Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-43

877 Az országgyűlés 43. ülése 1948. évi február hó 11-én, szerdán. «* 878 tud olcsóbb anyagot előállítani, (BENCSIK Gyula (kg) államtitkár: Nem mindig aiz olcsó a jobb!) hogy minél olcsóbban, minél jobb anyaggal egész baromfiállományunkat preventív védőoltással megtudják menteni ä baromfipestistől. Igen t. Országgyűlés

Î Tudom, hogy a miniszter úr kötve volt ennek a rendeletnek kibocsátásában, kötve volt azért, mert ezt megelőzően .a racionalizáló rendelet — 2110/1947. számú rendelet — előírta, hogy ezt a rendelkezést végre kell hajtani, és a pártközi értekezlet is döntött ebben az ügyben. Mégis azt kell kérnem a miniszter úrtól és a kormánytól, gondoljuk meg jól, hogy meglévő üzemet szüntessünk-e meg, amikor ilyen súlyos betegségek veszélyeztetik baromfiállományunkat és baromfiexportunkat, vagy pedig támogassuk ezeket az üzemeket, hogy minél jobbat produkálhassanak és így baromfiállományunkat meg tudjuk menteni? Mint az interpellációmban feladott kérdésekben már megemlítettem. Angla és Svájc a:z a két állam, amely'baromfiexportunk szempontjából számításba jöhet. (A háború előtt is ez a két állam volt a legnagyobb felvevő piacunk, jelenleg is; ez a kettő lenne számunkra a legjelentősebb. Sajnos azonban éppen a baromfipestis miatt, Anglia szigorúan elzárkózik a magyar baromfi elől, illetve olyan feltételekhez kötötte baromfiexportunkat, amelyek mellett nincs Magyarországon vállalkozó, aki az_ evvel járó kockázatot vállalná. Svájc szintén szigorú feltételekhez kötötte a magyar baromfi bevitelét. Száz vágón kontingensre van Svájccá,] megállapodásunk, azonban aiz^első Öt vágón le&zállításjafeor^ •— amely pedig úgyszólván mintaszállítmány volt, mert vészmentes területről szigorú ellenőrzés mellett vásároltak fel — azt kellett tapasztalnunk, hogy abból négy vagont nem vettek át? visszaküldték azért, mert baromfipestist fedeztek fel a szállítmányban. Ez azt jelenti, hogy többé nem^ akad Magyarországon vállalkozó, aki haromfit vásároljon és exportáljon. Ez súlyos, százmillió forintos visszaesést, deficitet jelent majd a költségvetésben, mert baromfiállományunk beteg, a külföld bizalmatlan velünk szemben:, nem foigjia 1»eengedrai* baromfiállományunkat és baromfitermék elnkét- ( Ezért én laizit kérem a t. kormánytól és a t. Országgyűléstől, keressünk egy olyan megoldási módot, amely lehetővé teszi baromfiállományunk megmentését, tehát tisztítsuk meg az országot a baromfivésztől. Ennek egyedüli lehetősége az, lenne, ha a meglévő négy szérumtermelő intézet nyugodtan folytathatná munkáját, nemes verseny fejlődhetnék ki közöttük. Ezáltal jobb és olcsóbb oltóanyagot tudnánk termelni arra a. célra, hogy min; den egyszerű kis falusi házban a baromfi megfelelő oltóanyaggal be legyen oltva, jnert iáikkor egy esetleg nemzeti fcataszttrófát előidézhető baromfivész lehetőségét ki tudjuk zárni az ország területéről- Azt kérném a kormánytól és a földmívelésügyi miniszter úrtól, vonja vissza azt a rendelkezést, amely rendelkezéssel a két szérumtermelő intézetet megszüntette, és legyen tekintettel a nemzet egyetemes érdekeire, állatállományunk és baromfiállományunk megmentésére és baromfiexportunk kiépítésére. ELNÖK: Az -országgyűlés az interpellációt földmívelésügyi miniszter úrnak és (a kormlánymak. _ Következik Kolbert János képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz és a kormányhoz a sertésbetegségek ellem védekezés előmozdítása tárgyában. Kérem^ a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. HEGYEST JÁNOS jegyző _ (olvassa): »1. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter urnáik és a kormánynaik 'arról, hogy sertéstenyésztésünk és hizlalásunk nemzetgazdasági szempontból és export szemipontjából imiilyem nagyjelentőségű ? 2. Van-e tudomása a földművelésügyi miniszter úrnak és a kormánynak

1 arról, hogy sertésállományunkat milyen veszélyek fenyegetik? 3. Van-e tudomása a földtaiívelésügyi [miniszter úrnak és a kormánynak arról, hogy Magyarországon ia Manuinger professzor úr által" megállapított »fertőző gyomor- és bélgyulladás« betegség, mint fertőzőbetegség sehol a világon nem ismeretes s így a fertőzés veszélyéneik behurcolása miatt ez a feltétezett, de nem igazolt betegség sertésexportunk lehetőségeit súlyosan veszélyezteti! 4. Tett-e a földmívelésügyi miniszter úr intézkedéseket ezen betegség oktanánalk tisztázására, vagy 'az ellene való védekezési eljárások kidolgozására! 5. Vaai-e tudomása ,a miniszter úrnak arról, hogy a jóvátételi sertéshizlaldákban az elmúlt esztendőkben hány darab sertés esett íki? Milyen betegségek okozták az elhullást! Milyen védekezési intézkedések történtek az elhullásd'veszélyek csökkenté serei 6. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hegy az elmúlt esztendőkben oly gyakran megállapított fertőző gyomor- és bélgyulladás betegségek eseteiben a Benedek-széruni_ termelő intézetben folytatott vizsgálatok és (kísérletek alapján minden esetben megállapítást nyert, hogy az nem fertőző gyomor- és bélgyulladás, hanem paratiphus, aniely betegség külföldön is elterjedt, és így exportunk szempontjából nem is veszélyes? 7. Folytattak-e valamelyik .állami intézetben einnek a betegségi kérdésinek tisztázására kísérleteket! 8. Történt-e intézkedés olyan megoldás értelmében, hogy a Benedek-szérumtermeiő intézetben folytatott és nagyon előrehaladott ilyen irányú kísérletek az intézet megszüntetése után is tovább "* folytathatók legyenek állatbötegségügyünk megóvása és exportlehetőségünk biztosítása érdekében. Budapest, 1948. évi február hó 7-én.« ELNÖK: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! KOLBERT JÁNOS (pk) : T. Országgyűlés! A baromfitenyésztés- mellett állattenyésztésünk másik legfontosabb tényezője a sertéstenyésztés. A sertés gyors fejlődésénél fogva a kisembernek nagyon fontos gazdasági és anyagi bázisa. A nagybirtokrendszer megszüntetése után Magyarország úgyszólván téliesen a kisbirtok- és törpebirtokrendszerre helyezkedett. A kisembernek a könnyen mozgatható baromfi és sertés felel meg. r mert ezt olcsón, könnyen tudja tenyészteni és könnyen tudja értékesíteni is. Baromfi- és sertésállíományunk fejlesztése azonban nemcsak anyagi szempontból fontos, hanem fontos egészségügyi szempontból^ es közellátási szempontból is, éppen ezért vegte-