperialista : magatartásra és fellépésre szomszédainkkal szemben nem jogosít fel sem a szentistváni birodalom eszméje, sem Magyarország természetes földrajzi egységének* gondolata, sem