Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-43

869 Az országgyűlés 43. ülése 1948. évi február hó 11-én, szerdán. 870 •eiómnak mindjárt az elején elnézést kérek, iamiért talán olyan jelenségeikre hívom fel a t. Ház figyelmét, amelyek tárgyában a múltban számtalan interpelláció hangzott el mind a koalíció, mind az ellenzék oldaláról. En ezeket csak a tárgyból levonandó konzekvenciák ikedvéért emKtejm. Köztudomású, hogy a törvényeink és rendeleteink betartása körül még igen sóik baj Visn. Köztársasági alaptörvényeink eszméinek 'és elveinek be nem tartása, a kiosztott földeik jogtalan csereberélése, meghagyott birtokrészeik'önkényes újbóli kiosztása, gazdasági pro' vagy konra «zabotálása, bírósági f ítéleteink befolyásolása pártnyomásokkal és így tovább — mindezek talán) még súlyosbítva azzal, hogy lezekhez a jelenségekhez a Ikiormány végrehajtó közegei hallgatólagosan vagy nem hallgatólagosan sokszor asszisztenciát nyujtanakr De imég ez sem volna ok arra, hogy ezeket újból felhánytorgassuk: a kormánynaik. Egészen pontosam tudjuk, hogy a fiatal és fejlődő demokíráoianiknafe a múlt időik egy erkölcsi losődtömegét kellett átvennie és nem lehet osiodálkozni azon, ha egy bizonyos .réteg s így tisztviselői karunknak egy része iá a demokráciának alapelveivel sincs tisztában, azzal sem, hogy saját magunk hozta rendeleteinket es törvényeinket feltétlenül pártatlanul be tkell tartani. Mindezeknek a hibáknak további felsorolása, fölösleges volna, és csak két okból foglalkozom velük. Először azért, mert ezek a .lelenségek nem csökkenő, hanem fokozódó tendenciát mutatnak, másodszor azért, mert mindezekben a jelenségekben egy bizonyos célirányosságcéltudatosság és tendencia észlelhető, _ ami az interpellációból világosan ki fog tűnni. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel párhuzamosan egy másik jelenségre is felhívjam a t. Ház figyelmét, amely már szintén igen sokszor hangot kapott itt a Házban, ebben az esetben azonban inkább a koalíció oldaláról es itt is különösen a koalíciót uraló és ideológiailag vezető Magyar Kommunista Párt részéről. Ez pedig az a megállapítás, hogy az országban realkció van s ez a reakció ha nem is kormányzati körökben, de a széles rétegekben mintha fokozódó tendenciát mutatna. Sajnos, ez így van és csak azt sajnálom, hogy erre a jelenségre az ellenzék nem mutat rá sűrűbben. A kormányzati párt ugyanis ezt a problémát talán csak egy szemszögből nézi az adott helyzeténél fogva s éppen az ellenzéki pártoknak volna kötelességük rámutatni az érem másik oldalára, hogy ezt a problémát globálisan, teljességében látva, a kellő eréllyel, céltudatossággal és okossággal orvosolják. Azt, hogy reakció van, megállapítjuk, de hogy mi ennek a reakciónak az oka, alapja és kiindulópontja, arról kevesebbet szoktunk beszélni és ezt ritkábban szoktuk taglalni. Azt hiszem, pártkülönbség nélkül mindenki egyetért velem itt a Házban abban, hogy amikor 1944 októberében a régi, úgynevezett Horthyvagy trianoni rendszer — vagy ahogyan nevezni akarjuk — összeomlott, esődbement, ez a rendszer, amely nem állott egyébből, mint felületességből, külsőségből, blöffből, teljesen eltekintve azoktól a bestíalitásoktól, amelyeket az égisze alatt elkövettek, mondom, amikor ez a rendszer, amely különösen a végefelé egyik politikai bűnt követte el a másik után, összeomlott, nem volt itt Magyarországon ember,. aki sajnálta volna, (Mozgás és ellentmondások a kommunistapárton.) különösen, amikor ennek betetőzéseképpen 1944 október 15-én az akkori kis magyar honvédség-, amely e rendszernek és kormányzatnak minden előnyét és pluszát élvezte s amelynek tisztikara a vezetőségében és politizáló tábornokaiban 80%-ig bűnös volt a katasztrófái beállásáért, úgyszólván egyik óráról a másikra megszegte a kormányzónak tett esküt, hogy egy őrült, egy Szálasi zászlaja alá menjen, az akkori rendszer egy paródiába sülylyedt. Nem volt itt egy ember sem az országban, aki csak egy könnycseppet is sírt volna utána, (Ellentmondások a kommunistapártról, egy hang ugyanonnan: Kerültek még olyanok!) kivéve talán hacsak nem egy-két haszonlesője, akinek nem sikerült kiszöknie

