Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-42

j 837 Az országgyűlés 42. ülése 1948. mokrat-a polgár, akivel eddig heszélgetlterm, idáig- is tudott követni, ezt is megérti már. De ekkor hirtelen féleleim támad benne és azt mondja: »Akáírmlit 'M beszéljek, s ha meg is értem, hogy történelmi szükségszerűség voft a népi demokrácia megszületése, jogos és okos volt ömvédelmi harca, ez a valami, amiiti ti népi demokráciának nevezitek, ebben* a báréban olyan irányban, fejlődött, hogy én. dolgozó, produktív, jó demokrata polgár nem találom többé a helyemet /benne. Vagy ha ma még úgy-ahogy meg is találom, amilyen irányban és amilyen tempóban eddig fejlődött, hamarosan nem fogom megtalálni a helyemet. Mi lesz velem, mi lesz vélünk? Az, ami itt van, egyeines vioinialbam vezet, ta szovjet reaidszerhez,.« T. Országgyűlés! Mi radikálisok ezt a fé» leimet alaptalannak

1 tartjuk, a népi demo krá; ciát pedig általában, de kivailtképpem a mi népi demokráciánkat, nagy perspektívája álr landó jellegű alakulatnak, mely különösen, ha a dolgozó polgárok és az értelmiség széles tömegei jószívvel éis. fenntartás nélkül belehelyezkednek, politikailag és gazdaságilag támogatják, gyors tempóban a magyar nép nagy anyagi, szellemi és erkölcsi felemelkedésére vezet, nyugodt politikai légkört teremt és — ami a legfontosabb — további fejlődési irányát önmaga törvényszerűségeiből fogja meríteni. Hegy ez a fejlődés a szocializmus valamely fórmája felé visz, atekintetben nemigen lehet kétség. De ha ez békés, fejlődés útján, a társadalomban bemn élő építőerőknek az új rendszerbe való szerves beépülése útján történik, lehet-e ez félelmet keltő kilátás egy olyan réteg számára, amilyen a tervezés! es szervezés funkcióját ellátó dolgozó polgárság és értelmiség, amelynek munkáját semmiféle társadalom nem nélkülözheti? Természetesen ennek a derű» perspektívája fejlődésinek sok előfeltétele van. t

