Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-42
Ôââ - Àz országgyűlés 42. ülése 19Â8. évi február hó 10-én, kedden. : 8M helyezik, a demokráciát valami misztikus erkölcsi elvvé magasztosítják és bár hallgatólag elismerik, hogy az elv alkalmazásainak célja a nép tényleges uralmának biztosítása, azt mondják, hogy csajkfis a- szabadságjogok abszolút respektálása mellett jöhet létre (GERENCSÉR György (kp): Főleg; a tőkés szabadságjogokat értik alatta!) a demokrácia. Ha eze-két nemi respektálják- az eredmény csak a zsarnokság valamely faja lehet és abból ők nem kérnek, hiszsai ettől akart a világ megszabadulkii. amikor a fasizmus elleni küzdelmet vállalta, amikor a fasizmust legyőzte. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy az e nézetet hangoztatok nagy része nemcsak a népi demokráciának, hanem semmiféle demokráciának nem híve. (Ugy van! Ugy van! a kommunistapárton.) Azoknak, akik 1945"ben fedeznék fel demokratikus lelkületüket, e szabadságjogok követelésével, az isteni és természeti jog hangoztatásával semmi más céljuk nincs, mint az, hogy a hatalomból kicsöppenvén, a gyűlölt és megvetett demokráciát saját eszközeivel győzzék le, hogy azután ravasz rókaként kinevessék atz ostoba hollót, amely hizielkedésükreí kiejtette szájából a demokrácia sajtját, (GERENCSÉR György (kp) : Ugy van! Ugy van! Tökéletesen így van!) Ezekhez nincs szavunk, csak óvatosságunk és — ha kell r — sújtó öklünk. (Gúnyos felkiáltások a névpárIon: De harcias! — KERESZTES Sándor (dn) : Mind a hat ököl!) Mindenki maga döntse el, hogy melyik csoportba tartozik! De van szavunk azokhoz a jóhiszemű demokratákhoz itthon és a külföldön, akiknek végső_ társadalmi ideáljai a mieinkkel közösek és akiket tényleg csak módszerbeli és talán ízlésbeli különbségek választanak el tőlünk. T. Országgyűlés! Mielőtt) vitatkoznék ismeretlen, de jó demokratáknak feltételezett ellenfeleimmel, szeretném pontosan megmondani) mittele embertípus az, amelyet jó demokratának tartok. (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) A demokrácia irodalmában nem igen szokták felvetni ezt a kérdést és nem találtam kidolgozott típusmeghatározást. Én egysaer megpróbáltam nagy vonalakban megrajzolni a jó demokrata lelki alkatát; engedjék meg, hogy magamat idézzem. (Derültség.) A jó demokrata nemcsak abban különbözik embertársaitól, hogy az állam kormányzásának helyes módjáról más nézeteket vall, mint a többiek. A különbség, nemcsak értelmi, hanem érzelmi és- karakterbeli is^ Legfőbb jelliemvoíná s sztoiciabilitás. Kötelességtudó 1 , munkáis tagja a közösségnek, amelyhez tartozik, -da sieimimiféle közületnek neim vak bálványimédója, mert sohasem téveszti sizeim elől, hogy r minden közületnek csakis az ott alkotó egyének érdekeinek jó szolgálata ad! értelmiéit. (Helyeslés a néppárton.) Ebben az értelemben tehát individualista is. Más emberekhez, való viszonyában együttérzíő> 'méltányos. Meg tudja érteni .a másik ember gondolkozását, bele tud helyezkedni annak helyzetébe, képes arra, hogy 1 állásfoglalásaiban bizonyos mértékig függetlenítse naagát szieimélyi, osztálybeli, vagy meimzjBtbeli érzelmeitől és érdekeitől. (Helyeslés a néppárton. — Egy hang ugyggioH: A termé" sztetjog is ezt mondja!) Önmagáról, önmaga társadalmi értékéről képes objektív ítéletet alkotni, de* legalábbis erre törekszik. Mások nézeteivel és hibáival *> szemben türelmes. Az emberi