1 nyugatra. De ezek is feladtak minden reményt, hogy ezt a rendszert valahai is reaktiválni lehessen, mert a széles néprétegekben ennek minden alapja egyszersmindenkorra elmúlt- (Egy hang a kommtmistapártról: Nagy túlzás!) Ennek ellenére ma a reakcióról beszélünk, még pedigilyen irányú reakcióról? ir Mélyen t. Ház! Nem zárkózhatom el az elől, mert kötelességemnek tartom, hogy különösen itt a képviselőházban szembe nézzünk a dolgokkal .hogy kijelentsem: ne ringaséuk magunkat illúziókban, hogy ezért a szomorú jelenségért a felelősségnek egy nagy része a kormányokat, illetve a kormányzatok politikáját determináló politikai pártokat terheli. Mert ha egyes ideológiai vagy nem tudom milyen célokért elnézzük azt. hogy a sajátmagunk hozta törvényeket és rendeleteket semmibe vegyék, a reakciónak olyan propaganda eszközt adunk a kezébe, mint amilyenre még álmában sem mert volna gondolni. Az embernek önkéntelenül is Goethe bűvészinasa jut eszébe, aki felélesztett szellemeket, amelyeknek lekötése és lefogása sokkal pror bliematikusabb dolog, mint amilyen azoknak könnyelmű és. meggondolatlan felidézése. De hogy az interpellációm végkonklúziójára juthassak, méltóztassék megengedni, hogy még két jelenségre hívjam fel a t. Ház, figyelmét, amely ezzel szoros kapcsolatban áll. Az együk ez a bizonyos tendencia, amely az ellenzéki kritikának talán elhallgatására irányul és még a jóindulatú ellenzéki kritikát Is »majdnem lehetetlenné teszi úgy az ellenzék, mint a koalíción beiül is. Méltóztassék megengedni, hogy ezt ,a[ káros jelenséget egy példával illusztráljam, lamely példa már régen túlhaladott álláspontot mutat be» s így azt hiszem, hogy Senkinek, az érzékenységét nem sérti, mint ahogyan nekem egyáltalán nem célom, hogy bárkinek az, érzékenységét is sértsem. Itt van a likvidált Pfeiffer-párt esete. Tagadhatatlan tény és elismerem, hogy ebben a pártban lehettek olyanok, akik enneík a reakciónak a szekértolói .voltak, vagy azzá lettek az előbbi jelenségek és

1 rövidlátásuk következtében- De voltak ebben a pártban beesüle-esen és demokratikusan gondolkozó emberek is. Példaképpen csak két nevet emelek itt 'ki: itt^volt Hegymegí Kiss Pál, s itt volt Vár sáry István. Ezek egy életen keresztül küzdöttékí a demokráciáért. (Egy hang a kommunistapárt oldaláról: Ha disznók közé keveredtek!) És ma oly amok törtek felettük pálcát, akiknek a múltban a hangját sem hallottuk a demokrácia érdekében, sem itt a plénumban, sem a közéletben, sem a magánéletben, s akik 55*