Az egyik a béke otnegmaradásia és a . mai_ tűrhetetlen nemzetközi feszültség csökkenése. Én a magam részéről ©tekintetben is optimista vagyok es optimizmusomat alátámasztó felfogásomat a külügyi tárca vitájában talán alkalmam is lesz elmondani. De mostani fejtegetéseimből,ezeket, mint olyan tényezőket^ amelyekre nagyon kevés befolyásunk van, kikapcsolhatom. A további feltétel — mondják egyesek — még ha megmarad is a béke, hogy a Szovjet néni akacre »gleiobsehaltolni« bannünket, mert ha igen, egyet füttyent a kommunistapártnak, -az meg á többi csatlós pártnak és -szokott erősziakosságukkal gyorsam elintézik. Szándékosan említem f el eat a suttogva, de a diplomáciai jólértesültség látszatával terjesztett malomalatti .vélekedést, mert a reakció suttogó propagandistái, — akiknek természetesen sikerül ilyesmi vei sok. alapjában tálain nem reakciósi, de amúgyis félős polgárt még jobban megrémíteni és még jobban nieg* zavarni — amikor fülbe súgják a proletárdiktatúra közeli eljövetelét, azt mondják: ez kényesí dolog,, nyíltan nem isi szabad róla be, szelni, ment! a Szovjet megsértődik stb. Hát nem, azért nem bírja el az ilyen híresztelés a napvilágot, a nyílt megvitatást, mert kényes, hanem, azért, mert ostoba! (Egy hang a radikális párton: Ugy van!) Bármilyen hatalmas is a Szovjetunió, nem azt csinálja, amit akar, nem azt. amit kívül állók által feltételezett vágyai vagy szeszélyei diktálnak, hanem csakis a 'történelmi szükségszerűség határain, belül cselekedhetik és már szándékát is ez alakítja ki. Ez vonatkozik a Magyar Kommunista évi február hó 10-én, kedden. 838 Pártra is. Bármilyen dinamikus erő van is bemmé, csak ugyanezek között a korlátok között cselekedhetik. Azok a politikai és gazdasági okok, amelyek miatt Magyarországon a németek kikergietése és a szovjélcsapatok bevonulása után nem lett proletárdiktatúra és szovjetrendszer, ma is fennállanak. Szerinteni az első és legfőbb ok — és a Magyar Kommunista Párt számára és a másik munkáspárt számára is ez a legfőbb parancs — a proletárságérdeke. ^ Ezt ugyanis nem jól szolgáimá a proletárdiktatúra. A proletárság' anyagi és szel' lemi életszínvonalának felemelése csakisi az ország összes produktív erőinek — ezekbe beleértve a dolgozó parasztságot] és a dolgozó polgárságot, értelmiséget is; — együttes és harmonikus kifejlesztése útján lehetséges. Ez a döntő meggondolás vau a népfront politikai koncepció ja mögött,, és miután az 'eddigi tapasztalatok különösem a termelés terem a politikai inehézséigek ellenére jók voltak» mely józan politikai tényező gondolna most ennek ia, politikáinlak, megváltoztatására? A Szovjeth uniónak, ha, be akarna avatkozlni Magyarország^ ügyeibe, — amit nem tételezek fel — de nélküle is a két munkáspártnak bizonyára megvolna a politikai ereje ehhez, de mieigvan a politikai okosságuk is ahhoz, hogy ne éljenek erejükkel haszontalanul, és ne próbáljanak erőszakolni egy olyan rendszert, aimtelyet 1919-ben már kipróbáltak és amelyről tudják, hogy amiimi akkor nem vált be, most sem válnék beAzt mondottam az előbb, hogy a magyar népi djelmokráciát tartós, nagy perspektívájú és további fejlődési törvényét önmagából merítő politikai alakulatnak tartom. Egy esetben állhatna be törés. Akkor, ha a klérusínak, — amely nem tévesztendő össze az egyházzal és amely ma az egyetlen Jkíomoly reakciós erőköz

u pont Magyarországon — sikerülne a pártasztságot elválasztania a proletárságtól, vagy éppenséggel szembefordítani vele. (MIHELICS Béla Vid (dn): Nem is akiarja!) Akarta,, próbálta. {Ellentmondások a néppárton. — BÓ

_ NAY György (dn): Dehogy próbálta!) Ez a veszély az elmúlt években néhányszor egészen ' fenyegető formát ' öltött, (Egy hang, a néppárton: A tankönyv óta?) Termésízietesem sikjer esetéin sem a reakció' uralma itlért volna vissza, hanem polgárháború tört volna kii, lamelyben a munkáspártok győzt|ek volna, az ország pedig a, proletárdiktatúra felé sodródott volna. (RÓNAY György (dirr): Ha a »volna« ott nem volna!) Ez a veszély szerencsére elmúlt. A két parasztpárt vezetői szilárdan állnalkl a népfront gondolata mellett, és a tömegeknél való hatásuk kiibírja a reakció ostromát. (Közbeszólás a néppártton: Halljunk a költségvetésről vala

r mit! — Felkiáltások ugyanott: A költségvetésről! Halljuk! Halljuk!) Majd a részletes vita során'; elég fontos ezekéit itt most elmondani. Amit a parasztságra mondottam, az bizonyos mértékben a dolgozó polgárságra is áll. {Egy hang a kommunistapárton a néppárt < felé: Nekikl ez mag'as!) Ennek a rétegnek har talmi súlya, mem olyan nagy, mint a panasztságé és az ipari proletariátusé, a gazdasági pnoduktivitásbam való mikénti közreműködése azonban nagyjelentőségű. Ennek a rétegnek elképzelt egységes szembefordulása a népi de- , mokráciával (18.00}) — ez a klerikális reakció második célkitűzése — már mtem jelenteiné a népfront megrendülését, nem vezetne polgárháborúhoz, de szintén komoly politükiai mehézr 53*