természetről optimista nézete vau. Az átlagom embert alapja" ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ II. ban véve jónak tartja vagy legalábbis nem rossznak. Jóra nevelhetőnek, jóra vezethetőnek. Bízik abban, hogy az emberi-intellektusra lehelj építeni, hogy az emberi együttélés nehéz kérdéseire jóakaratú szellemi erőfeszítéssel meg lehet találni a helyes' megoldásokat és hogy a helyes megoldások — minthogy a józan észnek megfelelnek — előbb-utóbb elfogadásra is találnak. Kritikus hajlamú a jó demokrata. Abszolút tekintélyeket, birálhatatlan hagyományokat nem isnier. (Ugy van! az ellenzéken.) Csak olyan embereket és tanokat fogad el tekintélyeknek, akik, illetőleg amelyek megállják a mindennap megújuló bírálat próbáját. Nem aszkétikus hajlamú és mások számára sem hirdet önmegtagadásit, nemcsak azért» mert ismeri a természet hatalmát, hanem azért is, mert igenli az élet. örömeit. A társadalommal szemben tehát materiális igényei is vannak, de természetesen nemcsak a. maga számára, hanem mindenki számára is. A szabadságot sztöretó, de készséggel aláveti magát, a szabadság ama korlátozásainak, amelyeket mások hasonló szabadságának biztosítása szab meg. Az erőszakot viszont nem szereti, nemcsak akkor, ha ellieinfei irányul, hanem akkor sem, ha! mások ellen. Az emberi lélekből kiirthatatlan aggreszsziós hajlam és egyéni hiúság az átlagosnál kisebb vagy legfeljebb átlagom mértékben van kifejlődve benne, de mindenesetre igyekszik e tulajdonságokat önmagában megfékezni. De rossz demokrata az, aki egyéni gyávaságból vagy kényelemszeretetből n teszi meg a társadalmi együttműködés legfőbb elvének az erőszaknélküliséget, vagy az, aki az erőszakról való lemondásból értelmetlen dogmát - csinál. A jó deimoknala bátor és elszánt, ha kell, bar" cías a demokráciának az erőszakkal szemben való megvédésében. A követelmények, amelyeket itt felállítottam a jó demokrata kritériumaiként, nem túlságosan alacsonyak, de nem is túlságosan magasak. Körülbelül fedik a dolgos, rendes állampolgár fogalmát. Nos, én meg vagyok győződve arról, hogy sokan vannak ilyenek a koalíciós pártok és a radikális párt keretein kívül is, de valahogyan sértődötten, ia közélettől visszahúzódva annak a gondolatrendszernek páncéljába burkolózva élnek, amelyről aia előbb szóltam, és ha talán nem is aktív harcosai az ellentábornak, mégis "inkább annak tartalékseregéhez tartoznak, mint a mienkhez. Szavaimat most ezekhez intézem, de mások is érthetnek belőle. (Halljuk! Halljuk!) Olyan világba szeretnétek, ugyebár, ©Ijutnb amelyben minden ember vagy — legyünk szeré' ínyek — legalább is a túlnyomó többség olyan, amilyenek ti vagytok, -amilyiennek a jó demokratát Ijeirják. Nem kétséges, hogy ilyen közösségben az úgynevezett »klasszikus«', »ideális« demokrácia elvei korlátozás nélkül érvényesiülr hetnének, s a szabadságjogok teljességét válogatás nélkül minden egyes ember a közösség érdekeinek veszélyeztetése nélkül élvezhetné. De vájjon eljutottunk-e mi már ide? Akik elfeledkezve az elmúlt 25 év szörnyű lelki mérgezésének eredményéről és a hatalomból kicseppent vezetőrétegnek mindenre elszánt lesheinállásáról, s azt mondják, hogy igen, háromévi áítnevelés után már meg kell próbálkoznunk a korlátozások nélküli deniokráciávajb ezekhez ismét nincs szavunk, még ha netalán jóhiszeműek is, mert azt kell mondanom, hogy elvesztették józan ítélőképességüket. Ha ezekre 53
